Ibrahim szultán – az őrült szultán a trónon
A trónralépés után
Ibrahim uralkodása ezzel szemben nagyon jól indult, mert elhunyt bátyja nagyvezíre, Kara Musztafa pasa nagyon tehetséges ügyvivő volt, aki zökkenőmentesen intézte a birodalom ügyeit.
Mindezeken az emberek nagyon meglepődtek, de kellemesen csalódtak, így mindenki elégedettnek tűnt.
Ibrahim nagyon gyakran tárgyalt a nagyvezírrel, s őszintén aggódott a birodalom problémái miatt, olykor a városba is kiment, ahol álruhában vegyült a nép közé, hogy a saját szemével lássa, saját fülével hallja az eseményeket. Amit aztán látott, hallott és tapasztalt, elmondta a nagyvezírnek, így segítve a közös munkát.
Ibrahim tehát minden tőle telhetőt megtett, megpróbált felelősen uralkodni, de számos betegség kísérte életét. Gyakran panaszkodott elviselhetetlen fejfájásra és érezte magát gyengének, levertnek. A ma elfogadott álláspont szerint ezeket a gyerekként és fiatalként elszenvedett traumák okozhatták.
Ahogyan azonban teltek az évek, a “jó Ibrahim” egyre instabilabbá vált.
A szexuális ragadozó
Köszem szultána, aki folyamatosan szemmel tartotta minden lépését (elsősorban a szultán érdekében) jól látta ezt, s hamar megtalálta a módját, hogy elvonja Ibrahim figyelmét a bajokról.
Arra bíztatta, hogy foglalkozzon többet a háremével, hiszen örökösökre van szükség.
Ibrahim ezt valóban megtette, s hamarosan három fiúgyermek mutatta meg a buzgalmát, de ő itt nem állt meg. Gyorsan kiderült, hogy Ibrahimnak szinte kielégítethetetlen vágya volt a nők után, az anyja pedig igyekezett ezt ‘kielégíteni’, de hiába próbálkozott.
Köszem személyesen ment a rabszolgapiacra, hogy a fia számára nőket vásároljon. Mivel pontosan tudta, milyen típusú nőket szeret a fia, ezért gyorsan ment a válogatás, azonban hamarosan rájött, hogy a tervével még nagyobb galibát okozott.
Ibrahim igazi ragadozóvá vált, aki a háremet megtöltötte több száz ágyassal és rabszolgával, ráadásul olyan nőket részesített előnyben, akiket egyébként nem kaphatott volna meg, de akik nem voltak abban a helyzetben, hogy visszautasítsák.
Egy ízben egy nagymufti gyönyörű lánya tetszett meg neki, s a szultán megkérte a vallási vezetőtől a lánya kezét. A nagymufti tudta mi zajlik Ibrahim háremében, s meg akarta ettől a lányát óvni, így óvatosan ugyan, de visszautasította a kérőt. Ibrahim azonban nem vette jó néven az elutasítást, így őreivel követtette a nagymufit, akik elrabolták a lányt, s Ibrahim háremébe vitték. Ott a szultán napokon keresztül napjában többször is megerőszakolta, majd amikor megunta, visszaküldte az apjához.
A hárem rémálma
A kielégíthetetlen étvágyát mutatja, hogy gyakran összegyűjtette a szűzeket és megparancsolta nekik, hogy vetkőzzenek le, majd közéjük rohant és őrjöngve azt parancsolta, hogy rúgjanak, üssenek és küzdjenek, miközben elveszi az ártatlanságukat. A krónikák szerint volt olyan nap, hogy 24 ágyassal feküdt le.
A hárem igazi rémálomá vált a lakók számára.
Az egyre őrültebb Ibrahimnak egy időben a testesebb nők tetszettek a legjobban, így parancsot adott a katonáinak, hogy a birodalom legkövérebb nőit gyűjtsék össze a számára, s őket is csatlakoztatta a háreméhez. Kedvenc szokásává vált a hárem kertjében a lányokat mezítelenül körbefuttatni.
A szultán igazi megszállottá vált, aki hatalmas könyvtárat gyűjtött össze a különböző pozíciókat leíró könyvekből, s állítólag maga is talált ki újakat.
A luxus megszállottja
Ibrahim “kalandjai” közben a birodalmat az anyja és a nagyvezír irányították, s Köszem mindent megtett, hogy ez az állapot fennmaradjon.
Eközben, mivel a fia azért nem volt képes minden esetben helytállni, Köszem bejárta a várost, s legjobb afrodizíákumokat szerezte be Ibrahimnak, hogy folytathassa a kilengéseit.
A szultán persze igyekezett a legnagyobb luxust biztosítani a nők számára, akár parfümök, akár ékszerek, akár a szövetek terén. A lehető legjobb és legdrágább termékeket szereztette be, amelyek irdatlan összegbe kerültek.
Módfelett szerette a prémeket, olyannyira, hogy Franciaországban a „Le Fou de Fourrures” (A szőrme bolondja) gúnynevet kapta. Ő csak a legfinomabb ruhákat, legkiválóbb parfümöket és legdrágább prémeket ismerte, a “takarékos” szó a szótárában nem szerepelt.
A pénzszórás
Az őrült szultán a legvadabb ötleket találta ki. Egy ízben két kedvenc ágyasát megajándékozta Egyiptom teljes kincstárával, persze nem igazán tudtak bezárva mit kezdeni a vagyonnal. A legtöbb háremhölgy azonban nem kapott ilyen ajándékokat, csak a ruhát, ékszereket és illatszereket. A macskáit megborotváltatta és egy rendkívül ritka nyestfaj szőrméjébe öltöztette őket. Emiatt aztán az említett szőrme ára a tízszeresére nőtt.
Persze más módon is szórta a pénzt, volt amikor a gőzölgő kávéba borostyánt dobott – csakúgy.
Olykor a szultánra is veszélyt jelentett a hárem, hiszen egy ízben egy háremhölgy tőrt rántott és le akarta szúrni, de Köszem szultána, aki mindig és mindenhol ott volt, tudott az esetről, lefogatta a lányt, majd engedte hogy a lány “megszökjön” a háremből. Talán tudta, hogy örökké nem fog tudni uralkodni Ibrahimon.
Ibrahim egyre messzebbre ment, hiszen megalázta lánytestvéreit azzal, hogy az ágyasait magasabbra helyezte náluk, majd a nővérei és húgai ékszereit és birtokait osztogatta szét az ágyasai között. A hercegnők igazi nincstelenek lettek. Köszem egyre dühösebb volt a fiára, akiért eddig mindent megtett, s aki így elárulta a családját.
A szultánnak pedig egyre őrültebb ötletei voltak… a folytatásban
