Ibrahim – az őrült szultán trónra kerülése
Ibrahim gyermekkora
I. Ibrahim szultán uralkodása körülbelül nyolc évig tartott, s ez alatt a dekadencia és a nepotizmus volt a legjellemzőbb az őrült intézkedései mellett, s már a mellékneve (Őrült) is sokat elárul róla. (a lenti képen Ibrahim)
Ibrahim Isztambulban született 1615. november 5-én I. Ahmed szultán fiaként. Noha egy szultán fiaként született, valójában senki nem számított rá, hogy trónra kerül, hiszen a nyolcadik fiú volt a sorban, de neki volt egy titkos fegyvere, az édesanyja. Az anyja az egyik legismertebb szultána, Köszem volt, aki akkortájt ugyan még csak ágyas volt, de Ahmed kedvenc ágyasa.
Az oszmán hercegek között azonban gyakori volt a testvérek megölése, így Ibrahim már a születése pillanatától veszélyben volt, bár mint a kedvenc ágyas fia, Ahmed védelme alatt állt.
Ez sem tartott sokáig, hiszen Ibrahim azonban alig múlt kétéves amikor apja huszonhét évesen tífuszban elhunyt, s fivére Musztafa követte a trónon, aki mentálisan beteg volt, s bátyja uralkodása alatt 14 évig volt elzárva. Ő a szokásokkal ellentétben nem ölette meg az esetleges trónkövetelő hercegeket, de nem is maradt sokáig a trónon – három hónap múlva őrültnek nyilvánították és lemondatták.
Néhány szultán
A helyére II. Oszmán (a fenti képen), Ahmed legnagyobb fia került, aki akkortájt 13 éves volt. Fiatal volt, de igazi uralkodónak képzelte magát, így hadjáratot vezetett, ahol szégyenteljes vereséget szenvedett, majd a janicsárok Musztafa anyjának parancsára megfojtották.
Mindez annyiban érintette Ibrahimot, hogy bár Oszmán forrófejű és olykor kegyetlenkedő uralkodó volt, de keveset foglalkozott a testvéreivel, bár Mehmedet, Köszem szultána (a fenti képen) legnagyobb fiát kivégeztette, de a gyengeelméjűnek tartott Ibrahuimot nem tartotta veszélyesnek, így Ibrahim életben maradt.
Musztafa újra a trónra került, de valójában újra az anyja uralkodott – bő másfél évig.
Ekkor azonban Ibrahim anyja, Köszem szultána vette az ügyet a kezébe, aki újra lemondatta a szultánt és ezt követően haláláig börtönbe tartotta. A trónra Köszem ötödik gyermeke, a tizenegyéves, így kiskorú Murád került, IV. Murád néven. (a lenti képen)
Murád tehetséges és okos ember volt, de a hatalom hamar elvette az ítélőképességét és elődeihez hasonlóan zsarnoki jellemzők ütköztek ki rajta.
A Káféban
Ennek egyik jele volt, hogy a trónra kerülése után nem sokkal a 8 éves Ibrahimot (aki édestestvére volt) a palota egy elzárt részébe zárta, s Ibrahim még örülhetett neki, hogy nem öleti meg, annak ismeretében, hogy három (fél)testvérét meggyilkolták.
Ibrahim tehát itt, a Káfé-ban (a fenti képen) nőtt fel. Persze eleinte itt voltak a (fél)testvérei is, akik szépen lassan kivégzésre kerültek. Ibrahim folyamatosan aggódott, hogy ő lesz a következő áldozat – de talán Köszem miatt, ő megmenekült.
Persze majdnem másképpen alakult, mert 16 év fogság után IV. Murád szultán, amikor érezte, hogy “eljött a vég”, azt a parancsot adta, hogy végezzék ki Ibrahimot, mert nem akar egy őrültet szultánnak.
Murád ekkortájt apjához hasonlóan 27 éves volt, de vele nem a tífusz, hanem a májzsugor végzett.
Köszem azonban résen volt, s amikor megtudta mit tervez a szultán, megakadélyozta a kivégzést és ezzel megmentette Ibrahim életét. Mivel Murád kiskorúsága idején sokszor döntött a fia helyett, nem mert a parancsával senki szembeszállni, hiszen ha Murád meghalt, Köszem bosszúja elérte volna őket.
Ibrahim éveket töltött azon ábrándozva, hogy milyen lehet a Káfén kívüli világ, s milyen lehet a szabadság értése.
Ibrahim, a szultán
Amikor azonban közölték vele a hírt, hogy Murád szultán nincs többé, s ő a következő szultán, megriadt a lehetőségtől. Nem akarta elhinni, hogy bátyja valóban meghalt, s azt sem, hogy ő az új szultán.
Amikor értejöttek, arra gondolt, hogy őt is kivégezni viszik, mint (fél)testvéreit, így magára zárta az ajtót. Senkit nem akart beengedni és senkinek nem hitt, még a saját anyjának sem – talán hallott Murád utolsó parancsáról is.
Köszem azonban hamar kitalálta, hogyan lehet a hírt elhitetni a fiával. A szultána parancsára az elhunyt Murád földi maradványait a Káféba vitték, ahol Ibrahim meggyőződhetett arról, hogy a testvére valóban meghalt.
Ibrahim azonban, amikor látta bátyja holttestét, az uralkodástól rémült meg, s nem nagyon volt hajlandó a biztonságosnak gondolt Káféból kimozdulni.
Köszem szultána (a lenti képen) azonban másképpen gondolta.
Közölte Ibrahimmal, hogy van lehetősége megtagadni a trónra lépést, de akkor feltehetően kivégzés vár rá, mert akkor Köszem visszavonja Murád parancsának tiltását, s az elhunyt szultán utolsó parancsa szerint Ibrahimot ki kell végezni.
Ez valóban hatott!
Ibrahim alaposan átgondolta a lehetőségeit, s miután újra végignézett bátyja holttestén, kinyította az ajtót és 16 év után először lépett az addig védelmet nyújtó Káféból.
Amikor a kilépésekor valóban senki nem támadt rá, akkor (egyes krónikák szerint) a holttest körül elkezdett távolni, miközben azt kiáltotta: „A birodalom mészárosa meghalt!”
Sokan nem is sejtették, hogy az Oszmán Birodalom legőrültebb néhány éve következik …
Következik – Ibrahim, az őrült szultán őrült uralkodása
