Az évszázad esküvője – Viktória királynő és Albert herceg

Az esküvő reggele

Viktória és Albert házasságkötése egy igazi albioni napon ment végbe 1840. február 10-én, hiszen szinte egész nap esett az eső. Ennek ellenére hatalmas tömeg gyűlt össze, hiszen szinte mindenkit érdekelt az esemény. Viktória, a korábbi szokásokkal szakítva a királyi esküvő időpontját nem estére időzítette, hanem a déli órákra, lehetőséget nyújtva az alattvalóknak hogy tanúi legyenek az eseményeknek. A tömeg már hajnaltól körbevette a palotát, s tízezrek szorongtak, zsúfolódtak össze, hogy láthassák a királyi párt. (részlet Hayter festményéből)

A tömeg nagy része a St. James parkban, a Buckingham palota előtti területen és a St. James kápolna (a házasságkötés helyszíne) körül várakozott. Pár nappal korábban (február 7-én) Albert is zuhogó esőben érkezett Doverbe a vihartól és a tengeri betegségtől meggyötörten, de már kipihente az út fáradalmait, köszönhetően az őt váró tömegek lelkesedésének és természetesen a királynőnek.

A nagy napon tehát, szintén esős napra ébredhettek a Buckingham-palota lakói, s a királynő aznapi naplóbejegyzései is szélsőséges érzelmekről árulkodnak, tele vannak kiemeléssel, aláhúzással. (a Buckingham-palota ma)

A királynő nagynénjei, Sophia Matilda, Mary és Augusta hercegnők már kora reggel megérkeztek a palotába, hogy az előkészületekben segítsenek. Maga Viktória, háromnegyed kilenckor kelt, de csak háromnegyed órával később reggelizett. Azért ilyen későn, mert közben írt egy rövid levelet Albertnek, majd röviden írt a naplójába is. Talán türelmetlen volt, s alig várta már a házasságkötést. Ezután felöltözött, majd elkészítette a frizuráját, hogy felpróbálhassa narancsvirág koszorúját, Lord Melbourne-nek szerette volna megmutatni. Gyorsan készített egy vázlatot önmagáról a fejdíszt viselve. (John Patride: Lord Melbourne – 1844)

A reggelire már az esküvői ruhában érkezett, s Alberttel étkezett, majd a szobájába ment és levetkőzött, hogy egy egyszerű fehér selyemruhát vegyen fel, aztán fél órát újra együtt töltött Alberttel, s talán Albert egy szerenádot is adott a királynőnek (legalábbis vannak erre utaló jelek).

Viktória egy egyszerű és privát szertartást szeretett volna a Buckingham-palotában, de természetesen ez nem volt lehetséges, s Viktória ezt “borzalmasnak” tartotta.

Az esküvő helyszíne

Az esküvő helyszíneként kiválasztott Royal Chapel, a St. James-palota egy különleges része volt, ahol majd nyolcvan évvel korábban. 1761-ben a királynő nagyszülei, III. György és Sarolta királyné is összeházasodtak, s ahol majd legidősebb lánya, Viktória is férjhez megy 1858-ban, az egyetlen olyan családi esküvőn, amelyen Viktória férje is részt vehet halála előtt. (a St.James-kápolna belülről ma)

Viktória nem volt túlságosan jó viszonyban anyjával, apja pedig még kiskorában meghalt, így esküvője szervezésekor Lord Melbourne-re, első miniszterelnökére támaszkodott, akit egyfajta apafigurának tekintett. Bár a királynő kifejezetten visszafogott ceremóniát szeretett volna, Lord Melbourne-nek azért sikerült keresztülvinnie, hogy uralkodóhoz méltón, a királyi aranyhintóban érkezzen Viktória a menyegző helyszínére. Julia Baird szerint a királynő erre csak sóhajtott, mondván: „Annyira kellemetlenné tesznek mindent a királyoknak és királynőknek.”

A menyasszonyi menet végül 12:12-kor indult a Buckingham-palotától a St. Jakab kápolna felé. A 21 ágyúlövésből álló tisztelgés azt jelezte, hogy a királynő beszállt a hintójába.

Viktória királynő a St. James-palotába hajtott édesanyja, Kent hercegnéje és egyik kedves barátnője, Sutherland hercegnője, a talár úrnője kíséretében. Az út alig néhány perces volt, s útjuk a Szent Jakab-palota kerti bejáratához vezetett, ahová megérkezve a királynő azonnal az öltözőbe ment, ahol találkozott a tizenkét koszorúslánnyal, akik a fátylát vitték. A koszorúslányok ruháját maga a királynő tervezte egy ceruzával készült vázlaton. A vázlatokat a királynő Sutherland hercegnőnek adta át, aki intézte az elkészítésüket. A ruhák egyszerű fehér selyemből készültek, fehér cipővel, fehér rózsákkal díszítve a tüll szoknyáknál, a derekuknál és a hajukban. Naplója szerint az a lányoknak „gyönyörű hatásuk volt”, bár nem mindenki osztotta ezt a nézetet.

Összesen tizenkét koszorúslánya volt, akik mind szerepelnek Hayter festményén párokba rendezve. Később a koszorúslányok elmondták, hogy nagyon nehéz dolog volt a kápolnában úgy közlekedni, hogy ne zavarják egymást és elférjenek a folyosón. (Hayter festménye az esküvőről)

A koszorúslányok

Közel másfél órát vártak a királynőre az öltözőben, ahol egyrészt nagyon kevés volt a hely, másrészt nagyon unatkoztak, s időről-időre a kint strázsáló katonákat figyelték, akik a szakadó esőben is kitartóan őrizték a helyszínt.

Viktória nem írta le a koszorúslányai nevét, de természetesen így is megmaradt a névsor az utókor számára:

  • Mary Howard, Henry Howard, Norfolk 13. hercegének lánya
  • Caroline Gordon-Lennox, Charles Gordon-Lennox, Richmond 5. hercegének lánya
  • Adelaide Paget, Henry Paget lánya, Anglesey 1. márkinője
  • Eleanora Paget, Henry Paget unokája, Anglesey 1. márkinője
  • Elizabeth Howard, George Howard, Carlisle 6. grófjának lánya
  • Wilhelmina Stanhope, Philip Stanhope, Stanhope 4. earljének  lánya
  • Sarah Villiers, George Child Villiers, Jersey 5. grófjának lánya
  • Elizabeth Sackville-West, George Sackville-West, De la Warr 5. earljének lánya
  • Ida Hay, William Hay, Erroll 18. grófjának lánya
  • Frances Cowper, Peter Cowper, Cowper 5. earljének lánya
  • Mary Grimston, James Grimston, Verulam 1. grófjának lánya
  • Jane Pleydell-Bouverie, William Pleydell-Bouverie, Radnor 3. grófjának lánya

Emellett a koszorúslányok számára a herceg tervezett türkiz színű, gyöngy és gyémánt diszítéses brossot sas alakban, amelyet a londoni ékszerész Charles du Vé készített. A királynő annyit jegyzett meg, hogy “Az összes koszorúslánynak brosst adtam egy kis türkiz sassal”.  A The Times február 10-i beszámolója szerint: „[A brossok] teljes kivitelezése nagyon szép és pontosan megfelel a királyi menyasszony utasításainak ”. A felhasznált kövek nagyon szimbolikusak voltak: a türkiz kövek és az igaz szerelmet képviselő gyöngy, emellett a rubin a szenvedélyt, a gyémánt az örökkévalóságot jelentette. (egy eredeti bross – amelyet 1935-ben vásárolt vissza a királyi ház)

bross.jpg

Az öltőben közel fél órát tartózkodtak, amíg ki nem alakult az esküvői menet, amelynek kialakulása után az esküvő elkezdődhetett. A menetben a királynőt hírmondók és trombitások előzték meg, a királyi család különböző tagjaival, az udvartartás különböző vezetőivel és Lord Chamberlains és Lord Melbourne személyében az állam legfőbb képviselőivel. A királynőt a tizenkét koszorúslány mellett az udvarhölgyek kísérte, majd a királyi őrség zárta a sort. Éppen fél kettőkor érkeztek a kápolna bejáratához.

A meghívottak – Viktória vendégei

A kápolnában ekkor már összesen százhúsz fő foglalt helyet a kora délelőtti órákban, mindannyian a legpompásabb ruháikba öltözve, drágakövek és legdrágább ékszerek díszítésében. Képviselte magát a török, svéd, orosz nagykövet is, de több más államból is jelen voltak magas rangú képviselők. Természetesen itt foglalt helyett a menyasszony és vőlegény rokonsága is, amely ebben az esetben aokszor egyezést mutatott.

A meghívottak listáján a menyasszony családtagjaként szerepelt …

  • Kent hercegnéje (Saxe-Coburg-Saalfeld Viktória hercegnő), a menyasszony édesanyja
  • Carl herceg, 3. leiningeni herceg és leiningeni hercegnő, a menyasszony féltestvére és az ő felesége
  • Ernst Leopold, leiningeni trónörökös hercege, a menyasszony unokaöccse
  • Hohenlohe-Langenburg hercegnéje (Feodora leiningeni hercegnő) és I. Ernst Hohenlohe-Langenburgi herceg, a menyasszony féltestvére és férje
  • Carl Ludwig, Hohenlohe-Langenburg trónörökös hercege, a menyasszony unokaöccse
  • Adelaide Dowager királyné, a menyasszony apai nagybátyjának özvegye, az elhunyt IV. Vilmos király felesége
  • Augusta Sophia hercegnő, a menyasszony apai nagynénje
  • Ernst August király és Frederica hannoveri királyné, a menyasszony apai nagybátyja és nagynénje
  • George hannoveri koronaherceg, a menyasszony első unokatestvére
  • Augustus Frederick herceg, Sussex hercege és Cecilia Underwood, Inverness 1. hercegnője, a menyasszony apai nagybátyja és nagynénje
  • Adolphus herceg, cambridge-i herceg és cambridge-i hercegné (Augusta Hesse-Kassel hercegnő), a menyasszony apai nagybátyja és nagynénje
  • George cambridge-i herceg, a menyasszony első unokatestvére
  • Augusta cambridge-i hercegnő, a menyasszony első unokatestvére
  • Mary Adelaide cambridge-i hercegnő, a menyasszony első unokatestvére
  • Mary hercegnő, Gloucester és Edinburgh hercegnője, a menyasszony apai nagynénje
  • Sophia hercegnő, a menyasszony apai nagynénje

(Thomas Philips: Sussex hercege – 1838)

A meghívottak – Albert vendégei

A meghívottak listáján a vőlegény családtagjaként szerepelt …

  • I. Ernst, Saxe-Coburg és Gotha hercege és második felesége, Württembergi Marie, Saxe-Coburg és Gotha hercegné, a vőlegény apja és mostohaanyja, aki a menyasszony anyai nagybátyja és nagynénje
  • Ernst, Saxe-Coburg és Gotha trónörökös hercege, a vőlegény testvére és egyben a menyasszony első unokatestvére
  • Anna Feodorovna orosz nagyhercegné (Juliane Saxe-Coburg-Saalfeld hercegnő), a vőlegény apai nagynénje és egyben a menyasszony anyai nagynénje
  • Ferdinánd herceg és Maria Antonia szász-koburgi és Gotha-Koháry hercegnő, a vőlegény apai nagybátyja és nagynénje, egyben a menyasszony anyai nagybátyja és nagynénje
  • Ferdinánd király (Ferdinánd, Szász-Koburgi és Gotha-Koháry herceg) és II. Mária portugál királynő, a vőlegény és egyben a menyasszony első unokatestvére és felesége
  • August herceg, Clémentine Saxe-Coburg és Gotha-Koháry hercegnő (Clémentine Orléans hercegnő), a vőlegény és egyben a menyasszony első unokatestvére és felesége
  • Szász-Koburgi és Gotha-Koháry Viktória hercegnő, a vőlegény és egyben a menyasszony első unokatestvére
  • Leopold szász-koburgi és Gotha-Koháry herceg, a vőlegény és egyben a menyasszony első unokatestvére
  • I. Leopold király (Leopold Saxe-Coburg-Saalfeld herceg) és Louise-Marie belga királyné (Louise-Marie orléans-i hercegnő), a vőlegény apai nagybátyja és nagynénje, egyben a menyasszony anyai nagybátyja és nagynénje
  • Leopold herceg, Brabant hercege, a vőlegény és egyben a menyasszony első unokatestvére
  • Philippe belga herceg, a vőlegény és egyben a menyasszony unokatestvére
  • Szász-Gotha-Altenburgi hercegnő (Karoline Amalie, Hesse-Kassel hercegnő), a vőlegény anyai mostoha nagyanyja

(William Beechy: Aladeide királyné)

A dowager királyné mélyen meghatódott, amikor tizenegy órakor megérkezvén, az összes vendég felemelkedett, így kifejezve tiszteletét Adelaide királyné felé. Albert férfias és méltóságteljes viselkedése és szívélyes modora, amellyel köszöntötte a körülötte lévőket elnyerte a többség elismerését. Megérkezése után kezet csókolt a dowager királynénak, majd meghajolt a Canterbury érsek és egyéb egyházi méltóságok előtt, aztán a kápolna bejáratát figyelte aggódva, csak a dowager királyné hosszas kérlelésére volt hajlandó leülni mellé, majd beszélgetni kezdtek.

Az évszázad esküvője

Amikor a menyasszony belépett a trombiták elhallgattak, csak az orgona dallama hallatszott. Albert herceg az oltártól jobbra állt, ahogyan a Hayter-képen látható, s egy brit tábornagyi egyenruhát viselt a Térdszalagrenddel kitüntetve. A királynőt édesapja hiányában kedvenc nagybátyja, Sussex hercege vezette a kápolnában.

Az esküvő előtti este Viktória királynő és Albert herceg gyakorolták a szertartást és a gyűrű felhelyezését: „Együtt olvastuk a házassági szolgálatot, és megpróbáltuk felhelyezni a gyűrűt”- írta. Ugyanekkor Viktória kapott egy gyönyörű imakönyvet az édesanyjától, majd Albert is kapott egyet Viktória édesanyjától, aki egyébként a nagynénje volt. A sötétzöld bársonyba kötött imakönyv könyvjelzője egy déldrágakősor volt, amelynek első betűi a Victoria szót formázták. Az aranyrögzítés két összekapcsolt kézből készült, felidézve a kezek egyesülését a királyi esküvőn. „Olyan boldognak éreztem magam, amikor Albert feltette a gyűrűt.”

A királynőt megérkezése után Albert az oltár jobb oldalán lévő helyéhez kísérte, majd megérkezett Canterbury érsek és a köszöntések után megkezdődött a szertartás. Eközben Viktória folyamatosan Albertet figyelte, aki nagyon jól nézett ki egyenruhájában.

Viktória királynő ruhája fehér Spitalfields szaténből készült, ennek megfelelő fátyollal és csipkével, narancsvirágokkal díszítve. A fején nem korona vagy tiara volt, hanem egyszerű virágkoszorú, szintén narancsvirág díszítéssel. Viktória azt mondta, hogy aznap nem királynő volt, hanem feleség. A csipkedíszítés neve Honiton-csipke volt, de valójában egy Beer nevű településen készült, amely tíz mérföldre volt Honitontól. A csipkekészítés vezetője Miss Bidney volt, Beer szülötte, de a királynő kérésére Londonba költözött a munka idejére. Az esküvői csipke készítését tehát Jane Bidney felügyelte, akinek a St. James utcában volt az üzlete, amely nagyon közel volt a St. James palotához, ahol a szertartás történt. A csipke költsége 1000-1500 font között mozgott. (a királynő esküvői ruhája)

Az esküvői ruha

Az esküvői fátyol nagyon értékes, nagy jelentőségű tárgy lett, s nemcsak anyagi értelemben, hiszen a királynő minden gyermeke keresztelőjén ezt viselte, s szintén ez volt rajta Leopold herceg esküvőjén 1882-ben, sőt legkedvesebb és legkisebb lányának, Beatrix hercegnőnek még azt is megengedte, hogy 1885-ban, a házasságkötésén viselje.

A ruhák elkészítése (nemcsak a királynőé, hanem a többi szereplőé is)  összesen kétszáz főt igényelt, akik 1839 márciusától novemberig dolgoztak rajta – ebből is látszik, hogy hónapokkal korábban készült az esküvőre.

A csipke összesen négy méter hosszú és közel három méter széles volt. A királynő kérésére a ruha elkészültekor a csipkemintát elpusztították, így nem volt lemásolható. Csak a menyasszonyi csipke elkészítése összesen hat hétig tartott.

A királynő gyémánt nyakláncot és fülbevalót viselt, amelyeket 1838-ban II. Mahmud szultántól kapott ajándékba. Emellett kiegészítőként egy Albert hercegtől előző este kapott zafír brosst viselt, amely a királynő személyes ékszereinek az egyik legértékesebb darabja volt – bár ez szokatlan módon, nem szerepel az esküvőről készült festményen, amelyet Sir George Hayter készített, ellenben szerepel egy 1847-ben alkotott Franz Xavier Winterhalter festményen. Ez utóbbi festmény Viktória ajándéka volt férjének a házasságuk hetedik évfordulóján. (Winterhalter festménye)

wedding.jpg

Ez a bross különösen fontos volt a királynő számára, főleg, hogy kitől és milyen eseményre kapta. Külön szerepeltette a végrendeletében is – végakarata szerint visszaszállt a koronára.

Kiegészítők

Féltestvére, Feodora, egy rubin és gyémántgyűrűt adott ajándékba húgának, amelyen két szív volt látható azzal a felirattal, hogy „Unis a jamais” (örökre egyesülve). Édesanyjától az eljegyzéskor egy gyönyörű karkötőt kapott, amelyen két összefonódott szív mellett az 1839. november 23. dátum volt. Mindezek mellett a királynő egy karperecet viselt, amelyen a Térdszalagrend mottója volt olvasható “Honi soit qui mal y pense”.

A királynő mirtuszcsokrának egyik ágát később elültették, amely önálló bokorrá nőtte ki magát, s később ebből a bokorból készítettek csokrot Alexandra dán hercegnőnek, aki 1863-ban feleségül ment a királynő legnagyobb fiához. A görög mitológiában a mirtusz illatos virágai Aphrodite istennőt képviselik, s a rómaiban, bár Vénusz számtalan virágot szeretett, a mirtusz volt a legszentebb. A mirtusz a halhatatlanság növénye, amely a szeretetet és a vágyat képviselte. A hébereknél a mirtusz egyenesen a házasság szimbóluma, így lett a viktorianus kultúrában a hűség szimbóluma.

Cipőjét a (Richard) Gundry & Son készítette, akinek a londoni Soho tér 1. szám alatt volt üzlete, s már 1824-től készített Viktória számára cipőket, s egészen 1898-ig ő maradt a fő szállítója – a londoni múzeumban őrzött cipő nem hiteles forrásból származik, de valószínűnek tartják, hogy eredeti. (a királynő esküvői cipője)

shoes.jpg

A hímzett zsebkendőjét rózsák, bogáncsok és lóherék díszítettek, valamint a királynő és Albert herceg kezdőbetűi egy koronás monogramban.

A dowager királynő ruhája angol csipkékkel gazdagon borított szaténruha volt, teljes egészében angol termék. Adelaide királyné gyémánt nyakláncot és fülbevalót viselt. A kenti hercegné szintén fehér szaténruhát viselt, amelyet ezüsttel díszítettek, s gyémánt ékszerekkel.

Viktória esti naplóbejegyzés szerint a ceremónia egyszerű volt.

A szertartás után Viktória átsietett az oltár másik oldalára, s megcsókolta a dowager királynét, majd Albert herceggel kéz a kézben, elhagyták a kápolnát. Visszasiettek az öltözőbe, ahonnan kis idő múlva a királyi aranyhintón visszaindultak a Buckingham-palotába. Hazafelé menet mindenhol ünneplő tömeggel találkoztak. A Buckingham-palotába visszaérve az ifjú pár visszavonult, majd fél óra múltán lementek az esküvői ebédre.

Az esküvői torta

Ekkor már ott volt az esküvői torta, amelynek ára közel 100 font volt. A torta tetején Viktória királynő és Albert herceg alakja volt látható klasszikus görög ruhában, kezeik összekapcsolódnak, s Britannica megáldotta az egyesüléseket. A királynő egy jogart tart, alattuk több szárnyas cupido ült, amelyek Anglia királyi kardjait viselték. Az egyik Ámornak volt egy könyve, amelyben az esküvő időpontja volt leírva. A királynő lábainál galambok jelzik a “felicitást”. Az ott lévő kutya valószínűleg Eos, a herceg agárja, amely Coburgból érkezett vele – ő szimbolizálta a hűséget. A torta tetejét fehér virágokkal borították be. A torta John Chichester Mawditt alkotása volt, amelyet a esküvő napján készített. Az esküvői torta kör alakú volt, narancsvirág díszekkel és összefonódott mirtuszágakkal díszitve – körülbelül 300 fontot (136 kg) nyomott és legalább 2,75 méter volt az átmérője, a magassága pedig közel 36 cm. (korabeli grafika a tortáról)

A torta egyes darabjai a mai napig megvannak mintaként a Royal Collection két dobozában. A kartondobozokon a királyi korona mellett felirat is olvasható volt – „ A királyné menyasszonyi tortája, Buckingham-palota, 1840. február 10.” A Christie’s aukciósház több, mint 150 évvel később elárverezett egy szeletet, amely 1500 fontnyi összegért kelt el.

Természetesen több tortát is készítettek, s osztottak szét a vendégek között.

A nászéjszaka

Az ifjú pár délután négykor elhagyta a Buckingham-palotát és elindult Windsorba, ahol a nászéjszakát töltötték. A háromórás utat követően elkezdődött a háromnapos nászút – Viktória ennyit engedélyezett maguknak, pedig Albert két hetet akart. Az ifjú feleségnek ez volt az első szexuális élménye, amelyet másnap elég nyíltan le is írt Lord Melbourne-nek: “Zavarba ejtően örömteli esemény volt. Soha nem éltem még át ehhez hasonló éjszakát. Átölelt, és megcsókolt, újra, meg újra” illetve napjában bővebben is kifejti érzéseit – “Soha, soha nem volt még ilyen estém! Az én legeslegkedvesebb Albertem mellettem ült egy kis lábtartó puffon, túláradó szeretete és odaadása olyan mennyei szeretettel és boldogsággal ajándékozott meg, amelyet soha nem reméltem volna. A karjaiba zárt, és újra és újra megcsókoltuk egymást. Olyan szép, olyan kedves és szelíd! Soha nem lehetek eléggé hálás egy ilyen férjért. Ó! Ez volt életem legboldogabb napja!”

A nászút után kilenc hónappal megszületett az ifjú pár első gyermeke, Viktória hercegnő. A királynő kedvét lelhette az Alberttel töltött időben, mert egy különleges szerkezetet is kitaláltak, amellyel a hálószoba ajtókat be tudták zárni, egyetlen gombnyomásra.

A házasság Viktória kedvenc íróját Charles Dickenst sem hagyta hidegen, aki azt mondta barátainak, hogy reménytelenül szerelmes a királynőbe. Mindezt próbálta viccként beállítani, de ez nem tudná megmagyarázni, hogy miért kerülte Viktóriát 30 éven keresztül holott számtalan meghívást kapott az udvarba. Talán valóban a reménytelen szerelmét akarta leplezni. (Charles Dickens egy utólag színezett fotón)

Felmerülhet a kérdés, hogy vajon miért gondolta meg magát Viktória, aki 1839 elején még elzárkózott a házasság gondolatától is, aztán pár hónap múlva már esküvői ruhákat varratott. A megoldást talán a Hastings-botrány jelenti, amikor is a királynő népszerűsége hetek alatt óriásit esett, s a hónapokig tartó botránysorozat alaposan megtépázta a királyság hírnevét. Feltehetően ezért hozta előrébb ezen gondolatát pár évvel, hiszen ő maga még legalább két évig nem szeretett volna férjhez menni. S talán ezért voltak azok a változtatások is, amelyek miatt a nép láthatta az ifjú párt és a viszonylag egyszerű ruhája alapján jobban közéjük valónak érezhették.

Hogy tetszett a poszt?

Kattins a megfelelő csillagra!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.