A korántsem szent életű bizánci császárnő – Szent Eiréné (1)

Eiréné gyermekkora

A korántsem szent életű Szent Eiréné, az első bizánci uralkodónő, eléggé viszontagságos úton került a trónra, s ebben bizonyosan segítette a származása is.

Eiréné 752 körül született Athénban és egy rendkívül befolyásos család, a Sarantapechos-család sarjaként látta meg a napvilágot. Szülei azonban már gyermekkorában elhunytak, így hamar a maga erejére kellett támaszkodnia. Természetesen a jómódú rokonság kitűnő nevelésben részesítette, s kitűnő tanulmányai mellett bevezették a magas társadalmi körökbe is.

Eiréné azonban amellett, hogy gazdag és rendkívül intelligens volt, kivételesen gyönyörű is volt, amely tulajdonságát nagyon jól tudta kamatoztatni a későbbi életében.

Rendkívüli szépsége felkeltette az akkortájt uralkodó V. Kónsztantinosz (a fenti képen) bizánci császár érdeklődését is, aki a Bizánci Birodalom központjába, Konstantinápolyba hívta.

Egyes források szerint a császár egy mennyasszonyvásárt tartott a fiának, ahol számos fiatal és gyönyörű nőt megismerhetett León, az örökös.

Nos León, a nagyon fiatal és rendkívüli szépségű Eirénét választotta – olyannyira, hogy hamarosan feleségül is vette.

Eiréné császárné

A 769 novemberében megtartott esküvő a lány számára igazi tündérmese volt, hiszen a birodalom legerősebb, legnagyobb hatalmú családjába kerülhetett be.

A tündérmese azonban hamarosan rémmesévé változott, mert kezdtek előtünni a kulturális különbségek.

A bizánciak ellenezték, hogy a vallási és egyházi alakok talizmánokon, ikonokon és egyéb helyeken megjelenjenek. Eiréné azonban azon az állásponton volt, hogy a szentek képeit meg kell jeleníteni.

Lehetséges, hogy ez ma egy sokadrangú szempontrendszernek az egyik legkevésbé fontos eleme, de akkortájt az élet egyik legfontosabb része volt.

Közben 771-ben született Irenének és Leónnak egy fiúgyermeke, aki nagyapja után a Kónsztantinosz nevet kapta. Amennyire most lehet tudni, csak egyetlen gyermekük született.

775-ben Eiréné férje császár lett. León ekkor mindössze 25 éves volt, Eiréné pedig tőle is fiatalabb.

Alig kerültek hatalomra, szinte azonnal megjelentek a különböző lázongó csoportok. A féltestvérek lázadása nem volt újkeleti a birodalomban, ők pedig várták a megnyugvást. Eiréné azt javasolta, hogy a lázadókat űzzék el, így a biztatására a férje, León száműzetésre ítélte minden rokonát, ha megkérdőjelezték a hatalmát.

Jó lett volna, ha másban is azonos módon gondolkodnak, de mint később kiderült, nagyon eltért a gondolkodásmódjuk.

Az ikonok problémája

León sokkal engedékenyebb volt, mint az apja, de az ikonok és szentek ügyében nagyon elkötelezett volt.

Ez egyre több problémát okozott a császári pár életében is, főként amikor León 780-ban üldözni kezdte a másképp gondolkodókat. Hamarosan már az udvarban is megszégyenítés járt, ha valaki másképpen gondolkodott, mint a császár – ennek egyik példája volt, hogy egyes udvaroncokat kopaszra borotváltatott.

Egyes történészek szerint egy napon León azt vette észre, hogy a felesége a párnája alatt két ikont rejteget. Természetesen Eiréné tagadta, hogy tudott az ikonok létéről, s azt állította, hogy valamely udvaronc csempészhette oda – ezt León hitte is, nem is.

Felkutatta kik jöhettek szóba egyáltalán, s keményen megbüntette őket. Emellett azonban biztos volt a felesége bűnösségében is, így őt is megbüntette. Ettől a naptól kezdve soha többé nem hált vele együtt.

Eiréné persze hamar észrevette, hogy valami megváltozott, s elgondolkodott, mit lehet tenni.

A sors (vagy talán Eiréné) azonban hamar meg is oldotta a problémát, hiszen néhány hét múlva a császár súlyosan megbetegedett, majd hamarosan elhunyt.

A régens

Az új császár 780. szeptember 8-án a fia, az akkor kilenc éves VI. Kónsztantinosz lett.

Természetesen ez kapóra jött Eirénének, hiszen a kilencéves fiú még nem tudott uralkodni, így még aznap átvette a hatalmat fölötte és a birodalom fölött, mint régens.

Mielőtt az udvaroncok észbe kaphattak volna, már hivatalos régens lett, s vasmarokkal irányította az országot. Eiréné azonban nem állt itt meg – hanem elhunyt férje emlékét is szerette volna más színben feltüntetni, így pletykákat kezdett róla terjeszteni.

Állítása szerint a férje, nem egyszerű láztól halt meg, hanem a betegsége egy isteni büntetés volt, amiért megpróbálta az egyik korábbi császár díszes koronáját viselni. És egyébként is rossz egészségi állapota volt. Eiréné nek nem volt lelkiismeret-furdalása, bármit képes volt az elhunyt császárról elterjeszteni.

Közben azért néhányan azt kezdték terjeszteni, hogy ő maga mérgezte meg a férjét – s talán nem is volt teljesen megalapozatlan az állítás.

Az udvaroncok azonban egyre elégedetlenebb voltak, hiszen egy nő irányította a birodalmat, amelyet ők korábban elképzelhetetlennek tartottak. Azt találták ki, hogy a császár egyik féltestvérét hívták vissza, hogy Nikephorosz ragadja el a hatalmat Eiréné kezéből.

Amikor azonban a régensnő felfedezte az összeesküvést, fogságba vetette az összeesküvőket, nyilvánosan megkorbácsoltatta őket és leborotváltatta a fejüket.

A társuralkodó

A jellemzően magas beosztásban lévő férfiakat ezután leváltotta és száműzte a birodalomból. A helyükre aztán hozzá hűséges személyeket nevezett ki. Emellett furfangos módon arra kényszerítette Nikephoroszt, hogy papi ruhát öltsön, s ezzel végérvényesen búcsút mondjon a trónnak.

Eiréné azonban tartott attól, hogy túl messzire ment, így igyekezett védővonalat vonni maga köré.

Férje húgának, Anthuszának felajánlotta, hogy legyen vele társkormányzó, de ez nem úgy sikerült hogyan tervezte. Anthusza nem akart vele együtt uralkodni, mert nem akart részese lenni a színjátéknak.

Eiréné ekkor taktikát váltott, s gyorsan megszilárdította a hatalmát.

Saját fiára támaszkodva új pénzeket adott ki, s azokon, valamint a elkészült dokumentumokon feltüntette a saját nevét is, de nem mint régenst, hanem, mint társuralkodót.

Hogy a pozícióját tovább erősítse, alkalmas feleséget próbált keresni a fiának, s pillantása Nagy Károly lányára, Rotrude-ra esett.

Nagy Károly ekkor már a kontinens leghatalmasabb uralkodója volt, Európa nyugati felén Bizánc megfelelője, s Eiréné a két birodalmat össze akarta fűzni.

Még arra is figyelt, hogy egy magántanítót küldjön a lányhoz, aki a germán hercegnőt görögül tanította.

A fiát hamar meggyőzte, hogy a lány alkalmas menyasszony a számára, s Nagy Károly is elégedettnek tűnt – vagyis az ötlet működni látszott.

s a folytatás …