II. András nagyapjának utolsó csatája – a hattíni csata
II. András nagyapja
A keresztes háborúk egyik legfontosabb és legismertebb csatája volt a hattíni, amely 1187. július 4-én zajlott le Guido jeruzsálemi király és Szaladin egyiptomi szultán seregei között.
A csata előzményeként Guido szövetségese, Châtillon Rajnald, a birodalom egyik legnagyobb hatalmú bárója, fegyverszünetet kötött Szaladinnal, majd ezt követően megtámadott egy muszlim karavánt. Szaladin válaszként bosszút esküdött!
Rajnald ekkor Antiochia hercege volt, s Ágnes (később Anna néven ismert) nevű lánya révén III. Béla magyar király (a lenti képen) apósa, s ezzel Imre és II. András magyar királyok nagyapja is.
Szaladin 1187 áprilisában engedélyt kért Rajmund tripoliszi gróftól egy muszlim sereg átvonulására, amelyet ő meg is engedett. A 700 mameluk hamarosan visszatért és lándzsáikra johannita lovagok feje volt tűzve.
Rajmund ezen megdöbbenve az egyezséget semmisnek tekintette, s szolgálatait felajánlotta Guido királynak.
A csata előtt
1187 júniusának végén Szaladin közel 40.000 fős seregével megtámadta Tiberias várát, ahol Rajmund felesége, Eschiva grófné tartózkodott, s aki azonnal segítséget kért a férjétől. Rajmund el is indult, de nem támadta meg Szaladint, mert a muszlimok helyzete jobb volt, azonban Rajnald ezért árulónak nevezte őt.
Eközben Szaladin (a fenti képen) seregének a támadása nyomán a vár egyik tornya összedőlt, s újabb torony felé indultak.
A keresztesek végül 1187. július 3-án indultak útnak, de nem volt náluk elegendő mennyiségű víz, így hamar kimerültek. Szaladin csak erre várt, s megtámadta a keresztény sereget. A kimerült sereg azonban visszaverte az első támadást, s a közeli turáni források felé menekült el. Ott tábort vertek és az éjszakát a skorpióktól és kígyóktól hemzsegő völgyben töltötték, ahol ráadásul a víz sem volt elegendő. El lehet képzelni milyen nyugodt volt az éjszakájuk.
Szaladin eközben olyan szoros felügyelet alatt tartotta őket, hogy egy “macska sem tudott volna megszökni“, ráadásul a muszlimok egész éjjel hangosan imádkoztak, énekeltek és verték a dobot, olykor a száraz füvet is felgyújtva.
A hattíni csata és következményei
Reggelre a keresztesek között a fegyelem szinte teljesen felbomlott, a gyalogosok egy része víz után kutatott, másik részük pedig átállt a muszlimokhoz. Szaladin újra rájuk gyújtatta a bozótost, így Rajmund ekkor kitörésre vállalkozott Hattín felé, amely sok áldozattal járt, de sikeresnek tűnt. Ennek eredményeképpen azonban az ott maradt katonák sorsa a muszlimok kezébe került.
A nyílzápor, majd kézitusa számos katona életét követelte, s a király, a templomos nagymester és Châtilloni Rajnald is fogságba került, számos főnemes társaságában. (a képen Szaladin és a fogságba esett főurak)
Szaladin személyes érintettsége miatt (Rajnald megölte a húgát) Rajnaldot lefejezte, de Guidót és a többi főnemest nem. Bár az is igaz, hogy sokáig fogságban maradtak, s számos megaláztatásban volt részük, de életben maradhattak. Ezzel szemben a fogságba esett 200 templomos és ispotályos lovagot kivégezték, kivéve a nagymestert.
Másnap Eschiva grófnő feladta a várat, majd családjával és követőivel együtt szabadon távozhatott, a később kiszabadult férje azonban kisvártatva elhunyt, mellhártyagyulladásban.
Szaladin a győzelem utóhatásaként 52 várost és erődítményt foglalt el, de hamarosan következett a harmadik keresztes hadjárat, s a korszak egyik legnagyobb hadvezére, a szintén Árpád-házi leszármazott Oroszlánszívű Richárd is megjelent. (a képen Oroszlánszívű Richárd és Szaladin)
