99 éve hunyt el Eger egyik csillaga – Gárdonyi Géza, az egri remete
Ziegler Géza, aki Gárdonyi Géza lett
A Ziegler Gézaként született író, költő, pedagógus, aki a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja is volt, Agárdpusztán született 1863. augusztus 3-án, de az anyakönyvezés már Gárdonyban történt.
Hivatalosan még Ziegler Géza volt amikor 1882-ben megszerezte a tanítói oklevelét, de az 1884-es sárvári osztálytanítói bizonyítványa és 1885-ös házasságlevele is erre a névre szólt. Azt, hogy miért lett éppen tanító és író nem pontosan tudni, hiszen egy alkalommal éppen magyarból bukott meg a főiskolán, amikor egyik tanára azt találta mondani: „Fiam, tebelőled sohse lesz nagy ember, de a kenyeredet azért meg tudod keresni.” Nos, Répássy Jánosnak nem lett igaza.
Egy dabronyi plébános segítségével aztán elhelyezkedett egy katolikus általános iskolában, ahol hamarosan feleségül vette a plébános 16 éves unokahúgát, akiről aztán kiderült, hogy valójában a plébános lánya.
Gárdonyi családja
A házasság sem úgy sikerült, ahogyan szerette volna, így a bécsi nászútról már az első nap hazatértek. A feleség rendszeresen megcsalta, ő pedig mindig visszafogadta, de egyre nehezebben. A naplójában egyszer úgy fogalmazott, hogy „Ennek a házasságnak vagy válás vagy gyilkosság lesz a vége.”
Hét gyermekes családban született, s neki is született négy gyermeke Csányi Máriától (igaz a legkisebb már 10 hónappal a válás után), s ő édesanyjával 1897-ben Egerbe költözött, ahol haláláig élt. Ekkor már “véglegesen” Gárdonyi Géza lett. A legkisebb gyereket is a nevére vette, de a másik hármat anyagilag is támogatta. (Gárdonyi három saját gyermeke)
A válása után (bár szinte remeteként élt) sem szűnt meg a kapcsolata a nőkkel, hiszen több futó kaland után Tóth Ilona 
Számos lapban publikált, amelyek között voltak napi és hetilapok (Budapesti Hírlap, Magyar Hírlap, Néplap, Szabad Szó), irodalmi folyóiratok ( Új Idők, Jövendő, A Hét, Az Én Újságom) és élclapok (Kakas Márton) egyaránt. Kevés emberrel tartott kapcsolatot, de szoros barátságban volt Tóth Bélával, Bródy Sándorral és Szabolcska Mihállyal.
Az Egerbe költözése után kezdett el történelmi regényeket írni, s rögtön az első (Egri csillagok) igen emlékezetessé vált, de A láthatatlan ember és az Isten rabjai is nagy sikert aratott.
Eger megkerülhetetlen része az egri vár, amely történetének alaposabb megismerése, s különösen az 1552-es sikertelen török ostrom története nagyon megfogta a fantáziáját és az egri várvédők hősiességét és önfeláldozását szerette volna a regényében megfogalmazni.
Az egri csillagok
A regény írásakor mesteri módon ötvözte a realista ábrázolásmódot és a szentimentalizmust. Mindig igyekezett törekedni a történeti hűségre, komoly forráskutatásokat végzett, megismerkedett a helyszínnel csakúgy, mint a levéltárakban található források adataival. Mivel több nyelven is jól beszélt, a különböző 
A hosszadalmas kutatások után, amelyek során a szerző 1899 tavaszán török földre is elutazott, hogy Konstantinápolyban személyes élményeket is szerezzen, a regény először folytatásokban jelent meg a Pesti Hírlapban 1899-től, majd 1901-ben önálló regényként is, óriási sikert aratva. Ebben bizonyosan része volt annak is, hogy nem sokkal korábban voltak a milleneumi ünnepségek, így mindenki fogékonyabb volt a magyar történelem nagy eseményeivel szemben. De a sikerét jelzi, hogy az író halála után egy évvel már megjelent némafilmen, majd képregényben is, hogy aztán 1968-ban elkészüljön a Várkonyi Zoltán féle filmadaptáció. Az sem lehet véletlen, hogy a 2005-ös Nagy Könyv-játékban ez a regény lett a legnépszerűbb magyar történet az olvasók között. Számos nyelvre lefordították, többek között török nyelvre is. (Eger ostroma 1552-ben)
(Gárdonyi egyébként is imádott utazni, hiszen a Bor című színművét (a hírek szerint) a vonaton írta. Addig nem szállt le, amíg készen nem lett – ez éppen két hét volt.)
A történelmi hűséget jelzi, hogy a regényben szereplő (fontosabb) személyek legnagyobb része valóban létezett – így Dobó István, Bormenissza Gergely és Cecey Éva is, ahogyan Török Bálint vagy Mekcsey István is. Bár Cecey Éva esetében nem teljesen eldöntött, hogy létezett-e, s az sem, hogy ha igen, akkor Gergő felesége volt-e.
Gárdonyi magánélete
A szerző visszahúzódását az is mutatja, hogy számos társaság választotta tagjává, de több esetben is visszautasította a tagságot vagy a távollétében választották taggá.
Az írás mellett azonban Gárdonyi szívesen játszott hegedűjén, s a kor kíváló mestere, Dankó Pista is kedvelte a játékát. Emellett gyakran rajzolt és festett, amelyben szintén tehetséges volt, s az egri házában is több műve található. (az író hálószobája – festészet, irodalom és zene egyben)
Dankó Pistával egyébként nagyon jó barátok lettek, s közel 60 magyar nótát írtak együtt. Az együttműködés végén a cigányprímás már csak a dal magánhangzóit küldte el, s Gárdonyi ez alapján írta a dalszöveget.
Az író nagy hipochonder volt, s gyakran kínozták rejtélyes kórok. Az egyik ilyen rejtélyes kor volt az erős fejfájása, amely egy olvasószemüvegtől hirtelen meg is szünt.
A képzelt betegségek mellett a valódi betegségei egyre inkább ágyhoz kötötték. A szív-, vese- és májbántalmai mellett a tuberkolózisa sem segített. Élete utolsó két hetében már nem vett a kezébe tollat, s 1922. október 30-án egri otthonában hunyt el. (a ház amelyben élete végén élt)
Végakaratában a saját kertjében akarta eltemettetni magát, de Eger városa 1922. november 1-én az egri líceum aulájában ravatalozta fel, s a város mind a huszonhárom templomtornyában megkondult a lélekharang az emlékére. Végül a vár egyik bástyáján, a Bebek-bástyán hantolták el, ahol az áll a fejfáján: “Csak a teste”.
A mindig visszahúzódó Gárdonyi fiatalabb korában erősen ellenzéki volt, hiszen Sárvárt még amiatt kellett elhagynia, mert az évzáró ünnepségen a himnusz elhangzása után tanítványai elkezdték énekelni az általa betanított „Jaj, de huncut a német, hogy a fene enné meg…” kezdetű nótát.
