A statikus forgalomirányítás – Informatika cikkek a honlapon
A rendszergazda számára sokszor a legegyszerűbb a dinamikus forgalomirányítást alkalmazni, hiszen, akkor elegendő egyszer bekonfigurálni a forgalomirányítót, s attól kezdve dinamikusan, az aktuális helyzettől függően alkalmazkodik a hálózathoz.
Vannak azonban olyan esetek, amikor nem célszerű a dinamikus forgalomirányítást alkalmazni (pl. biztonsági okokból), de mégis szeretnénk a távoli hálózatokat elérni.
Ilyenkor kap szerepet a statikus forgalomirányítás.
Főbb jellemzői:
- nem hirdetik a hálózatokat, ezáltal biztonságosabbak
- a forgalomirányítás saját céljaira kevesebb sávszélességet használ
- a használt útvonal előre ismert, így nem igazán érhet minket meglepetés
- a kezdeti konfiguráció és karbantartás időigényes, hiszen a rendszergazdának alaposan meg kell terveznie a forgalomirányítás menetét
- a konfiguráció hibaérzékeny, hiszen egy-egy új router beállítása vagy egy régi kiesése, esetleg egy vezeték meghibásodása miatt akár működésképtelenné is válhat a hálózat (vagy annak egy része)
- a topológia megváltozásakor vagy az irányítási információk megváltozásakor a rendszergazda beavatkozása szükséges, hiszen a rendszer nem tud alkalmazkodni a változásokhoz
- sok útvonal esetén nehézkes a karbantartás, hiszen a teljes hálózat alapos ismerete szükséges és minden változás manuálisan kell végrehajtani
Mindezek miatt a statikus forgalomirányítást általában kisméretű hálózatok esetén használjuk, vagy abban az esetben, ha egy véghálózattal szeretnénk kommunikálni.
A statikus forgalomirányításnak több típusát is megkülönböztetjük: hagyományos, alapértelmezett útvonal, összevont és lebegő statikus amelyeket természetesen különböző helyzetekben, szituációkban érdemes használni.
A forgalomirányítás konfiggurálásához tulajdonképpen egyetlen parancsot kell ismernünk, hiszen minden típust az IP ROUTE parancs használatával tudunk beállítani.
A fenti konfiguráción keresztül vizsgáljuk meg a lehetőségeket, s alapértelmezésnek tekintjük, az R2-forgalomirányítón működőképes a statikus forgalomirányítás az alapértelmezett statikus útvonal segítségével (mert hát az a legpraktikusabb).
A hagyományos statikus forgalomirányítás
A használatával egy-egy konkrét távoli hálózat válik elérhetővé, így akkor érdemes használni, ha nem túlságosan kiterjedt a topológia. A konfigurálása többféle módon történhet.
A következő ugrás IP-címének megadásával (a következő ugrás útvonal)
R1 (config)# IP ROUTE 192.168.1.0 255.255.255.0 10.0.0.2
( R2 (config)# IP ROUTE 0.0.0.0 0.0.0.0 10.0.0.1 – ez a fenti feltétel miatt adott volt )
Ennek alapján a 192.168.0.0/24 hálózat csak a 192.168.1.0/24 hálózatot tudja elérni, a többit nem.
A forgalomirányító interfészének megadásával (a közvetlenül csatlakozó statikus útvonal)
R1(config)#IP ROUTE 192.168.2.0 255.255.255.0 G0/1
( R2 (config)# IP ROUTE 0.0.0.0 0.0.0.0 10.0.0.1 – ez a fenti feltétel miatt adott volt)
Ennek alapján a 192.168.0.0/24 hálózat a 192.168.2.0/24 hálózatot tudja elérni, a többit nem. Így, amennyiben az előző beállítás is érvényes még, akkor mindkét hálózat (192.168.1.0/24 és 192.168.2.0/24) elérhető, de a 192.168.3.0/24 hálózat nem a 192.168.0.0/24-es hálózatból.
Azt is láthatjuk, hogy a parancsok megadása vegyesen (IP-címmel vagy interfésszel) is történhet.
Alapértelmezett statikus útvonal
Abban az esetben célszerű használni, ha minden csomagra illeszteni akarjuk, vagyis bármilyen csomagot bármelyik távoli hálózatba el szeretnénk jutatni.
R1 (config)# IP ROUTE 0.0.0.0 0.0.0.0 G0/1
( R2 (config)# IP ROUTE 0.0.0.0 0.0.0.0 10.0.0.1 – ez a fenti feltétel miatt adott volt)
vagy
R1 (config)# IP ROUTE 0.0.0.0 0.0.0.0 10.0.0.2
( R2 (config)# IP ROUTE 0.0.0.0 0.0.0.0 10.0.0.1 – ez a fenti feltétel miatt adott volt)
A 192.168.0.0/24 hálózat jelenleg az R2 jobb oldalán lévő összes hálózatot látja és viszont.
Összevont statikus útvonal
Abban az esetben használjuk, ha több (de nem feltétlenül mindegyik) hálózat elérését szeretnénk biztosítani, s ezek a hálózatok egy folytonos címtartományt alkotnak, így egyetlen címmel azonosíthatóak, s minden érintett hálózat ugyanazt az interfészt használja.
R1(config)#IP ROUTE 192.168.2.0 255.255.254.0 10.0.0.2
( R2 (config)# IP ROUTE 0.0.0.0 0.0.0.0 10.0.0.1 – ez a fenti feltétel miatt adott volt)
vagy
R1(config)#IP ROUTE 192.168.2.0 255.255.254.0 G0/1
( R2 (config)# IP ROUTE 0.0.0.0 0.0.0.0 10.0.0.1 – ez a fenti feltétel miatt adott volt)
Itt tehát a 192.168.2.0/24 és 192.168.3.0/24 hálózatokat összevonjuk egy 192.168.2.0/23 hálózattá, amely tartalmazza mindkét hálózat IP-címeit.
Lebegő statikus útvonal
Abban az esetben használjuk, ha tartalék útvonalat szeretnénk biztosítani egy másik statikus vagy akár dinamikus útvonal számára. Ekkor a konfigurálásnál egy adminisztratív távolság megadása is szükséges, amely nagyobb, mint az elsődleges útvonal adminisztratív távolsága.
Hasonlóképpen működik, mint a előzőek, de a statikus forgalomirányítás parancsának a végére egy adminisztratív költségértéket írunk (az adminisztratív költség 0-255 közötti értéket vehet fel, s először a kisebb értékűek hajtódnak végre).
A fenti típusokat vegyesen is lehet használni, vagyis a különböző forgalomirányítókon különböző típust is meg lehet adni. Természetesen nem tértünk ki minden részletre, de a mellékelt videóban látható mindez a gyakorlatban is.
A dinamikus és statikus forgalomirányítás össze is kapcsolható, de az egy másik témakör lesz.
DJ
Ha tetszett a poszt – oszd meg!