Stockmar báró – a szürke eminenciás

Stockmar báró – a szürke eminenciás

Stockmar, az orvos

Christian Friedrich Freiherr von Stockmar (ekkor még nem) báró 1787. augusztus 22-én született Coburgban a családi kastélyban német és svéd származású szülőktől a négy gyermek közül a másodikként. A kastély a mai napig a Stockmar család birtokában maradt.

Édesapja köztiszteletben álló bíró volt Rodachban. A fiatal Stockmar érettségi után orvosi tanulmányokat folytatott 1805 és 1810 között Erlangenben és Würtzburgban, majd a sikeres vizsgák után háziorvosként kezdett dolgozni Coburgban. 1812-ben katonai kórházat hozott létre, amelyet 1813 novemberéig vezetett. Három hét súlyos lázas betegség után csatlakozott a szabadkőműves páholyhoz, majd 1814 januárjában a szász hercegi csapatok vezető orvosaként a frontra ment. Fél év hadakozás után, 1814 őszén ismét háziorvos lett Coburgban, majd 1815-ben újra ezredorvos lett. Stockmar törekvő és nagyravágyó volt, de mindezt olyan aprólékosan, olyan türelemmel tette, hogy senkinek nem tűnt fel, ahogyan egyre nagyobb hatalomra tett szert. (John Partridge:  az ifjú Stockmar)

A herceg orvosa

1816-ban Lipót szász-koburg-gothai herceg személyi orvosa lett, majd amikor a herceg feleségül vette Sarolta walesi hercegnőt vele tartott Angliába. Egy évvel később a hercegnő 50 órás vajúdás után egy halva született fiút hozott a világra, majd pár órával később (1817. november 6-án) ő maga is meghalt. 

Lipót és Stockmar is jelen volt a szülésnél és ez mély benyomást hagyott mindkettőjükre. Főként, hogy az angol orvosok nem fogadták el Stockmar tanácsait, s lehetséges, hogy ez is hozzájárult a hercegnő halálához – talán ez volt az oka, hogy Stockmar feladta orvosi hivatását. Stockmar ekkor megígérte Lipótnak, hogy soha nem hagyja el, mindig mellette marad. Ez előnyös volt a számára, mert Lipót hasonlóan nagyravágyó volt, s rendkívül jó kapcsolatokkal rendelkezett, amely utat nyithatott számára is.

Stockmar így a herceggel maradt bizalmasaként, magántitkáraként és háztartásának vezetőjeként, illetve olykor politikai tanácsokat is adott a számára a feleség halála után. Egyes hírek szerint időnként szeretőket is szerzett az özvegy hercegnek. Nem tudni, hogy ez igaz-e, de mindenesetre nem örült, amikor a herceg 1828-ban közelebbi kapcsolatba került Caroline « Lina » Philippine Auguste Bauer színésznővel, aki feltűnően hasonlított az elhunyt hercegnőre, s mellesleg Stockmar unokatestvére volt. Nem tudni biztosan, de egy viszonylag rövid ideig tartó kapcsolat után a színésznő (valamint Stockmar és a herceg) évtizedekkel későbbi halála után egy könyvben arról írtak, hogy a herceg és a színésznő morganikus házasságot kötött, de erre nincs bizonyíték.

Egy orvos báróvá válik

Eközben 1821. augusztus 12-én feleségül vette Fanny Sommert, egy coburgi gyógyszerész lányát, aki egyébként unokatestvére volt. Összesen három gyermeke született, két fiú és egy kislány. Közben 1821 október 31-én szász nemesi rangra emelték – az első lépcsőfokot megtette.

Lipótnak 1829-ban felajánlották a görög királyi címet, amelyet azonban nem fogadott el, szemben a belga királyi címmel, amelyet 1831-ben elfogadott. Mindkét esetben Stockmar volt a herceg ügyvivője, s az ő javaslatára lett Lipót belga király. Eközben  az ő pozíciói is javultak, hiszen 1830. január 20-án I. Lajos bajor király bárói rangra emelte, így már nemcsak gazdag volt, hanem főnemes is. (Franz Xaver Winterhalter: Stockmar báró – 1847)

A hollandoknak nem tetszett a belga önállósodás, ezért egy háborút indítottak Belgium ellen. Ennek során a Stockmar báró 1831. augusztus 12-én fogságba esett, de érdekes körülmények között viszonylag hamar kiszabadult. Belgiumban külföldiként nem tölthetett be hivatalos szerepet az udvarban, ezért Stockmar 1834-ben hivatalosan nyugdíjba vonult, visszaköltözött Coburgba és Lipót informális tanácsadója lett. Nem unatkozott azonban, hiszen közben megszervezte egy coburgi herceg (Ferdinand, Lipót egyik unokaöccse) és II. Mária portugál királynő házasságát (akinek első férje alig két hónap házasság után hunyt el). A házasságból 11 gyermek született és nagyon boldog volt, vagyis jó munkát végzett.

Viktória királynő tanácsadója

Kicsivel később Viktória (aki Lipót egyik unokahúga volt, édesanyja Viktória hercegnő révén) egyre közelebb került az angol trónhoz, így Lipót tanácsadóként hozzá küldte, ahol személyes követe volt, s tudva Viktória mennyire szerette nagybátyját gondolható, mennyire fontos volt neki is Stockmar személye és véleménye. 1837-ben, amikor Viktória királynő trónra lépett, s nagybátyja halála után felkeresték, hogy közöljék vele a hírt, a fiatal királynő visszavonult, majd Stockmarral egyeztette mit fog mondani Lord Melbourne-nek. Jól érzékelhető mennyire fontos volt  a szerepe. Stockmar következő fontos megbízatása Albert herceg és Viktória királynő házasságának előkészítése volt, amelyben nagy szerencséjére nem sokat kellett fáradoznia. (George Hayter: Viktória királynő koronázási portréja)

1838 augusztusában a királynő kérésére elhagyta Angliát és decembertől egészen 1839 májusáig Albert herceg olasz körútján (Firenze, Róma, Nápoly, Milánó) segédkezett.

Az eljegyzés (1839. október 15.) után a királynő 1840. január 1-én hivatalosan is bejelentette házasságkötési szándékát a Parlamentben. Stockmar ekkor Albert herceg meghatalmazottjaként tárgyalt a házasságkötés részleteiről – rang, hatalom, apanázs (262:158 arányban csak 30.000 fontot szavaztak meg neki, szemben Lipót 50.000 fontjával), vallás, honosítás… többek között Lord Palmerston külügyminiszterrel és Lord Melbourne miniszterelnökkel is.

Albert herceg bizalmasa

A házasságkötés után az ifjú pár tanácsadója lett, s sokat foglalkozott a királyi pár legnagyobb fiának, a későbbi VII. Edward királynak a nevelésével is. Mindezek mellett informálisan sokat segített néhány válság okos rendezésében is. Augusztusban távozott Angliából, azonban már novemberben visszatért Viktória hercegnő születésére és átvette a királyi óvoda vezetését. Jórészt az ő tanácsai alapozta Albert a gyereknevelési stratégiát. A következő évben áprilistól szeptemberig Coburgban tartózkodott, majd visszatért Angliába, ahol egészen 1842 októberéig tartózkodott. Ekkor történt a királyi pár legidősebb gyermekének hetekig tartó komoly betegsége, amelyet helytelenül diagnosztizálták és kezeltek. A kis hercegnő majdnem meghalt a higany-klorid tartalmú gyógyszertől. Ez komoly konfliktus forrása volt Albert és Viktória között, s ennek köszönhette Lehzen bárónő is a későbbi távozását. Végül Vicky meggyógyult, s Albert még inkább Stockmarra támaszkodott.

A báró egy 32 oldalas dokumentumban dolgozta ki alapelveit, s megfogalmazta a vezető személyének alapvető tulajdonságait is, sőt konkrét jelöltet is ajánlott Sarah Lyttelton bárónő személyében, aki végül is a királyi óvoda vezetője lett. (Lady Sarah Lyttelton)

A következő években felváltva élt Angliában és Coburgban, majd 1847 májusától folyamatosan a német hercegségben tartózkodott négy teljes évig. Természetesen a kapcsolat ekkor sem szakadt meg a királyi család és közötte, így közel húsz éven keresztül nagyon fontos szerepe volt az angol politika alakításában – informálisan.

A házasságszerző

1848-ban a coburgi és gothai hercegség megbízottja volt a Bundestagban, sőt 1848 júliusában, majd 1849 februárjában is felkérték hogy külügyminiszter legyen, de elutasította a felkérést a korára hivatkozva.

Angliában, egyetlen lánya halála után, 1856-ban járt utoljára, majd pár hónap múlva 1857 tavaszán végleg hazaköltözött. Ekkor fogant meg benne Viktória hercegnő házasságának ötlete a porosz koronaherceggel. A házasságkötés 1858 elején meg is történt, de Stockmar betegsége miatt nem tudott rajta részt venni, pedig a kis Vicky hercegnő nagyon szerette a bárót, ahogyan ő is a hercegnőt.

Az utolsó évek

Stockmar elhagyta Coburgot és vidéki kastélyában telepedett le, azonban élénk levelezést folytatott a belga és az angol királyi házzal. 1860-ban Viktória királynő és Albert herceg meg is látogatták, majd a herceg halála után Viktória 1862-ben egyedül is meglátogatta, ahogyan a koronaherceg és felesége is több alkalommal.

1863. július 9-én hunyt el agyvérzésben, s egy egyszerű családi kriptába temették, amelyet később a koronaherceg házaspár sokkal jelentősebbé tett. Szerepének fontosságát jelzi, hogy Viktória királynő, aki ekkor éppen elhunyt férjét évekig gyászolva alig kommunikált a külvilággal, Stockmar haldoklásakor odautazott, hogy el tudjon búcsúzni “legdrágább, legjobb, legokosabb és legrégebbi barátjától“, ahogyan a részvétlevelében írta, sőt Viktória királynő, aki részletes listát hagyott arról, hogy mit temessenek el vele együtt, egy olyan medált is felsorolt, amely Stockmar báró haját tartalmazta. A bárót felesége öt év múlva követte a sírba. (a családi kripta)