Az angol lovagkirály – Oroszlánszívű Richárd – – Történelmi cikkek a honlapon

richard_i_the_lionheart_king_of_england.jpgOroszlánszívű Richárd születése

Az angol történelem, de talán a teljes középkori történelem egyik legismertebb, legkiemelkedőbb alakja (szó szerint is, hiszen kb. 193 cm lehetett) I. Richárd angol király vagyis közkeletű nevén Oroszlánszívű Richárd.

Az 1157. szeptember 8-án Oxfordban született Richárd sok szempontból különleges egyénisége az angol történelemnek, amelyet jól megalapozott szüleinek hírneve is. (Merry-Joseph Blondel: Richard I the Lionheart)

Apja, II. Henrik angol király volt, aki még azt is felvetette, hogy áttér mohamedán hitre, amikor a pápával nézeteltérései voltak, s akinek révén még magyar kapcsolatai is van, hiszen Henrik anyai nagyanyja Skóciai Matild volt, aki Skóciai Szent Margit lányaként (a jelenlegi kutatások alapján) Szent István dédunokája volt.

Édesanyja, a kor legszebb, leghíresebb és legnagyobb hatalommal bíró asszonya, Aquitániai Eleonóra volt, aki hatalmas birtokokkal rendelkezett a mai Franciaország területén. Eleonóra első férje VII. Lajos francia király volt, aki azért vált el tőle, mert nem született fiú örökös. Ezzel szemben a II. Henrikkel való házassága első néhány éve alatt öt gyermekük született – négy fiú és egy kislány.. (Anthony Frederick Sandys: Queen Eleanor – 1858)

Akik megérdemelték volna a szentté avatást – Skóciai Matild és Magyarországi Jolán

Skóciai Szent Margit és Szent Hedvig élete dióhéjban

anthony_frederick_sandys_queen_eleanor1858.JPG

Richárd így angol hercegként született, de elsősorban mégis inkább francia volt, hiszen édesanyja révén gyermekkorát jórészt francia területeken töltötte, s egyrészt ő volt Eleonóra kedvenc gyermeke, másrészt ő maga is hódolattal tekintett édesanyjára.

Persze ebben, az is szerepet játszott, hogy apja kevés beleszólást engedett az ügyeibe, őket csak sakkbábuknak tekintette a saját sakkjátszmájában. Richárd 1172-ben Aquitánia hercege lett, de ez sem járt igazi hatalommal, ugyanakkor egyszerre kellett elismernie az angol királyt és a francia királyt hűbérurának.

Richárd és Henrik küzdelme

Ennek az lett a vége, hogy 1173-ban Richárd nyíltan szembeszállt az apjával, aki azonban leverte a lázongásokat és Eleonórát börtönbe záratta. Leginkább talán Richárdtól tartott az apja, ezért őt bízta meg a lázadó nemesekkel való leszámolással, s így szemmel is tudta tartani. Richárd tapasztalatot és dicsőséget szerzett a harcokban, s amikor sikerült bevennie a bevehetetlennek tartott Taillebourg-erődöt is, a király megtanulta őt tisztelni.

Közben a francia király meghalt, s utódja, II. Fülöp Ágost egy nagyon fiatal és tapasztalatlan fiú volt. Henrik azt követelte fiától, hogy tegyen hűségesküt bátyjának, akit közben az apja társkirállyá koronáztatott, de komolyabb hatalom nélkül, Richárd azonban ellenállt a parancsnak és újra apja ellen fordult. Hosszú évek belső harcai értek véget, amikor a fiatal (már királlyá koronázott) trónörökös meghalt, hiszen ekkor egyszerre Richárd lett a trónörökös. (Louis-Félix Amiel: Lajos Fülöp – 1837)

Henrik azonban nem akarta, hogy az övé legyen a trón, ezért Richárd összefogott a francia királlyal és együtt fordultak II. Henrik ellen. Richárd nyilvánosan hűségesküt fogadott a francia királynak, letérdelt előtte – ezzel is apját eltaszítva.

Oroszlánszívű Richárd – az angol lovagkirály

Az angol seregek vereséget szenvedtek, s bár II. Henriknek sikerült elmenekülnie, nem sokkal később, 1189. július 6-án meghalt, így a jog szerint Richárd lett az uralkodó. Ő azonnal kiszabadította anyját a már 16 éve tartó fogságból és Fülöp Ágost valamint Barbarossa Frigyes mellett elkezdte a harmadik keresztes háború megszervezését. Az előkészületek hatalmas összegeket emésztettek fel, de Richárd nagyon előrelátóan igyekezett felkészülni mindenre. A sereg 1190. július 1-én indult el a Szentföldre.

Mire azonban odaértek, változott a helyzet, hiszen a harcedzett Barbarossa Frigyes német-római császár útközben belefulladt a Szalef folyóba Antiochiában, majd hamarosan Frigyes nevű fia is meghalt egy összecsapásban, így 100.000 fős serege hazaindult, Fülöp Ágost pedig odaérve megijedt és betegségre hivatkozva gyorsan hazatért a Szentföldről. (Bár ő eredetileg is csak azért ment, hogy a hadjárat közben ne támadhasson Richárd birtokaira, aki így szemmel tarthatta). A hadjárat vezetése így egyedül Richárdra maradt.

A keresztes hadjárat

Richárd serege, amely vízi úton érkezett Marseilles-ből a Szentföldre, egy vihar következtében kissé szétszóródott, s először csak néhány hajó kötött ki pihenésképpen Cipruson. Az ottani uralkodó megpróbálta túszul ejteni az egyik hajó hölgy utasait, Johannát, Richárd király húgát és Navarrai Berengáriát, Richárd jegyesét. Eközben az angol flotta egy része szintén odaért, s Komnénosz Izsák ettől megijedve kárpótlást és katonai segítséget igért a keresztes hadjáratban. Alaposabban átgondolva azonban Richárd seregét kicsinek találta, s pár nappal később ígéretet megszegve már az angolok távozását követelte. Közben újabb hajók érkeztek a szigetre, így Richárd mérgében elfoglalta Ciprust, majd 1191. május 2-án feleségül vette Berengáriát Limassolban.

Az esküvő után elindult a hadjáratra, azonban alig ért el Akko kikötőjébe, amikor súlyosan megbetegedett. Szaladin, a nagy ellenfél, egy tál gyümölccsel kívánt neki gyógyulást, s Richárd hamarosan valóban jobban lett. (Andre Thevet: Szaladin szultán rézkarc – 1584)

Nagy küzdelem árán bevette Akko erődjét, amely ostromért kapta meg az “Oroszlánszívű” jelzőt, s 3500 foglyot is ejtettek. Bevette Jaffát, majd Jeruzsálemet is, végül sok harc után végül békét kötött Szaladinnal. Szaladin engedményeket adott a keresztényeknek a Szentföld látogatásával kapcsolatban. A harcokban a becslések alapján legalább háromszázezren odavesztek, így végül részleges sikerrel zárult a III. keresztes hadjárat.

Richárd, a harcos

A király, aki rettenthetetlen harcos volt, s legendásan igazságszerető, ugyanakkor sokszor kegyetlen és becsvágyó nem kis felsőbbrendűségi érzéssel még a Szentföldön inzultált egy (vele együtt harcoló) osztrák herceget. Az osztrák herceg bosszút esküdött ellene. Richárd hazafelé haladva egy hajótörés után álruhában átutazott Bécsen, ahol felismerték, így az inzultált Lipót herceg elfogatta, s Dürnstein várába vetette fogságba. Nem sokkal később átadta VI. Henrik német-római császárnak, aki horribilis összeget kért az angoloktól a kiszabadulásáért.

1194-ben a császár szabadon bocsátotta Richárdot, mivel édesanyja, Eleonóra kifizette a 60.000 font (150.000 márka) váltságdíjat. Az angol nép összegyűjtötte királya számára. Az összeg az angol kincstár éves jövedelemének a háromszorosa volt, így mindent pénzzé tettek, amit lehetett. Még a templom kincsét is lefoglalták.  Az 1193. évi jövedelem egynegyedét minden alattvalónak be kellett fizetnie Richárd szabadságért. Amikor végre kiszabadult a francia király azt írta Jánosnak “Vigyázz magadra, az ördög elszabadult”. A király fogsága közben János, az öccse uralkodott helyette, majd  Fülöp Ágost és János nevű öccse szövetkeztek Richárd ellen, így a visszatérő király hadat gyűjtött. Visszatért Angliába, ahol újra megkoronáztatta magát, helyretette öccsét, majd visszatért a kontinensre seregével, s öt éven keresztül büntetett Franciaországban. A francia király alaposan megbánta, hogy Richárd ellen szövetkezett. Az angol király egyébként is itt élt feleségével, aki azzal lett egyedülálló, hogy az angol királynék közül egyedüliként, soha nem lépett angol földre.

Richárdot sohasem érdekelték a nők, Berengáriát is csak édesanyja kedvéért vette feleségül, s kevés információ van arról, hogy más hölgyekkel milyen kalandjai voltak – a hírek szerint egy vagy két törvénytelen gyermeke született.  Az egyetlen nő aki számított az életében, s akit szinte egész életében imdádott, édesanyja Aquitániai Eleonóra volt – talán nem véletlen, hogy ugyanarra a helyre temették el később őket.

church_of_fontevraud_abbey_richard_i_effigy.jpgOroszlánszívű Richárd halála

1199-ben egy várostromnál egy fiatal, Bertram nevű lovag számszeríjával eltalálta, s a seb nem volt igazán komoly, de elfertőződött. így Richárd végül édesanyja karjaiban belehalt a sérülésébe.

Richárd nem haragudott a fiúra (aki apja és bátyjai halálát akarta megtorolni a meglövésével). Egy zacskó aranyat is adott neki, de amikor meghalt, a hívei mégis elfogatták, majd felakasztották a fiút.

A lovagkirály szüleihez hasonlóan a fontevraudi apátságban nyugszik. A szíve a roueni apátságban van elhelyezve, ahol sok-sok évszázad után, 1838-ban megtalálták egy ólomdobozba zárt ezüstdobozban.

Úgy lett az angol történelem egyik legnagyobb alakja, hogy még angolul sem beszélt jól. Összesen alig fél évet tartózkodott a királyságában, s egyébként sem szerette az esős Albiont. Könnyen megtehette, hiszen édesanyja régensként uralkodott helyette, amíg ő a csatákban harcolt. A trónon öccse, János követte, akit Földnélküli Jánosként ismer a történelem.

Édesanyja kicsi fia, alig tíz évnyi uralkodás után 41 évesen csukta le örökre a szemét az addigi életéhez képest egy jelentéktelen küzdelemben. (Richárd sírja)

Két magyar királylány

Források

Ha tetszett a poszt – oszd meg!

Hogy tetszett a poszt?

Kattins a megfelelő csillagra!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük