Crassus és a Vesta-szűz
Crassus
Marcus Licinius Crassus az ókori Róma egyik legismertebb személyisége volt. Katonaként kezdte a pályafutását az ie. 1. században, majd a Sulla-féle polgárháborúban tünt ki, hogy aztán konzulként ő verje le a Spartacus-féle rabszolgafelkelést. Hatalmát jól mutatja, hogy Julius Caesar és Pompeius társaságában tagja volt az első triumvirátusnak.
A politikai pályája mellett, elsősorban ingatlankereskedéssel foglalkozott, s akkortájt Róma egyik leggazdagabb emberének számított.
Kapzsi, de ugyanakkor mégis nagylelkű embernek ismerték, aki nagyon népszerű volt a nép körében, s nem csak az olykor ingyenesen osztogatott élelmiszerek miatt, hanem mert mindig udvarias volt, s hiányzott belőle a sznobizmus. Az, hogy jó és kemény katona volt, kiderült a Spartacus elleni harcokból, ahol brutálisan megtorolta a felkelést, emellett azonban kiváló szónok is volt, amelyet sokszor ki is használt a bírósági tárgyalásokon. Kitűnő filozófus volt, s Plutharkosz azt is megemlítette, hogy még Cicero is kétszer átgondolta, hogy jogi vitába bocsátkozzon-e Crassussal. Ettől nagyobb dicséretet nem igazán kaphatott volna.
Crassus és a Vesta-szűz
Éppen ezért számított óriási botránynak, amikor (a hírek szerint) megpróbált elcsábítani egy Vesta-szűzet.
Vesta istennő papnői az ókori Rómában nagy tiszteletnek örvendtek, s mivel szüzességi fogadalmat tettek, ezért szentek és sérthetetlenek voltak mindenki számára.
Crassust azonban ez kevéssé érdekelte, s elkezdtett udvarolni egy Licinia nevű Vesta-szűznek. Látványosan tette neki a szépet és sokat volt a társaságában nyilvánosan is. Ez persze nem maradhatott következmény nélkül, így hamarosan kirobbant a botrány, amellyel könnyen elveszíthette volna a vagyonát és politikai befolyását is.
Végül onnan kapott segítséget ahonnan nem is várta.
Crassus dúsgazdag, de egyben igen zsugori ember is volt és ezt használta ki a védekezésében is. Licinia ugyanis egy nagyon értékes villa tulajdonosa volt, s állítása szerint minél olcsóbban meg szerette volna szerezni tőle. Ezért járt folyamatosan a kedvében, ezért próbálta minél jobban behizelegni magát. Arra számított, hogy Licinia nagyon kedvező áron fogja a villát eladni, így órási haszonnal fogja tudni továbbadni.
A bírák, ismerve Crassus előéletét és természetét, valószínűbbnek látták, hogy a kapzsisága miatt udvarolt, semmint a szexuális vágyai kielégítése céljából, így végül felmenették. Az ő verzióját erősíti, hogy az eset után is addig járt Licinia után, amíg a Vesta-szűz el nem adta neki (bizonyosan nagyon kedvező áron) azt a bizonyos villát.
Plutharkosz szerint “a kapzsisága mentette meg a büntetéstől”
Ez azonban nem tartott valóban sokáig, mert a második konzuli hivatala után Szíria kormányzója lett, ahol háborút vezetett a pártusok ellen, akik tőrbe csalták, és hamarosan meghalt – eléggé kölönös körülmények között.
Crassus halála után a triumvirátus is felbomlott, s Julius Caesar hamarosan átlépte a Rubicont – képletesen és a valóságban is, ezzel pedig lassan beköszöntött a császárság kora.