A tizennegyedik vértanú – Batthyány Lajos
Az első felelős miniszterelnök
Az aradi vértanúkkal kivégzésével szinte egyidőben Pesten is történt kivégzés – itt az első felelős magyar kormány miniszterelnökét végezték ki. Előbb fel akarták akasztani, végül golyó általi halált halt.
1849. augusztus 19-én Paszkievics tábornagy (a lenti képen) újra felvetette a bécsi kormány teljhatalmú megbízottjának Julius Jacob von Haynaunak, hogy adjon kegyelmet azoknak, akik megadták magukat. “… milyen hasznos lenne véleményem szerint amnesztiát adni azoknak a katonáknak, akik elsőnek hódoltak meg önként. Megkegyelmezésük megkönnyítené a többi hadtest meghódolását és az erődök kapitulációját.”
Egy nappal később az osztrák kormány arra utasította Haynaut, hogy tartóztassa le a magyar felkelés politikai és katonai vezetőit, de ne hajtson végre semmilyen már meghozott ítéletet.
Két nappal később Ormai Norbert honvéd ezredest kivégezték Aradon.
Olmützben, amely a szabadságharc alatt szimbolikus város lett, éppen gróf Batthyány Lajos (fent az első felelős magyar kormány) kihallgatása zajlott. Az egykori miniszterelnök majdnem egy évvel korábban, 1848. október 2-án nyújtotta be a lemondását Bécsben, s V. Ferdinánd (a lenti képen) ezt már másnap elfogadta. Ezzel együtt azonban feloszlatta a magyar országgyűlést, amely intézkedése ellen hamarosan tiltakozás indult.
1848. október 6-án a hadügyminisztérium épületében gyilkosság történt, s az áldozat Latour miniszter volt.
Újra a politikában
A gróf már korábban Svájcba akart települni, de a családja nem érkezett meg Bécsbe, így visszatért Magyarországra, ahol hallott Jellasics vereségéről, s arról, hogy a horvát parancsnok fegyverszünetet kért.
Batthyány akkor csatlakozott a nemzetőrökhöz, de pár nap múlva, 1848. október 11-én leesett a megbokrosodott lováról és néhány napos pihenőre kényszerült. E baleset miatt (kificamodott a jobb karka), amely nagyon lassan gyógyult, erős támadások érték, így a gyávaság vádja mellett visszatért az országos politikába.
Bár korábban a képviselőségéről lemondott, december 6-án újra őt választották Sárvár képviselőjévé. December 30-án kapta meg a mandátumát és újra beült a parlamentbe.
Közben trónra lépett Ferenc József, aki a lemondatott V. Ferdinándot váltotta. A magyar országgyűlés azonban Ferdinándot tekintette törvényes uralkodónak, s erről határozatot is elfogadtak.
Éppen Batthyány első munkanapján szenvedett vereséget Perczel Mór, ezért úgy határoztak, hogy az országgyűlés Debrecenbe költözik, ugyanakkor békeküldöttség indul Windisch-Grätz herceghez (a lenti képen), amelynek Batthyány is a tagja volt.
A küldöttség 1849. január 3-án találkozott a herceggel, de a volt miniszterelnököt nem fogadta a herceg. Ennek oka az volt, hogy az osztrákok összeállítottak egy listát a letartóztatandó személyekről, s ott szerepelt a neve. A herceg nem engedte maga elé, ugyanakkor nem is tartóztatta le, mert mint a küldöttség tagja, mentességet élvezett.
A többiek, Deák Ferenc, Majláth György országbíró, Majláth Antal korábbi főkancellár és Lonovics József egri érsek előtt azonban a herceg kijelentette, hogy csak a feltétel nélküli kapituláció jöhet szóba. (a lenti képen a küldöttség és a herceg)
A tárgyalás után Deák felajánlotta Batthyánynak, hogy szökjön meg, sőt még a nála lévő pénzt is odaadta volna, de a gróf nem akart menekülni.
Fogságban
A küldöttség 1849. január 8-án tért vissza az éppen osztrák fennhatóság alatt álló Pestre, s a gróf a Károlyi-palotában szállt meg. A palota tulajdonosa, Károlyi György a sógora volt, így ez természetesnek tűnt.
Aznap este vagy másnap reggel azonban a grófot letartóztatták és a budai várba vitték. A család egészen április 22-ig nem is hallott róla, Batthyány akkor tudta értesíteni a feleségét, hogy látogassa meg, mert kiürítik a várat.
A grófnő (Zichy Antónia) alaposan felkészült a helyzetre, mert a zűrzavaros helyzetet kihasználva belopózott, s azt javasolta, hogy vegyen fel álruhát, sőt búvóhelyről is gondoskodott. A gróf azonban hitt az ártatlanságában és a törvényességben és maradt.
Pontosabban nem maradt, mert átszállították Ljubjanába egy 15 kocsiból álló karaván egyik kocsijában. A Vas megyei Jánosházán álltak meg pihenni, ahol Batthyányit felismerték és rá akarták venni a kapitányt, hogy engedje el. A gróf maga intette nyugalomra az embereket, mert nem akarta a falu pusztulását – tudta mi következik, ha kiszabadítják.
Ezután Sárvárra mentek, ahol szintén megszálltak egy éjszakára, majd hamarosan elértek Ljubjanába. Júliusig ott volt, de akkor Haynau (a lenti képen) parancsára Pozsonyba szállították, ahová július 26-án érkezett meg.
Ott már várta a felesége, aki látta mennyire lesoványodott és megőszült. Augusztus 12-én az őt is szállító vonat begördült Olmützbe, s megkezdték a 34 fogoly kihallgatását. A grófot augusztus 16 és 22. között hallgatta ki.
A hadbíróság
Az osztrákok szemében egyértelmű bűnös volt, bár semmilyen dokumentumot nem tudtak bemutatni, amely ezt alátámasztotta volna. A gróf minden kérdésre válaszolt, minden vádat megcáfolt és minden állítását bebizonyította.
Augusztus 29-én a hadbíróság az ellene felhozott 12 vádpontból 3 pontot törölt, de a többit megalapozottnak tartotta. A többi között volt az előző év október 6-án történt gyilkosság előidézésének a vádja is.
A hadbíró minden körülményt megvizsgálva először vagyonelkobzást és börtönbüntetést javasolt, de a bécsi udvar valamint Schwarzenberg kormányfő nyomására ezt megváltoztatta és kötél általi halált javasolt teljes vagyonelkobzással.
Az ítélet után elkészült a kegyelmi kérvény is, amelyet szintén a hadbíró fogalmazott meg, komoly érveket felsorolva az ártatlansága mellett – feltehetően felsőbb utasításra.
Az iratokat Bécsbe vitték a feljebbviteli törvényszékre, ahol azonban Haynau elérte hogy a végső döntést ő hozza meg.
A grófot Olmützból Pozsonyba, majd hajón Győrbe, onnan kocsin Pestre vitték és egy lipótvárosi katonai erődbe szállásolták el. Batthyány és Károlyi István egy emeletre került, ahol a szobákban bútorok és inasaik is voltak. Semmit nem tudtak az egész helyzetről, de a volt miniszterelnök mindenre felkészült.
Október 4-én megkérte a feleségét, hogy szerezzen mérget, de a grófnő elhárította a kérését, mert úgy hitték hosszú fogságbüntetést kapnak.
Haynau azonban az előző nap megerősítette a halálbüntetést.
A kivégzés
Október 5-én délelőtt 11 órakor a grófot a hadbíró elé vitték, aki közölte vele a végleges döntést, majd a siralomházba került. Ott még egyszer találkozhatott a feleségével, aztán már csak a kivégzést várta.
Kötél általi halál várt rá, amely számára megalázó volt, így amikor a felesége (a fenti képen) utoljára meglátogatta egy kis tőrt csempészett be neki, amellyel sebeket ejtett a nyakán. A díszes levélvágó kés más célra használhatatlan volt. Így életben maradt ugyan, de a vérvesztesége és a nyaki sebei miatt az akasztást golyó általi halálra módosították. Mindezt azért, mert a kerületi katonai parancsnok, Johann Kempen von Fichtenstamm altábornagy, az ítéletet nem akarta elhalasztani. A volt miniszterelnök estére már lábra tudott állni, s a pap támogatásával ki tudott menni a saját lábán az épület elé.
1849. október 6-án este hat órakor hat katona várta a Holzplatzon, ahol Kanczler hadibíró felolvasta az ítéletet, a foglár pedig kegyelmet kért.
Erre azt a választ kapta, hogy “Istennél a kegyelem”, s a gróf letérdelt. A mikor a szemét be akarták kötni, nem engedte és csak annyit kiáltott, “Allez Jager! Éljen a haza!”
Három katona lépett előre és a vezénylő őrnagy parancsára elsütötték a fegyverüket, s mindhárom talált.
A holttest három órán keresztül feküdt a téren.
Ha tetszett a poszt – oszd meg!
Kapcsolódó posztok |