A vízforraló háború
Az előzmények
A Kettle war vagy Keteloorlog egy érdekes katonai konfrontáció volt a Szent Római Birodalom és a Holland Köztársaság államai között 1784-ben.
A hollandok és spanyolok közel egy évszázadig (1568-1648) harcoltak egymással. Ennek eredményeképpen az északi tartományok egy független köztársaságot alapítottak, a déliek pedig spanyol uralom alatt maradtak. Ez viszont azzal járt, hogy a déliek Gent és Antwerpen kikötőjét nem tudták elérni a kereskedelmi hajókkal, mert 1585-től kezdve az északiak lezárták a Scheldt folyót, amely a kijárást biztosította volna. Ezt az 1648-as vesztfáliai béke is megerősítette, így dél kereskedelme hanyatlott, észak viszont erősödött.
A helyzet azonban tovább bonyolódott, amikor a spanyol örökösödési háború után Spanyolország átengedte Dél-Hollandiát Ausztriának az 1714-ben.
A háború kitörése
Később az (akkor már) osztrák Hollandia szövetségben állt Franciaországgal. Poroszország a korábbi szövetséges Franciaország helyett Nagy-Britanniával lépett szövetségre, amelyet persze az is segített, hogy a brit trónt 1714-ben a hannoveri választófejedelem foglalta el.
1781-ben II. József német-római császár, aki ekkor már magyar király is volt, nem sokkal Mária Terézia halála után, kihasználva az éppen folyó angol-holland háborút, újabb területeket követelt és szabad kijárást a tengerhez.
Mivel a Habsburg-haderő nem volt túlságosan acélos azon a területen, a császár úgy döntött, hogy az éppen háborúzó hollandokat hajóval támadja meg, így három hajót, közöttük a Le Louis kereskedelmi hajót küldte hadba. Biztos volt abban, hogy a hollandok nem mernek reagálni, így a három hajó 1784.október 6-án elindult Antwerpenből az északiak ellen.
Egy Benjamin Franklinnek írt levélből az is kiderült, a háború elkerülhetetlennek tűnt, így az északiak 1784. október 8-án kiküldték a Dolfjin hadihajót az osztrákok ellen.
A háború vége
A hadihajó egyetlen lövést adott le, amely egy vízforralót vagy levesforralót talált el, s a Le Louis azonnal megadta magát. Október 30-án a dühös császár hadat üzent, majd november 18-án a holland államok felkérték Salm grófját, hogy alakítson ki egy kisebb hadsereget. Az osztrák csapatok közben behatoltak Hollandia területére, leromboltak egy vámállomást és elfoglalták a régi, egyébként használaton kívüli Lillo-erődöt. Áttörték a gátat is, amely miatt a víz hatalmas területeket öntött el, sok életet követelve.
Francia közvetítéssel újraindultak a tárgyalások. Mivel Scheldt továbbra is zárva maradt, az osztrákok kompenzációt kaptak. Ennek összege egyes források szerint 2 millió, mások szerint 10 millió gulden volt. Nem sokáig maradt azonban így, mert a franciák nyomására a hollandok 1785-ben részben, 1792-ben pedig teljesen megnyitották a folyót, így az osztrákok számára is megnyílt az út a tengerhez.