Valois Erzsébet – Don Carlos jegyese és II. Fülöp felesége

A francia királylány

Valois Erzsébet, II. Henrik francia király és Medici Katalin legidősebb lányaként született 1545. április 2-án. A már kisgyermekként is okos, intelligens lány, hamar gyönyörű nővé serdült, aki mindenki figyelmét felkeltette. Dús fekete haja és sötét szeme az olasz ősökre utalt, kecses alakja, szép arcbőre és elegáns viselkedése pedig a francia udvart dicséri. (a képen Valois Erzsébet)

Az eredeti tervek szerint Erzsébetet már kisgyermekkorában eljegyezték Don Carlos infánssal, spanyol trónörökössel, aki egyébként majdnem egyidős volt vele, de ezt politikai okokból megváltoztatták. (a képen a korábbi jegyespár)

Nem lehet tudni, hogy mi volt a véleménye az ifjú feleségnek a férj-cseréről, bár akkortájt már hallani lehetett az ifjú Don Carlos mentális problémáiról Európa-szerte, így feltehetően nem nagyon bánkódott – főként, hogy talán egész Európa leggazdagabb uralkodója kívánta feleségül venni. (a lenti képen II. Fülöp spanyol király)

Árpád-házi leszármazottak

Alig tizennégy évesen tehát az eredeti jegyese apjához, az időközben másodszor is megözvegyült II. Fülöp spanyol királyhoz adták férjhez.

A házasságkötés 1559. június 21-én Párizsban volt, ahol a vőlegényt (a korban megszokottnak számító módon) csak képviselték, itt éppen Alba hercege.

Mindez azonban nem volt egy igazán örömteli nap, hiszen a menyasszony apjának egy nappal korábban súlyos balesete volt a lovagi tornán (a fenti képen). Ellenfele, az egyik legjobb barátja, Gabriel de Montgomery volt, akinek lándzsája a szemébe fúródott, s az iszonyatos fájdalommal járó sebesülésébe végül július 10-én bele is halt. A királyt fia, II. Ferenc követte a trónon, így felesége, Valois Erzsébet gyermekkori barátnője, Stuart Mária skót királynő, francia királynévá vált.

II. Henrik halála miatt az ifjú feleség csak fél év gyász után kelt útra, s az “igazi” esküvői szertartást csak 1560. február 2-án tartották meg Toledóban. (a spanyol királyi pár)

A spanyol királyné

Nem sokáig pihenhetett, hiszen pár hét múlva megbetegedett bárányhimlővel, s csak nagyon lassan gyógyult. Hetekig-hónapokig ágyban kellett maradnia, miközben a férje a fertőzésveszély ellenére szinte folyamatosan mellette volt, s gondosan ápolta. Mindez megalapozta kettőjük bizalmas kapcsolatát és elűzte a lány félelmét.

A 32 éves királynak a 14 éves lány már a harmadik felesége volt. Az ifjú feleség fiatal szervezete még nem készült a szülésre, így az első terhességéből született kisfiú csak pár órát élt, majd egy ikerpárral (két kislánnyal) elvetélt. A vetélés után egy időre az eszméletét is elveszítette és napokig élet és halál között lebegett, de végül túlélte. Nagyon lefogyott és legyengült, de továbbra is gondoskodó feleség próbált lenni.

Hat évvel a házasságkötés után kevés különbséggel született két felnőttkort megélt lánya. A második életben maradt lánya születése után újra teherbe esett, azonban közben súlyosan megbetegedett és már soha nem gyógyult fel.

1568. október 3-án világra hozott egy koraszülött kislányt, aki azonban hamarosan meghalt, s közben az anya is többször elveszítette az eszméletét, majd még aznap ő is meghalt. A szülésnél jelen volt a király is, aki már a harmadik feleségét veszítette el – ezúttal a nehéz szülés miatt, csakúgy mint az első felesége, Portugál Mária esetén.

Valois Erzsébet rövid életet élt, de hamar átváltozott francia hercegnőből spanyol királynévá. Mindig igyekezett tökéletesen teljesíteni a királynéi feladatokat, miközben szelídségét, szépségét és politikai éleslátását szinte mindenki dicsérte, elismerte.

Szülei házassága boldogtalan volt, így ő igyekezett harmonikus házasságot biztosítani a férjének, s talán valóban boldog is volt a házasságuk.

Valois Erzsébet halála

Fülöp, akit kortársai hűvösnek, hidegnek és megközelíthetetlennek jellemeztek, a felesége jelenlétében vidám és szerető férjjé változott és szinte leste a felesége minden kívánságát. A királyné kissé lágyította a merev spanyol etikett szabályait, egy kis franciás könnyedséget is behozva a komor spanyol udvari életbe.

Ez persze kicsit furcsa lehetett számára annak a fényében, hogy Fülöp első felesége akkortájt halt meg, amikor ő született.

Az, hogy mennyit jelentett a személye Fülöpnek, abból is látszik, hogy Erzsébet halála után – dinasztikus okokból – újra megnősült (a fenti képen a negyedik feleségével, Annával), s végre megkapta az áhított trónörököst, de sem a negyedik feleségével, sem az áhított fiával nem tudott olyan kapcsolatot kialakítani, mint két Erzsébettől született lányával, Izabellával és Katalinnal. Ők lettek a legfontosabb bizalmasai.

Egyes pletykák szerint Erzsébetnek viszonya volt mostohafiával, a vele egyidős Don Carlossal, de feltehetően arról volt szó, megpróbált közvetíteni férje és mostohafia között. Az bizonyos, hogy Don Carlos mai napig rejtélyes halálát megszenvedte, hiszen bezárkózott és napokig sírt.

Ki tudja ez mennyiben játszott közre a betegségében…

Mindez persze nem zavarta Schillert és Verdit, akik igazi romantikus történetet alkottak az események nem mindig hű menetéből.