Ibrahim – az őrült szultán trónfosztása és halála
Ibrahim uralkodása
Sokévnyi fogság után került trónra Ibrahim szultán, hogy aztán néhány évnyi normális élet után teljesen megőrüljön. A kegyetlen és szexőrült szultán egyre veszélyesebb volt mindenki és a Birodalom számára is. Éppen ide volt, hogy eltűnjön a trónról. (a képen Ibrahim)
Medinában egy szentélyben a korábbi szultánok a szokásoknak megfelelően ajándékokat hagytak, s Ibrahim azt parancsolta a nagyvezírnek, hogy kérje vissza az ajándékokat. A nagyvezír természetesen visszautasította a parancsot, mire a szultán a nagyvezír meggyilkolásával fenyegetőzött.
A szultáni udvarban Köszem (a szultán anyja, aki korábban régens volt) és a szultán mellett a nagyvezírnek volt igazi tisztelete, aki azonban emiatt végül valóban meggyilkolásra került. Persze ebben szerepe volt egy sarlatánnak is. A betegséggekkel küzdő szultánnak Cinci Hoca, egy sarlatán ígért gyógyulást, a szultán pedig irdatlan vagyonnal jutalmazta meg. Cinci Hoca a szultán védelmében olyan befolyásos lett, hogy végül elérte a nagyvezír kivégzését. (a képen Cinci Hoca)
A sarlatán uralma
A birodalmat egyre inkább a sarlatán irányította, s Köszem is érezte, ahogyan kicsúszik a kezei közül minden amiért eddig harcolt. Az egykor stabíl és erős birodalom egyre ingatagabb lett.
1644-ben a szultán egy háborút kezdett Velencével, amely az átlagembereket is a szultán ellen fordította. Velence blokád alá vette a Dardanellákat, amely Isztambulban hatalmas élelmiszerhiányt okozott, az iparcikkek hiányáról nem is beszélve. (a képen egy hajós csatajelenet – 1571 A lepantói csata)
A szultán pedig eközben újabb brutális adókat vetett ki a hárem pazarlásának finanszírozására, s ez majdnem a végét jelentette a szultánnak. Talán az volt az egyetlen szerencséje, hogy a miniszterekre és kormányzókra is adót vetett ki, amely tetszett a népnek.
Ezt ugyan még megúszta ép bőrrel, de 1647-ben a(z éppen legújabb) nagyvezír összefogott Köszem szultánával, hogy leváltsák Ibrahimot és helyreállítsák a dolgokat.
Ibrahim azonban ezt megtudta, s csírájában fojtotta el a próbálkozást, a nagyvezírt kivégeztette, az anyját pedig száműzte a háremből. Egy új, korrupt nagyvezírt nevezett ki, az élet pedig folyt tovább. (a képen Köszem szultana)
A szultán ijedtsége
Volt persze más intézkedése is, amely felháborította az embereket, főként a katonáit. Egy fürdőőrt hirtelen tábornoki pozícióba emelt, s a testőrség parancsnokává nevezett ki. A birodalmi turbán viselete helyett virágokat szőtt a hajába és a drágakövekkel diszített köntöse mellett a szakállára is akasztott néhány ékkövet. Amikor 1647-ben átlovagolt a városn, egy hintó akadályozta az útját, s ő azonnal kitiltatta a nagyvezírrel a kocsikat a városból.
Amikor nem minden a tervek szerint haladt, a nagyvezírt kirúgra és meggyilkoltatta. Ekkor már nyugodtan hátradőlhetett, nem volt ellenfele – gondolta ő. Azt azonban felfelejtette, hogy nem csak az anyja van ellene, hanem sokan mások is.
Ekkor az oszmán haderő elit egysége, a janicsárok lázadtak fel ellene, s első lépésként a nagyvezír tűnt el a történelem süllyesztőjében. Az isztambuli lakosság már régóta várt erre a percre, hiszen már régen elegük volt az őrült szultánból és a korrupcióból. Az isztambuli tömeg 1648. augusztus 8-án elfogta a nagyvezírt, s szó szerint darabokra szedte, s Tezkereci Ahmed pasa ekkor kapta a “Hezarpare” (ezer darabra) gúnynevet. (a képen Tezkereci Ahmed pasa)
A tömeg a nagyvezír után a szultánért ment.
Ibrahim, aki hallotta mi történt a pasával, félelmében a korábban száműzött anyja karjaiba rohant, s ez életéért könyörgött. Köszem szultána ultimámot adott neki, s a szultán beleegyezett a lemondásba.
Ibrahim trónfosztása és meggyilkolása
Még aznap elfogták, majd a Topkapi palotában bebörtönözték – újra be volt zárva, mint fiatal korában.
Bízott az anyjában, de Köszem szultána már nem volt a régi. Egész életében menedéket nyújtott a fiának, aki azonban elárulta őt, ezért azt üzente neki: „A végén sem téged, sem engem nem hagynak életben. Elveszítjük az irányítást a kormány felett. Az egész társadalom romokban hever. Azonnal el kel hogy távolítsanak a trónról.” (a képen Köszem pártfogoltjai, akik alatt régens volt)
Köszem tehát beleegyezett a fia megbuktatásába, így Ibrahim hatéves fiát, Mehmedet léptették trónra IV. Mehmed néven. Tartottak azonban a fogságban lévő szultántól, s az új nagyvezír valamilyen jogi megoldást keresett a veszélyre, amikor a vallási vezetők csak annyit mondtak: “Ha két kalifa van, öld meg az egyiket.”
Ekkor már csak Köszem szultána menthette volna meg Ibrahim életét, de már ő sem tette. Akkor, amikor Ibrahim kiűzte a háremből, minden anyai érzést kiölt benne.
Mivel Köszem hallgatólagosan beleegyezett a kivégzésbe, a nagyvezír két hóhért küldött a szultánhoz, s az egyikük az volt, aki korábban Ibrahim alatt is hóhér volt.
A kivégzés azonban nem hagyományos értelemben vett kivégzés volt, hiszen a két hóhér besétált a szultán cellájába és egyszerűen megfojtották. A halála előtt (a krónikások szerint) azt mondta: „Nincs itt senki azok között, akik ették a kenyeremet, aki megszánna és megvédene? Ezek a kegyetlen férfiak azért jöttek, hogy megöljenek. Kegyelem! Kegyelem!”
A kivégzést Köszem szultána és a főbb tisztségviselők a palota ablakából nézték, de senki nem szólt közbe, senki nem kegyelmezett a szultánnak, így Ibrahim, a legőrültebb szultán, 1648. augusztus 18-án meghalt.
