A Brissarthe-i csata – a frankok és vikingek csatája
Az előzmények
A Brissarthe-i csata a 9. század közepén volt, akkortájt, amikor a Nagy Pogánysereg végigdúlta a Brit-szigeteket. A csata a frankok és a vikingek között zajlott le, 866. július 2-án vagy július 25-én, esetleg szeptember 15-én – a források ellentmondóak. Ebben az esetben kissé gondot okoz, hogy a “Bertin Annals“, az “Annals of Xanten“, a “Fulda Annals” és Regino Prümsky krónikája is ír az összecsapásról. (a lenti képen 9. századi viking harcosok)
866-ban éppen Salomon breton herceg uralkodott, aki Bretagne előző fejedelmének a meggyilkolásával jutott a trónra, aki történetesen az unokatestvére volt. Salomon szövetkezett a dán Hasteinnel és a Loire vidékének normannjaval, s a frankok ellen vonultak. Elsősorban Anjou, Maine és Tourine volt a célpont, s az ellenfelet Kopasz Károly frank király egyik hadvezére Bátor Róbert, Tours és Angers grófja vezette, aki bátorsága miatt még az ellenfelei is tiszteltek. A vikingek kifosztották La Mans városát, de eközben Bátor Róbert összegyűjtötte a frank erőket, akik között ott volt I. Ranulf Poitou grófja és Aquitánia hercege, Gauzfrid, Maine grófja és és fia Hervé valamint más nemesek is. (a lenti képen Salomon breton herceg)
Bátor Róbert nem tudta megakadályozni Le Mans kifosztását, de erősen figyelte őket hazafelé menet – fontos megfigyelőpont volt Brissarthe, ahol viszonylag könnyen lehetett a folyón átkelni, amelyet a neve is mutatott, hiszen “híd (vagyis bria) a Sarthe felett”
A Brissarthe-i csata – a frankok és vikingek csatája
A bretonok és skandinávok körülbelül négyszáz harcosa már visszafelé vonult, amikor a frank erőknek sikerült őket Brissarthe mellett feltartóztatni, mielőtt a Loire-t elérték volna. Komoly csata alakult ki, s a frank sereg szinte az összes bretont megölte, de a vikingek nagyobb része is elesett. Az életben maradt skandinávok és bretonok egy templomba menekültek be, a frankok pedig ostrom alá vették a kőépületet. Komoly hadműveletet nem hajtottak végre, mert másnapra várták a faltörő kosok megérkezését, s kissé le is pihentek. Bátor Róbert (a mellékelt képen) őrszemeket állított, s közben emberei kifosztották a vikingek hosszúhajóit, ő pedig pihent egy keveset, még a páncélját is levette, amikor váratlan esemény történt.
Este (vagy éjszaka) a vikingek kitörtek a templomból és egy komoly csata alakult ki, amelynek során a frankok ugyan visszaverték a váratlan támadást, de a frankok vezetője, Bátor Róbert a templom kapujában egy fejszecsapás nyomán elesett (a lenti képen). A holttestét a normannok bevitték az épületbe, majd hamarosan Ranulfot is halálosan eltalálta egy nyílvessző, sőt Hervé és Gauzfrid is súlyosan megsebesült.
A vezetőik elvesztése illetve kiesése után a frankok visszavonultak és abbahagyták az ostromot, így az életben maradt vikingek a zsákmánnyal együtt elhajózhattak. Ranulfot a szolgái biztos helyre vitték, de három nap múlva belehalt a sérüléseibe. A vikingek azonban hamarosan visszatértek és Clermont-Ferrandban portyáztak tovább.
A következmények
A következő évben Kopasz Károly tárgyalásokba kezdett Salomonnal, s 867 augusztusában a Compiegne-i szerződésben elismerte őt a bretonok uralkodójának, sőt átengedte Cotentin megyét és más területeket is. Hastein közben néhány éven keresztül a Loire-völgyben portyázott, s eközben Bourges, Orleáns és Angers is megszenvedte a támadásait. Kopasz Károly az ekkor már szövetséges Salomontól kért segítséget ellene.
Az elesett Bátor Róbert fiai, Odo és Róbert, Hugo Abbas apát gyámsága alá kerültek, akik egyébként a mostohatestvérük volt, s “mellékállásban” egy ideig a Frank Birodalom kormányzója is.
Mindkét fiú (Odo és Róbert) nyugati frank király lett, s Róbert fia volt Nagy Hugó, akinek hasonnevű fia lett a Capeting-dinasztia megalapítója. Róbert egyébként apja halála után született, 866. augusztus 15-én, éppen aznap, amikor a hagyomány szerint apját eltemették.
Ha tetszett a poszt – oszd meg!
Kapcsolódó posztok |