Boleyn Anna megvádolása és kivégzése
A vád
VIII. Henrik második feleségének, Boleyn Annának, 1536. május 19-én volt a kivégzése, pedig csak annyi bűne volt, hogy a várt fiúgyermek helyett egy kislányt szült a királynak, aki aztán később a korszak legnagyobb uralkodója/uralkodónője lett, I. Erzsébet néven. (a képen Boleyn Anna)
Persze a hivatalos vád nem ez volt, hanem (többek között) a házasságtörés, amelyet a vádirat szerint Anna több személlyel is elkövetett. Az iratok szerint többek között William Brereton, Henry Norris, Sir Francis Weston, Mark Smeaton … és az exkirályné saját testvére, George Boleyn volt érintett.
Természetesen a nevezett személyeket is meghallgatták, de mindenki ártatlannak vallotta magát, kivéve Mark Smeatont, aki nem bírta a kínvallatást, így “beismerte”, hogy “Anna királynéval bolondozott”. Az első “komoly” bizonyíték tehát Smeaton (feltehetően komoly kínzással kicsikart) vallomása volt, amely szerint a férfi három alkalommal is szexuális kapcsolatba lépett a királynéval.
Ő volt az első, akit 1536. április 30-án, egy vasárnapi napon letartóztattak, majd kihallgattak. A kihallgatás után a király azonnal elhalasztotta Anna május 2-re tervezett Calais-i utazását. (a képen a Tower)
A per
Május 1-én a zenészt a Towerbe vitték, miközben a király, aki éppen Greenwichben volt egy társasággal, majd lóháton sietősen távozott onnan. Ennek a társaságnak volt a tagja Henry Norris is, akit a lovaglás közben a király gyakran kérdezgetett.
Másnap Norris is a Towerben kötött ki, ahogyan George Boleyn is. Május 4-én és 5-én újabb udvaroncokat tartóztattak le, hiszen William Brereton, Richard Page, Francis Weston, Thomas Wyatt és Francis Bryan is sorra került. A legutóbbi kivételével mind a Towerbe kerültek.
Május 10-én aztán az esküdtszék vádat emelt ellenük, kivéve Wyatt-et.
Két nappal később Smeatont, Breretont, Westont és Norrist bíróság elé állították, és bűnösnek találták a királynővel való házasságtörésben, valamint a király halála érdekében szervezett összeesküvésben. Május 15-én Anna és testvére, George került egy 26 fős bíróság elé, amelynek elnöke nagybátyjuk, Norfolk hercege volt. Mindkettőjüket bűnösnek találták – hazaárulás vádjában.
Két nappal később (a nem sokkal később kivégzett) Thomas Cranmer érsek semmisnek nyilvánította Anna és a király házasságát, majd a hat elítéltet kivégezték. (a képen George Boleyn)
Egyedül a fiatal Weston anyja mert felszólalni és kegyelmet kérni a fiának. Persze a legfelháborítóbb a testvérével való viszony feltételezése volt, amelyet a dokumentumok alaposan taglaltak is. “az említett George szájában, és az említett George nyelvével az övében, valamint csókokkal, ajándékokkal és ékszerekkel; amellyel Isten parancsait és minden emberi törvényt megvetve megsértette és testileg ismerte az említett királynét, saját nővérét Westminsterben”
George Boleyn olyan hevesen és logikusan küzdött az igazáért a bíróság előtt, hogy a szemtanúk szerint sokan 10:1-hez fogadtak, hogy felmentik. De nem sikerült a pert megnyernie.
Boleyn Anna kivégzése
1536. május 19-én reggel, Boleyn Anna fellépett a Towerben felállított állványra, majd egy beszédet mondott. Ebben dicsérte a király jóságát és irgalmasságát és arra kérte az egybegyűlteket, hogy imádkozzanak érte. Ezután levetette finom, hermelinszegélyes ruháját és letérdelt lehajtva a fejét, hogy a francia hóhér egyetlen ütéssel levághassa a fejét.
A kivégzésnek tanúja volt Thomas Wyatt költő is, akivel még a király előtt valóban volt kapcsolata Annának. A költő szerencséjére, ezt Henrik nem tudta vagy nem tartotta fontosnak.
Másnap a király eljegyezte Jane Seymourt, majd 10 nappal később, 1536. május 30-án feleségül is vette. A sors fintora vagy iróniája, hogy végül a kivégzett Anna lánya lett az, aki a legnagyobb hatású angol uralkodó lett a korban.
