Egy magyar királylány, aki szentté vált

Egy magyar királylány, aki szentté vált – Szent Piroska, akinek angol, bizánci, francia, spanyol … uralkodók lettek az utódai

Piroska származása

Piroska vagy Prisca 1088 táján születhetett I. (Szent) László magyar király és Adelhaid német hercegnő gyermekeként. A sors furcsa fintoraként a három legismertebb középkori király, Szent István, Szent László és Nagy Lajos, de akár ide vehetjük Hunyadi Mátyást is, (törvényes) fiú örökös nélkül hunyt el.

Mégis e három király örökösei igen nagy örökséget hagytak maguk után, hiszen Nagy Lajos legkisebb leánya Szent Hedvig a mai napig nagy tiszteletnek örvend Lengyelországban és Litvániában, Mária pedig az első magyar királynő lett.

Szent István egyik leánya, Ágota a meggyilkolt Vasbordájú Edmund száműzött fiának a feleségeként többek között szült egy angol királyt, Edgárt, aki félévig ülhetett az angol trónon még Hódító Vilmos előtt, s egy leányt, aki skót királynéként vált szentté, Skóciai Szent Margit néven, s aki aztán a követlező angol királyok ősanyja lett. Mátyásnak nem maradt törvényes örököse.

Szent László három lányából csak Piroskát ismerjük, aki azonban a kor egyik legelőkelőb családjában került, amikor bizánci császárné lett. Igaz édesanyja hamar elhunyt, ő még csak kétéves volt, s hétéves korában már László is eltávozott, de Kálmán nagy tisztelettel nevelgette udvarában elődje kislányát és várta a megfelelő kérőt.

Piroska tizenhat éves lehetett, amikor Könyves Kálmán és I. (Komnenos) Alexios megállapodtak a bizánci trónörökös és Piroska házasságában.

A bizánci császárné

A megállapodás alapján Piroska Bizáncba került, ahol áttért az ortodox vallásra, amelyben az Eiréné (Irén) nevet kapta – véletlenül az anyósa is Eiréné volt …

Minden tekintetben méltó társa volt férjének, s amikor éppen harmincévesen a trónra került már hat gyermekük született, sőt útban volt a hetedik is, aki aztán a legtöbbre vitte, s már csak egy kislány születése volt hátra.

Piroska a nyolc gyermek megszülése után császárnéként segítette a férjét az uralkodásban, s II. Ioannes minden tekintetben méltó társat kapott.

Piroska nem elégedett meg a szokásos reprezentatív feladatokkal, hanem önállóan is szervezte az életét, amikor deleletgációkat fogadott, zarándokokat látott vendégül vagy küldöttekkel intézte a birodalom ügyes-bajos dolgait. Mindezek mellett befogadta a megvakított Álmos herceget és békét próbált hozni két otthona, a Magyar Királyság és Bizánc közé.

1134-ben elkísérte férjét a kisázsiai hadjáratára, de ez nem hozott részére szerencsét, mert 1134. augusztus 13-án elhunyt. Férje a császárné holttestét hazaszállítatta Konstantinápolyba.

A leszármazottak

Négy fia született, akik közül az első három nem túlságosan hosszú életű, de a legkisebb az egyik legismertebb bizánci császár lett. Manuel képzett politikus és ügyes diplomata volt, s a lovagi eszmény hirdetője, aki sokat tett a nyugati kultúra elterjesztéséért Bizáncban. A magyar rokonság ellenére (vagy talán éppen azért) többször is harcolt a magyar seregekkel. De ismerte és ápolta hős nagyapja, I. László emlékét és kultuszát, így amikor Béla herceg Bizáncba érkezett azt látta, hogy ott is nagy tisztelet övezi László királyt. Talán ez is közrejátszott abban, hogy amikor Béla hazatért és királlyá vált, az ő regnálása alatt avatták szentté Lászlót.

Piroska hatása azonban korántsem ért véget a halálával, hiszen Manuel mellett más gyermekei is tovább vitték az Árpád-ház vérét. A nyolc gyermek közül talán csak elegendő megemlíteni Andronikoszt, akinek Eudokia nevű unokája az aragón király Hódító Jakab nagyanyja lett. Jakab aztán, miután feleségül vette II. András magyar király leányát Jolántát, egy egész sor európai uralkodóház őse lett – elegendő talán a francia, az angol, a spanyol vagy a nápolyi királyi trónt említeni, de az utódjai között vannak német-római császárok is. (Egyes elképzelések szerint nem Andronikos unokája, hanem Izsák lánya Eudokia, de ez nem túl sokat változtat a tényeken, hiszen akkor is Piroska leszármazottja.)

Piroska tehát utódjai révén meghódította Európát.

A császárné emlékezete

Piroska alakja a konstantinápolyi Hagia Sophia székesegyház mozaikján is meg van örökítve, s a sírverset Theodoros Prodromos udvari költő írta a császárné nevében.

“Ha valami törvény megengedi a halottaknak, hogy beszéljenek,
ímé én a sírból hallatva kiáltást
sorsomat elmondom neked, idegen.
Boldog ősöktől származtam én,
az egész nyugati világ királyaitól,
Julius Caesarok neveltek engem,
szépséggel a Charisok koszorúztak engem,
Róma leghatalmasabb ura, Alexios fia,
a bíborbanszületett boldog Ioannes,
a Komnenosok sarja, Dukasok virágzó hajtása,
minden pogány hatalom üldözője,
törvényes házasságban kapcsolat magához engem,
s vele együtt uralkodván az ausonok földjén
világra hozok négy fiút,
akik az ősi bíborteremben születtek meg,
és négy ékes leányt.
Látom férjem fényes győzelmeit,
diadalait napkelet és napnyugat felé,
diadalait északon és dél forró ege alatt.
Végül elhagyva a koronát, a bíbort,
a gyolcsruhát, a bíborköpenyt,
az apácák condráját öltöttem fel.
Meghalok Bithynia tartományában,
Ausonia császári palotájától távol élve,
hajó hoz vissza megint,
és poraim e helyre bíztam.
Ó, alkotóm és újraalkotóm megint,
aki lent adtál nekem világi hatalmat,
add meg odafent a mennyekben is a részemet.”

 Források – djp