Lord Byron élete I. – a szegény fiú, aki báróvá lett (1788-98)
Byron származása
George Gordon Noel Byron 1788. január 22-én született és hamar az angol romantika vezető alakjává vált. Manapság az egyik legnagyobb brit költőnek tartják és ma is rendkívül olvasott.
Apja, “Mad Jack” Byron kapitány a család fekete báránya volt, akinek első felesége Amalie Osborne, egy mesésen gazdag márkinő volt, akit már a nő első házassága alatt elcsábított, majd a válása után feleségül is vett. Három gyermekük született, de a harmadik gyerek születése 
Az apa angol arisztokrata családból származott, azonban részeges és szenvedélyes párbajozó volt. Bár a botrányok a Byron családban nem voltak szokatlanok, hiszen sok hírhedt nőcsábász és szerencsejátékos volt közöttük, ő még ott ott is kitűnt. A második feleség, Catherine Gordon azonban egy skót kálvinista családból származott, akit így Byron anglikán családja elutasított. Közben Catherine családjában néhány év alatt elhunytak a szülei és két nővére is és hamar ellenségeskedés költözött a házastársak közé.
A fentiek miatt a szülei házassága hamar megromlott, bár eleinte próbálták az ügyet megoldani. Ugyanabban az utcában, de külön házban laktak, amely természetesen nem oldotta meg a problémákat, így az apja elhagyta őket, Franciaországba ment, ahol egy szabálytalannak tartott párbajban megölte ellenfelét, így gyilkossággal vádolták meg, ő pedig (egyes hírek szerint) elvágta a saját torkát.
A boldogtalan gyermekkor
Anyját a házasság miatt a saját és a férje családja is kitagadta, így szegénységben éltek. Ráadásul Byron egyik lábfeje torz volt (a történészek szerint talán diszplázia miatt), amely miatt sántított, így nyomoréknak is tartották, ő maga gyakran “sántikáló ördögnek” (le diable boiteux) nevezte magát.
Talán ez az oka, hogy fiatalkorától elkötelezett sportoló volt, főként a boksz, a lovaglás és az úszás volt a kedvence.
Lord Byron születése
Életének első évtizedében Aberdeen-ben megismerte a nélkülözést és a gúnyolódás célpontja is volt, de anyja már kisgyermekkorától belenevelte az olvasás szeretetét. Emellett azonban gyakran voltak dührohamai, amelyet feltehetően anyjától örökölt, de igyekezett ezeket elfojtani, s egy alkalommal olyan jól sikerült, hogy a porcelán csészéből kiharapott egy darabot a dühe leplezése miatt. Nyolcéves korában skarlátos lett, s anyja hazavitte a Felföldre, hogy a skót felföld tiszta levegője javítson az állapotán. A fiút mélyen megérintette a skót táj szépsége, amely később is megjelent a verseiben.
Mindez azonban egy csapásra megváltozott, amikor 1798. május 2-án meghalt a dúsgazdag nagybátyja, akinek nem voltak utódai, így a hatalmas vagyon és a bárói cím örököse a tízéves fiú lett.
Következhetett a rövid, de szenvedélyes és viharos élete.
(folyt. köv.)
