Hozzáférési lista

A statikus forgalomirányítás – Informatika cikkek a honlapon

A rendszergazda számára sokszor a legegyszerűbb a dinamikus forgalomirányítást alkalmazni, hiszen, akkor elegendő egyszer bekonfigurálni a forgalomirányítót, s attól kezdve dinamikusan, az aktuális helyzettől függően alkalmazkodik a hálózathoz.

Vannak azonban olyan esetek, amikor nem célszerű a dinamikus forgalomirányítást alkalmazni (pl. biztonsági okokból), de mégis szeretnénk a távoli hálózatokat elérni.

Ilyenkor kap szerepet a statikus forgalomirányítás.

Főbb jellemzői:

  • nem hirdetik a hálózatokat, ezáltal biztonságosabbak
  • a forgalomirányítás saját céljaira kevesebb sávszélességet használ
  • a használt útvonal előre ismert, így nem igazán érhet minket meglepetés
  • a kezdeti konfiguráció és karbantartás időigényes, hiszen a rendszergazdának alaposan meg kell terveznie a forgalomirányítás menetét
  • a konfiguráció hibaérzékeny, hiszen egy-egy új router beállítása vagy egy régi kiesése, esetleg egy vezeték meghibásodása miatt akár működésképtelenné is válhat a hálózat (vagy annak egy része)
  • a topológia megváltozásakor vagy az irányítási információk megváltozásakor a rendszergazda beavatkozása szükséges, hiszen a rendszer nem tud alkalmazkodni a változásokhoz
  • sok útvonal esetén nehézkes a karbantartás, hiszen a teljes hálózat alapos ismerete szükséges és minden változás manuálisan kell végrehajtani

Mindezek miatt a statikus forgalomirányítást általában kisméretű hálózatok esetén használjuk, vagy abban az esetben, ha egy véghálózattal szeretnénk kommunikálni.

A statikus forgalomirányításnak több típusát is megkülönböztetjük: hagyományos, alapértelmezett útvonal, összevont és lebegő statikus amelyeket természetesen különböző helyzetekben, szituációkban érdemes használni.

A forgalomirányítás konfiggurálásához tulajdonképpen egyetlen parancsot kell ismernünk, hiszen minden típust az IP ROUTE parancs használatával tudunk beállítani.

A fenti konfiguráción keresztül vizsgáljuk meg a lehetőségeket, s alapértelmezésnek tekintjük, az R2-forgalomirányítón működőképes a statikus forgalomirányítás az alapértelmezett statikus útvonal segítségével (mert hát az a legpraktikusabb).

A hagyományos statikus forgalomirányítás

A használatával egy-egy konkrét távoli hálózat válik elérhetővé, így akkor érdemes használni, ha nem túlságosan kiterjedt a topológia. A konfigurálása többféle módon történhet.

A következő ugrás IP-címének megadásával (a következő ugrás útvonal)

R1 (config)# IP ROUTE 192.168.1.0 255.255.255.0 10.0.0.2

( R2 (config)# IP ROUTE 0.0.0.0 0.0.0.0 10.0.0.1 – ez a fenti feltétel miatt adott volt )

Ennek alapján a 192.168.0.0/24 hálózat csak a 192.168.1.0/24 hálózatot tudja elérni, a többit nem.

A forgalomirányító interfészének megadásával (a közvetlenül csatlakozó statikus útvonal)

R1(config)#IP ROUTE 192.168.2.0 255.255.255.0 G0/1

( R2 (config)# IP ROUTE 0.0.0.0 0.0.0.0 10.0.0.1 – ez a fenti feltétel miatt adott volt)

Ennek alapján a 192.168.0.0/24 hálózat a 192.168.2.0/24 hálózatot tudja elérni, a többit nem. Így, amennyiben az előző beállítás is érvényes még, akkor mindkét hálózat (192.168.1.0/24 és 192.168.2.0/24) elérhető, de a 192.168.3.0/24 hálózat nem a 192.168.0.0/24-es hálózatból.

Azt is láthatjuk, hogy a parancsok megadása vegyesen (IP-címmel vagy interfésszel) is történhet.

Alapértelmezett statikus útvonal

Abban az esetben célszerű használni, ha minden csomagra illeszteni akarjuk, vagyis bármilyen csomagot bármelyik távoli hálózatba el szeretnénk jutatni.

R1 (config)# IP ROUTE 0.0.0.0 0.0.0.0 G0/1

( R2 (config)# IP ROUTE 0.0.0.0 0.0.0.0 10.0.0.1 – ez a fenti feltétel miatt adott volt)

vagy

R1 (config)# IP ROUTE 0.0.0.0 0.0.0.0 10.0.0.2

( R2 (config)# IP ROUTE 0.0.0.0 0.0.0.0 10.0.0.1 – ez a fenti feltétel miatt adott volt)

 

A 192.168.0.0/24 hálózat jelenleg az R2 jobb oldalán lévő összes hálózatot látja és viszont.

Összevont statikus útvonal

Abban az esetben használjuk, ha több (de nem feltétlenül mindegyik) hálózat elérését szeretnénk biztosítani, s ezek a hálózatok egy folytonos címtartományt alkotnak, így egyetlen címmel azonosíthatóak, s minden érintett hálózat ugyanazt az interfészt használja.

R1(config)#IP ROUTE 192.168.2.0 255.255.254.0 10.0.0.2

( R2 (config)# IP ROUTE 0.0.0.0 0.0.0.0 10.0.0.1 – ez a fenti feltétel miatt adott volt)

vagy

R1(config)#IP ROUTE 192.168.2.0 255.255.254.0 G0/1

( R2 (config)# IP ROUTE 0.0.0.0 0.0.0.0 10.0.0.1 – ez a fenti feltétel miatt adott volt)

Itt tehát a 192.168.2.0/24 és 192.168.3.0/24 hálózatokat összevonjuk egy 192.168.2.0/23 hálózattá, amely tartalmazza mindkét hálózat IP-címeit.

Lebegő statikus útvonal

Abban az esetben használjuk, ha tartalék útvonalat szeretnénk biztosítani egy másik statikus vagy akár dinamikus útvonal számára. Ekkor a konfigurálásnál egy adminisztratív távolság megadása is szükséges, amely nagyobb, mint az elsődleges útvonal adminisztratív távolsága.

Hasonlóképpen működik, mint a előzőek, de a statikus forgalomirányítás parancsának a végére egy adminisztratív költségértéket írunk (az adminisztratív költség 0-255 közötti értéket vehet fel, s először a kisebb értékűek hajtódnak végre).

A fenti típusokat vegyesen is lehet használni, vagyis a különböző forgalomirányítókon különböző típust is meg lehet adni. Természetesen nem tértünk ki minden részletre, de a mellékelt videóban látható mindez a gyakorlatban is.

 A statikus forgalomirányítás

A dinamikus és statikus forgalomirányítás össze is kapcsolható, de az egy másik témakör lesz.

DJ

Két magyar királylány

Források

Ha tetszett a poszt – oszd meg!

Hogy tetszett a poszt?

Kattins a megfelelő csillagra!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük