III. Gusztáv meggyilkolása – Verdi Álarcosbálja a valóságban
Színre lép III. Gusztáv
III. Gusztáv svéd király (a fenti képen) azon kevés uralkodó közé tartozik, akinek az életét (pontosabban az életének egy részét) a XIX. század egyik legnagyobb zeneszerzője, Guiseppe Verdi is megörökítette.
Gusztáv 1746. január 24-én született Stockholmban és barátságos, nyíltszívű és okos fiú volt, azonban sem a kitartás, sem a mértékletesség nem volt rá jellemző. Apja, Adolf Frigyes, meglepő módon, egy bőséges étkezés következtében hunyt el 1771. február 12-én, így ő némileg váratlanul került a trónra. A herceg éppen Párizsban volt, de hazatérése után kissé tájékozódott, majd egy év múlva aztán átvette a hatalmat a kormánytól egy puccsal.
A felvilágosult abszolutizmus híve volt, így támogatta a kórházak, árvaházak létrehozását, igyekezett a parasztok életét javítani, de hajózás, a bányászat és a kultúra támogatására is sokat költött. A magánéletében is igen aktív volt, hiszen nyolc külföldi útja során meglátogatta a pápát, II. József német-római császárt és XVI. Lajos francia királyt és feleségét. De meglátogatta unokatestvérét, az egyébként általa utált Nagy Katalint is Szentpétervárott, ahogyan megmászta a Vezúvot is – persze nem működés közben).
Vissza akarta szerezni a Nagy Péter által elfoglalt területeket, de mivel az országgyűlés nélkül nem indíthatott háborút, cselhez folyamodott.
A háborúskodás
Az opera szabójával kozák egyenruhákat varratott, s a katonái egy látszat támadást intéztek volna az orosz határnál egy finn-svéd helyőrség ellen. A “kozákok” azonban eltévedtek és az oroszokkal csaptak össze. Döntetlenszagú eredmény lett, de mindkét fél saját magát hozta ki győztesnek. (a képen egy orosz-svéd konfliktus)
1789 után megpróbálta a francia uralkodópárt kimenekíteni, de nem járt sikerrel, közben azonban 1790 júliusában aztán egy komoly összecsapásban 52 orosz hajót elsüllyesztettek és 6000 foglyot ejtettek. A vele szembeni elégedetlenség azonban egyre nőtt a nemesség körében, hiszen a nemesi jogokat folyamatosan nyesegette. (a képen a király politikusai körében)
Az álarcosbál
A stockholmi Királyi Operaház 1792. március 16-án egy álarcosbált rendezett, amelyre a király ellátogatott, bár egy franciául írt névtelen levélben figyelmezették és kérték tőle, hogy ne tegye. Essen gróffal éjféltájt lépett be a bálterembe, ahol már várták a merényletre készülő összeesküvő tisztek. (a képen a bálterem)
Jacob Johan Anckarström, a 29 éves svéd ezredes, akit sorshúzással választottak ki, bal kezében késsel, a bal zsebében pisztollyal volt felfegyverezve, de jobb hátsó zsebében is volt egy pisztoly. A király mögé lépett, bal zsebéből elővette a fegyvert és hirtelen hátba lőtte az uralkodót. Nem egyszer, hanem összesen öt lövéssel terítette le, amelyben két golyó volt, de volt benne hat hajlított szög is.
A király a zajra éppen hátrafordult, ezért a golyó a harmadik ágyéki csigolya felől ferdén hatolt be a csípő körül. A király összeesett és csak annyit mondott franciául Ah! Je suis blessé, tirez-moi d’ici et arrêtez-le („Ah! megsebesültem, vigyél el innen és tartóztasd le!”). (a képen a merénylet utáni percek egy pillanata)
Az ezredes elejtette a kést és a pisztolyt és felkiáltott, majd elmenekült.
Az uralkodót visszavitték a szállására, az Operát pedig lezárták. Az ezredes már nem volt ott, de a pisztolya igen, amelyet egy fegyverkovács felismert és azonosított. Így már hajnalban őrizetbe vették. Az ezredes végül bevallotta a gyilkossági kísérletet és letartóztatták, de társait nem árulta el. Két társa azonban, Horn és Ribbig szintén beismerő vallomást tett, s ekkor az ezredes is megtört, s minden bevallott. (a lenti képen a gyilkos fegyverek és a támadó maszkja)
A merénylet utóélete
A király sebét nem tartották életveszélyesnek, s úgy tűnt a merénylet sikertelen maradt, hiszen a király a betegágyból továbbra is intézte az államügyeket. A seb azonban elfertőződött és III. Gusztáv 1792. március 29-én belehalt a sérüléseibe. Az utolsó szavai szerint “Jag känner mig sömnig, några ögonblicks vila skulle göra mig gott” (“Álmosnak érzem magam, jót tenne néhány pillanatnyi pihenés”).
Az ezredes április 16-án ítélték el, s miután megfosztották birtokaitól és címeitől, nyilvánosan megkorbácsolták, majd előbb levágták a kezét, aztán lefejezték, végül felnégyelték. A legfőbb bűntársait életfogytiglan börtönbe zárták, a többieket pedig száműztek az országból. Pontosabban Ribbinget májusban halálra ítélték, de végül kegyelmet kapott és száműzték. (a képen a király bálon hordott ruhája)
Verdi ez alapján készítette el az Álarcosbál című operáját, s a király akkor viselt ruhája és álarca a mai napig megtekinthető Stockholmban. A bemutató 1859. február 17-én volt Rómában a Teatro Apollo-ban, de szereplők nevét és a helyszínt meg kellett változtatni. Verdi mellett egyébként Auber is írt egy operát a témáról 1833-ban, amelyhez Eugéne Scribe írt librettót. (a képen egy metszet egy előadásról)
III. Gusztáv szerepe a svéd történelemben korántsem olyan negatív, mint a merénylet alapján gondolnánk – különösen a kultúra terén. A világtörténelemben pedig ő ismerte el először az Egyesült Államokat, még 1777-ben.
