Helena hercegnő – az ápolók segítője
Helena gyermekkora
Viktória királynő harmadik lánya 1846. május 25-én született a Buckingham-palotában, majdnem születésnapi ajándékként, hiszen édesanyja az előző napon töltötte be a 27. életévét.
Helena Augusta Victoria a nevét az orleansi hercegnőről, a cambridge-i hercegnéről és természetesen édesanyjáról kapta.
A kis Helena élénk és szókimondó gyermek volt, aki nagyon nehezen tűrte az igazságtalanságot. Amikor nagyobb testvérei piszkálták, akkor több esetben is egyszerűen orrba vágta a zaklatót.
Nagyon sokoldalú volt, hiszen tehetségesen rajzolt, magas színvonalon zongorázott, érdekelte a tudomány és technika, de szívesen lovagolt és csónakázott is.
Szerelmi kalandok
Édesanyja azonban megbízhatatlannak tartotta, így Alice mellé (aki afféle titkára volt Viktóriának) nem ő, hanem Louise került asszisztensnek, aki édesanyja napi munkáját segítette. Fél évvel később mégis változott a helyzet, hiszen Alice férjhez ment, így ő került oda.
Ebben a szerepben aztán egy kis kacérkodás is akadt, hiszen közeli kapcsolatba került Carl Rulanddal, akit Stockmar báró ajánlására alkalmaztak 1859-ben könyvtárosként. A fiatal könyvtáros németül tanította a walesi herceget, de talán többet foglalkozott Helena hercegnővel, mint kellett volna. Végül ezt a királynő is megtudta, így 1863-ban Ruland távozni kényszerült a királyi udvarból.
 |
 |
Viktória királynő elhatározta, hogy férjhez adja lányát, de választása politikailag eléggé kínosra sikerült. A poroszok és osztrákok legyőzték a dánokat, s Ausztria a Schleswig és Holstein hercegségeket Krisztián schleswig-holsteini herceg családjának visszakövetelte. Közben azonban a poroszok megszállták a területet, így azok poroszokká lettek. A walesi herceg felesége, Alexandra a dán király lánya volt, akiknek szintén érzékeny pont volt a terület hovatartozása.
Ha ezek hozzávesszük, hogy a porosz trónörökös felesége Viktória legnagyobb lánya volt, akkor talán érthető milyen diplomáciai bonyodalmak voltak. Ha ezt még lehet fokozni, akkor a leendő vőlegény majdnem kétszer annyi idős volt, mint a menyasszony, s egyébként harmadunokatestvérek is voltak. A vőlegény egyébként Alexandra hercegnőnek harmadunokatestvére is volt. A feszültség olyannyira tapintható volt, hogy a királynő maga írta le “Bertie a legkedveltebb és legkedvesebb, de Alix semmiképpen sem az, aminek lennie kellene. Hosszú lesz, ha valaha, míg visszanyeri a bizalmamat. “
Helena esküvője
A walesi herceg el sem akart menni az esküvőre, de végül Alice rábeszélte, s a húgát Viktória királynő és a walesi herceg kísérte nyolc koszorúslány kíséretében. A vőlegény még idősebbnek nézett ki a koránál.
Az esküvő 1866. július 5-én volt a windsori kastélyban, majd az első éjszakát az Osborne-házban töltötték. Nászútra Párizsba, Svájcba és Genovába mentek.
Az ifjú pár csendes életet élt, s a Buckingham-palota egyik lakosztályában éltek. A hercegnő 30.000 font hozományt kapott, s Viktória kiegészítette 100.000 fontnyi külön juttatással, amelynek évi 4000 font kamata volt. A parlament a királynő személyes kérésére 6000 fontnyi évjáradékot szavazott meg a hercegnek.
A párnak összesen hat gyermeke született, két fiú majd két lány, akik megérték a felnőttkort, valamint később egy csecsemőkorban elhunyt kisfiú és halva született kisfiú.
Helena az anyja közelében maradt és segített Beatrice-nek, aki időközben édesanyja bizalmasa, titkára lett.
A hercegnő eleinte sokat betegeskedett, s többféle kór ellen, valamint az ópium és laudanum ellen is küzdött.
Talán az egészségügyi problémáknak köszönhető, hogy a hercegnő elkezdett érdeklődni a gyógyítás és ápolás iránt.
Helena hercegnő – az ápolók segítője
1870-ben a Brit Vöröskereszt Hölgyek Bizottságának alapító tagja lett, s aktív szerepet játszott a nővérek toborzásában a francia-porosz háború idején is. Később a Brit Ápolók Egyesületének elnöke lett, míg az új királyné fel nem szólította a poszt átadására számára. Helena nem akart vitát, így engedett Alexandrának.
Eközben sokat foglalkozott a kézimunka népszerűsítésével, létrehozta a Művészeti Kézimunka Iskolát is, de számos karitatív rendezvényen is vett részt. Ingyenes vacsorákat szervezett a rászorulóknak, emiatt egy kortárs szerző szavai alapján “a windsor szegényei imádták”.
Anyja halála után eltávolodott a királyi udvartól, ahol olykor megjelentek, de ez már nem volt túlságosan jellemző. Az első világháború kirobbanása után újra az ápolásnak szentelte az életét. A helyzetet bonyolította, hogy Albert nevű fia a poroszok oldalán harcolt. Férje 1917 októberében hunyt el 87 évesen, nem sokkal az ötvenedik házassági évfordulójuk után.
A hercegnő végül 77 éves korában hunyt el, s előbb a Szent György kápolnában temették el, majd később a Frogmore-ban helyezték el.
Sokan, sokféleképpen értékelték mind megjelenését, mint jellemét, de lánya Marie Louise hercegnő, aki valószínűleg elég jól ismerte, így jellemezte anyját: “Nagyon kedves, hullámos barna hajjal, gyönyörű, egyenes orral és gyönyörű borostyánszínű szemekkel … Nagyon tehetséges volt: kiválóan zongorázott, külön tehetsége volt a vízfestékkel való rajzoláshoz és festéshez … hűséges volt a barátai iránt … Ragyogóan okos volt, csodálatos üzleti érzékkel rendelkezett…”
