Dózsa György felemelkedése és kivégzése

Dózsa György felemelkedése

Az 1514-es parasztháború vezetője az erdélyi származású Dósa székely lófő család tagja, Dózsa György volt, aki 1470 körül születhetett. Ekkortájt Mátyás fekete serege volt Európa talán legerősebb hadserege, így nem véletlen, hogy a vitézi pálya vonzotta, s amint lehetett, katonának állt.

Több különböző végvárban szolgált, s egyre emelkedett a ranglétrán. Szapolyai János 1513-as török elleni hadjáratában, már mint lovaskapitány vett részt, s a hadjárat után Nándorfehérváron maradt. Itt alapozta meg hírnevét, amikor 1514. február 28-án párbajban legyőzte az epeirosi Alit, a szendrei lovas szpáhik vezetőjét, aki már sok magyar vitéz halálát okozta.

Maga a párviadal gyorsan lezajlott, hiszen miután Dózsa kivédte Ali első csapását, egyetlen mozdulattal levágta ellenfele jobb karját. A következő csapással már a bég fejét hasította szét.

Mindez olyan jelentős tett volt, hogy II. Ulászló külön kegyben részesítette. A zsoldját megduplázta, s egy aranyláncot adományozott neki, ugyanakkor lovaggá emelte, s egy (40 jobbágytelket tartalmazó) falut is ajándékba kapott, mindezek mellett pedig 200 aranyat. Azt is engedélyezte, hogy a családi címerébe (a párbaj emlékére) egy karddal levágott vérző kart illesszen.

dozsagy02.jpgEzek után nem meglepő, hogy a pápai címről éppen lemaradt Bakócz Tamás esztergomi érsek, őt bízta meg az 1514. április 9-én kihirdetett pápai bullában megfogalmazott keresztes hadak vezetésével.Bakócz felhívására április 24-ig alig párszázan jelentkeztek, majd két hét alatt közel tizenötezer paraszt gyűlt össze, hogy részt vegyen a keresztes hadjáratban.

Dózsa el is indult a délvidék felé mintegy tízezer fővel, de a sereg tovább nőtt. Bakócz, aki eléggé felkészületlenül kezdett hozzá a keresztesháborúhoz, 1514. május 15-i parancsával megpróbálta megakadályozni a további gyülekezést és haza akarta küldeni az összegyülteket is, de nem járt sikerrel. A keresztes hadjárat a nemesek elleni felkeléssé változott.

Dózsa György bukása és kivégzése

Dózsa tevőlegesen részt vett a harcban, hiszen keresztes seregével sorban foglalta el a Maros menti várakat. Ekkorra már közel harmincezressé nőtt a serege, s 1514. május 28. volt a radikális fordulat napja. Ekkor végleg a nemesség ellen fordultak, s legyőzve őket, megkezdődtek a karózások.

Két hónapig sikert-sikerre halmozott, amikor 1514. július 15-én a temesvári csatában Szapolyai János erdélyi vajda és Báthory István legyőzte a felkelőket. Maga Dózsa György is fogságba került, ahogyan testvére Gergely is.Az 1514. július 20-án történt kivégzésük a korban egyébként is szokásosnak mondható kegyetlenséget is túllépően brutális volt.

Kínzások és kivégzések Magyarországon - különkiadásEgy kortárs feljegyzés szerint „először is tüzes vassal megkoronázták, aztán még élve, meztelenül, lábainál fogva megkötözve saját katonái, akiket közönségesen hajdúknak neveznek, s akiknek cselekedetei annyi sok szörnyűséget hoztak […], fogaikkal széttépték és felfalták, végre pedig holttestét négyfelé vágván, karóra függesztették fel.”„A szeme láttára három darabra vágták öccsét, majd ezután a testet négyfelé vágták és bitófára függesztették.” A Petőfi-versben olvasható tüzes trónról nem volt szó a korabeli forrásokban.

Ezt a brutális kivégzést Dózsa, ameddig élt szinte szótlanul tűrte.

A lázadás leverése után büntetésül közel hetvenezer parasztot kínoztak meg, s ezrek vesztették életüket. A felkelés legfontosabb következménye a jobbágyok számára meghozott újabb rendszabályok voltak, vagyis a megtorló törvénykezés.

Dózsa György alakja az elnyomó hatalom ellen küzdő harc jelképévé vált és az egyik legismertebb név a magyar történelemben. Mindezt jól mutatja, hogy szinte minden településen van Dózsáról elnevezett utca, tér vagy egyéb közterület. Alakja a nemesség és parasztság közötti osztályharcot példázza, amely azért érdekes, mert Dózsa maga is nemes volt.

Források

Ha tetszett a poszt – oszd meg!

 djp

Hogy tetszett a poszt?

Kattins a megfelelő csillagra!

Vélemény, hozzászólás?