Menekülés – A francia királyi család szökése 1791-ben

A fogság

Közel két évvel a francia forradalom kitörése után, 1791. június 20-án éjjel, XVI. Lajos francia király megszökött a Tuileriák palotájából a családjával együtt. Az elsődleges cél Montmédy erődje volt, ahol már biztonságba érezhette volna magát. Ez a próbálkozás azonban kudarcba fulladt, hiszen Sainte-Menehoud postamestere felismerte, így fogságba estek.

1789. július 14-én a Bastille lerombolásával és a foglyainak kiszabadításával jelképesen megkezdődött a francia forradalom, de ezért ez nem pontosan úgy történt, ahogyan ma talán elképzelnénk. XVI. Lajos korántsem volt olyan gonosz és abszolutista uralkodó, Mária Terézia legkisebb lánya, Maria Antoinette pedig korántsem volt olyan pazarló, mint amilyen kép kialakult róla.

1789 májusában, amikor megnyílt a rendi gyűlés, a király megrettent a fejleményektől, s érezte, hogy lépnie kell. Így 1789. június 23-án egy olyan reformtervezet került a rendi gyűlés elé, amelyben egy új képviseleti rendszer felállítását javasolta, ráadásul számos addigi királyi jogkört is megszereztek volna a rendek. A sajtószabadság és vallásszabadság biztosítása nem túlságosan gyakori az abszolutista uralkodók esetén, pedig ő ezt szerette volna.

A menekülési tervek

A Nemzetgyűlés azonban olyan abszolút hatalmat követelt megának, amely korábban a királynak volt. Az uralkodó legfeljebb aláírógép lehetett volna, amely természetesen a királynak nem tetszett. Mindezek mellett, 1789 októberében átköltöztették a Tuileriák palotájába, ahol folyamatosan szemmel tarthatták. A király ettől a perctől kezdve gondolkodott a szökés lehetőségén.

Nem volt egyszerű helyzetben II. József, majd nem sokkal később az elhunyt bátyját váltó II. Lipót császár sem, aki Mária Antoinette bátyja is volt, de nem akart háborúba keveredni a franciákkal.

madameguillotine_files_wordpress_com_2010_03_marie_antoinette-children-1785-6-wertmuller-375x450.jpgAz eredménytelen huzavona, a többi európai uralkodóház látszólagos semlegességi politikája mellett a király egyre jobban féltette családját, s hatalmának elvesztésével nem igazán törődve egyetlen megoldást látott – menekülni. A komolyabb előkészületek már 1790 szeptemberében megkezdődtek. Számtalan királyhű szervezkedett a cél érdekében, s olyannyira sikerült titokban tartani a részleteket, hogy maga a király is csak június 19-én értesült a menekülés végső céljáról.

A menekülést Hans Alex von Fersen svéd diplomata (aki egyébként korábban a királyné szeretője is volt) és de Breteuil báró szervezte meg, s a legfontosabb talán Louise Élisabeth do Croy feladata volt, aki a király gyermekeinek nevelőnője volt. A nevelőnő a terv szerint orosz bárónőnek, egy orosz ezredes özvegyének adta ki magát, akit elkísért két szolgálója, Maria Antoinette és Bourbon Lujza Erzsébet, valamint az uralkodó volt az inasuk. A gyerekek pedig a nevelőnő gyermekei voltak a terv szerint. A király azonban tartott a sikertelenségtől, így csak hosszas rábeszélés után fogadta el a szökés ötletét. A célban de Bouillé márki várta volna, aki a további ügyeket intézte volna.

Escape of Louis XVI (1754-1793) and his family, 1791 #14336714De valójában semmi sem a terv szerint alakult.

A menekülés

Az álruhát öltő menekülő csapat 1791. június 20-án éjjel (valójában 21-én, hiszen hajnali 1:20 volt) szállt be a hintóba, s hagyta el a Tuileriák palotáját, hogy északkelet felé induljon, a számukra biztonságos Montmédy erőd felé. Az őrségen viszonylag gyorsan átjutottak, mert az egyik őr éppen megnősült, s társai ezt ünnepelték jó hangosan és sok alkohollal. Az őrség reggel hétkor vette észre, hogy a király eltűnt, s megtalálták a 16 oldalas kézzel írt “politikai testamentumát”, amelynek teljes tartalmát azonban később nem tárták a köznép elé. Ebben a király nem utasította el a rendek eltörlését és a polgári egyenlőséget sem. Egy óra múlva már szinte egész Párizs tudta, hogy a király megszökött.

Tíz órakor Viels-Maisonsba érkeztek, ahol a vendéglős François Picard felismeri a királyt, de ekkor még nem történt baj.

A kezdetben sikeres próbálkozás végül kudarcba fulladt. Az utazás során megálltak este nyolckor megállnak Sainte-Menehoudban, ahol a postamester Jean-Baptiste Drouet felismerte a kocsiból állandóan kitekingető királyt az arany écu-n látható kép alapján és értesítette a forradalmi karhatalmat. Ennek eredményeképpen a hatóságok Varennes városában június 22-én hajnalban őrizetbe vették a család tagjait, alig ötven kilométerre a céltól.

A királyi család tagjai június 25-én, megalázó körülmények között, az egyre nagyobb tömeg szitkozódása és köpködése közepette tértek vissza Párizsba.

Ez a szökés törést okozott a Nemzetgyűlés és az uralkodó kapcsolatában, s a Nemzetgyűlés ettől kezdve ellenségként tekintett a királyra, így a Tuileriákban tulajdonképpen házi őrizetben voltak.

Források

Ha tetszett a poszt – oszd meg!

 djp

 

Hogy tetszett a poszt?

Kattins a megfelelő csillagra!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.