IV. Vilmos a Tengerészkirály avagy Bolondos Billy az angol trónon
A Tengerészkirály fiatalkora
A viktoriánus korszak előtt, majdnem hét éven keresztül ült a brit és hannoveri trónon az őrült király III. György harmadik fia, aki végül 1837. június 20-án hajnalban hunyt el, így az alig tizennyolc éves hercegnő királynővé vált.
A Tengerészkirály 1765. augusztus 21-én kora reggel született Londonban III. György és Sarolta királyné gyermekeként, s mivel csak a harmadik fiú volt, nem is gondolt arra, hogy valamikor is király lehet. Fiatal korától a tenger rabja volt, így tizenhárom éves korában a haditengerészet kadétja, majd tisztje lett, innen kapta a ragadványnevét is. Az amerikai függetlenségi háború alatt Észak-Amerikában és a Karib-tengeren szolgált, így ő volt a királyi család első tagja, aki Amerikában járt. A tengerészetnél nem kivételeztek vele, amit az is jelez, hogy egy részeg verekedés után Gibraltárban börtönbe is zárták – bár mikor kiderült kicsoda, gyorsan ki is engedték. Mindez persze nem volt egyszerű, hiszen népes család tagja volt – szüleinek összesen 15 gyermeke született.
|
III. György brit király és Sarolta királyné gyermekei a hercegnők, a nagyobb hercegek és a kisebb hercege |
Az amerikaiak (konkrétan George Washington) azt tervezték, hogy elrabolják, de amikor a britek ezt megtudták őröket rendeltek ki mellé, így ez nem sikerült. Nem lehetett haragtartó, mert évtizedekkel később, amikor az amerikai nagykövettel vacsorázott kijelentette, hogy szívesen lenne amerikai, mert “George Washington volt, a valaha élt legnagyobb ember”.
A tengerészeti karrier
1785-ben léptették elő hadnaggyá, majd a HMS Pegasus fregatt kapitánya lett. 1786-ban Nelson admirális parancsnoksága alá került, akivel jó barátságba került, olyannyira, hogy ő volt Nelson mennyasszonyának a kísérője és az admirális tanúja az esküvőjén. Előbb a HMS Andromeda fregattra, majd a HMS Valiant sorhajóra került, s ellentengernaggyá léptették elő. 1789-ben megkapta a Clarence hercege címet, bekerült a Lordok házába, így 1790-ben visszavonult az aktív szolgálattól.
Amikor Anglia hadat üzent a franciáknak 1793-ban a herceg szerette volna a hajóját visszakapni, de az admiralitás ezt nem akarta. Persze elég indok volt rá, hiszen ekkortájt gurult le részegen a lépcsőn, így eltörte a karját, később pedig háborúellenes beszédet tartott. Nem sokkal később már nyíltan támogatta a háborút, s bár rangot kapott (tengernagy majd flottatengernagy lett), hajót nem. Ehelyett a rabszolgaság mellett kampányolt, azzal a felütéssel, hogy a rabszolgák nem tudnának mit kezdeni a szabadsággal.
A Tengerészkirály szeretői
Közben két évtizedig együtt élt egy ír színésznővel (Dorothea Jordan avagy Dorothea Bland), aki tíz gyermeket (öt fiút és öt lányt) szült neki, akik valamennyien a FitzClarence vezetéknevet kapták. Kapcsolatuk 1811-ben ért véget, s herceg évi 4400 fontnyi évjáradékot ajánlott Dorotheanak, ha nem tér vissza a színpadra. Ez az összeg nagyságrendileg annyi, mint amennyit Viktória hercegnő kapott gyermekként a királyi udvartól, vagyis nem kevés.
A színésznő újrakezdte karrierjét, Vilmos pedig csökkentette az évjáradékot 1500 fonttal, mert a gyerekeket a saját gondozásába vette. Dorothea végül Franciaországba ment és ott halt meg.
A színésznőn kívül még két nő állította, hogy gyermeke született a hercegtől, amelyből az egyik nagyon valószínű, a másik nagyon valószínűtlen.
A fényűző életmódban is eladósodott herceg helyzete 1817-ben változott meg gyökeresen, amikor a régens egyetlen törvényes gyermeke, Sarolta walesi hercegnő közvetlenül a szülés után elhunyt. A későbbi IV. Györgynek ugyan 12 gyermeke volt ekkor életben, de törvényes nem volt közöttük.
A házasságkötés és a királyi trón
Vilmos feleségkeresésbe kezdett, mert másik bátyjának sem volt törvényes gyermeke, s végül 1818. július 11-én oltárhoz vezette Adelheid német hercegnőt, aki fele annyi idős sem volt, mint ő.
Persze ez sem egyszerűen, mert amikor egyik öccsét megkérte egy másik hercegnő kezének a megkérésére a számára, ő kosarat kapott, öccse pedig feleségül vette a hercegnőt.
A parlament a házasságkötés után megemelte az évjáradékát, a felesége pedig ügyesen kezelte a pénzügyeit, s boldognak mondható házasságban éltek, a hercegnek nem volt több szeretője. Az életmódja is teljesen megváltozott, vigyázott az egészségére, sokat sétált és nem ivott alkoholt. Bátyjai betegesek voltak, s 1827-ben elsőszámú trónörökös lett Frigyes halálakor. A miniszterelnök kinevezte a flotta élére, s jelentős reformokat hajtott végre – gyakran az admirálisok ellenében, de néhány döntése miatt végül le kellett mondania.
1830 június 26-án elhunyt bátyja, így ő léphetett a trónra, megszakítva a Györgyök sorát. Mivel 64 évesen koronázták meg, ő a legidősebben trónra lépett brit uralkodó.
Ez sem mindennapi esemény volt, hiszen amikor azzal ébresztették, hogy bátyja elhunyt, tudomásul vette a tényt, aztán azzal búcsúzott a hírt közlőktől, hogy “Megyek vissza az ágyba. Még sohasem feküdtem le királynéval.”
Egy Tengerészkirály élete
Az előző extravagáns és költekező királlyal szemben visszafogott és szerény életmódot folytatott, s köteleségtudóan látta el feladatait. El akarta adni a fényűzően felújított Buckingham-palotát, de sem a hadseregnek, sem a parlamentnek nem volt rá szüksége.
Wellington herceg szerint, aki első miniszterelnöke volt, több ügyet intézett vele tíz perc alatt, mint elődjével tíz nap alatt. Mondta ezt az a Wellington, aki korábban hevesen ellenezte több lépését, s aki miatt le kellett mondania a flotta éléről.
Szerette a feleségét, de gondoskodott törvénytelen gyermekeiről is – ugyanakkor közvetlensége már-már zavarba ejtő volt. A köznép egyszerűen Silly Billy-nek (Bolondos Billy-nek) vagy Tengerészkirály néven hívta. Uralkodásának első éveiben nagyon népszerű volt, de a választójogi reform miatt népszerűtlen lett, pedig ahhoz kevés köze volt, ugyanakkor az ő hintóját dobálták meg sárral.
A franciákkal szemben előítéletes volt, de igyekezett javítani a brit-amerikai viszonyt, többször konfliktusba került Lord Palmerstone külügyminiszterrel, ugyanakkor kiválóan meglátta a tervezett Szuezi-csatorna jelentőségét. Hannoveri király is volt, de soha nem látogatta meg a másik királyságát, helyette öccse, Adolf herceg látta el az alkirályi feladatokat.
A legmeghökkentőbb döntése az volt, amikor 1831-ben egy szép napon besétált a felsőházba fején a koronával, s nemes egyszerűséggel feloszlatta azt – némi meglepődés azért volt a Lordokban. Összességében nem sokat avatkozott bele a napi politikai ügyekbe, annál inkább a családi ügyekbe.
A trónutódlás kérdése
Nagyon jól látta, hogy sógornője és főként Lord Conroy milyen mesterkedéssel igyekszik a trónörökös Viktóriát a háttérbe szorítani, s a 71. születésnapján egy elég nyers és éles kifakadása volt, amelyben kifejtette nézeteit a sógornő tevékenységeiről. Annyira komoly volt a kifakadás, hogy a 17 éves hercegnő sírva is fakadt.
Mindenáron szerette volna megélrni Viktória nagykorúságát, hogy ne kelljen régensként mellette állnia senkinek – jól látta a régensség árnyoldalait bátyja tevékenységében.
Mivel a házasságában született kislányai csecsemőkorukban elhunytak, s a feleségének több vetélése is volt, Viktóriát szinte saját lányának tekintette. Nem sokkal halála előtt legnagyobb (törvénytelen) lánya Zsófia, a szülés közben elhunyt, amely nagyon megviselte. Nem sokkal a halála előtt a lánya készített egy akvarellt a királyról, amelyen látszik mennyire megöregedett és megtört.
Ezt Zsófia halála csak erősítette, így 1837. június 20-án hajnalban, a windsori kastélyban elhunyt.
Mivel törvényes gyermeke (már) nem volt, a trónja öccse, a korábban már szintén elhunyt Edvárd kenti herceg lányára szállt, aki Viktória néven lépett trónra, s több, mint hat évtizeden keresztül uralkodott.
A hannoveri királyságban azonban Ernő Ágost lett a király, mert ott nő nem uralkodhatott a száli törvények miatt.
A törvénytelen gyermekeit soha nem tagadta meg, sőt többeket nemesi rangra emelt, mások komoly karriert futottak be. Az ő egyik leszármazottja David Cameron volt brit miniszterelnök is.
Ha tetszett a poszt – oszd meg!
