Amikor egy szerzetest kért a pápa gyermeknemzésre

Ramiro házassága

Petronila születése nem mindennapi körülmények között történt, hiszen apja, Ramiro, egy szerzetes volt, akinek testvére, I. Alfonz aragón király, gyermektelenül halt meg. A király harminc évnyi uralkodás után nem nevezte meg az utódját, hanem azt a szokatlan döntést hozta, hogy királyságát három keresztes lovarendre hagyja: a Templomos, az Ispotályos és a Szent Sír Lovagrendekre. Később hasonló módon vezette Poroszországot a Német (Teuton) Lovagrend, majd Rodoszt a Máltai (Ispotályos) Lovagrend. (a képen Ramiro, a szerzeteskirály)

Az aragóniai arisztokrácia azonban nem tartotta tiszteletben a király végakaratát, hanem megfelelő embert keresett a trónra. Ezt a megfelelő embert találták meg a király örököseként, Ramiro személyében. A szerzetest tulajdonképpen arra kötelezték, hogy hagyja ott az apátságot és vegye feleségül Ágnest, Vilmos aquitániai herceg lánytestvérét, Aqutániai Eleonóra nagynénjét.

Megismerve a helyzetet a pápa felmentette a szerzetesi fogadalom alól, mert fontosnak ítélte a trónöröklés biztosítását. Ramiro nem sokat várhatott, így már 1135-ben megtartották az esküvőt, amely sikerre vezetett. Egyetlen gyermekükként született Petronila 1136. június 29-én, s az apja alig várta, hogy lemondhasson és visszatérhessen a szerzetesi élethez.

Petronila házassága

Ehhez azonban a megszületett kislány házassága is fontos volt, s hamarosan VII. Alfonz kasztíliai uralkodó jelentkezett be alig egyéves fia nevében a csecsemő kezéért. A navarrai nemesség azonban elutasította a frigyet, helyette Barcelona grófját választották.

Így Petronila alig múlt egy éves, amikor 1137. augusztus 11-én eljegyezték a tőle huszonhárom évvel idősebb IV. Rajmund Berengárhoz, Barcelona grófjához. Ekkortájt az ilyen eljegyzés egy házassággal is felért. Természetesen az aragon királynő helyett, apjának 1137. november 13-i lemondása után (aki visszatért az apátságba) a férje lett a királyság tényleges ura. Voltak persze trónkövetelők is, akik szépen lassan eltüntek. Petronila 14 éves korában, 1150 augusztusában az egyezséget megismételték, vagyis megtörtént az esküvő is.  (a képen Petronila és Ramon)

Összesen öt gyermekük született, s a kor viszonyaira jellemző, hogy az első születése előtt, 1152. április 4-én Petronila egy végrendeletet írt, férjét örökösének jelölve, ha nem élné túl a szülést.

Férje aktív külpolitikát folytatott, s 1156-ban együttműködött a frissen trónra került II. Henrik angol királlyal is, amelyben bizonyosan szerepe volt annak is, hogy Henrik felesége Aquitániai Eleonóra volt, Petronila királynő unokatesvére. Olyannyira komoly volt a barátság, hogy végrendeletében gyermekei gyámságát is az angol királyra bízta, természetesen Isten mellett. (a képen II. Henrik és Aquitániai Eleonóra)

Az örökösök és utódok

Így tehát az ötödik gyermek megszületése után nem sokkal Petronila férje meghalt és a királynő komoly dilemma előtt állt. Egyes források szerint Petronila, a férje halála után két nappal lemondott a trónról fia javára, de a fia nagykorúságáig ténylegesen mégis ő uralkodott volna, más források szerint egészen 1164-ig ő uralkodott, amikor is egy június 18-án (vagy július 18-án) kelt dokumentumban lemondott a trónról a hétéves fia, II. Alfonz javára.

Alfonz valójában Ramon néve született, de trónra lépéskor a nagyapja, a dicsőséges aragón király, Harcos Alfonz tiszteletére lett Alfonz ő is. Az uralkodása azonban nem volt túlságosan sikeres, így a lemondása után Petronila eltünt a poltikai életből, s csendesen, visszhúzódva élt, egyes hírek szerint újra férjhez ment, majd 1173. október 15-én elhunyt.

Dédunokája, II. Alfonz unokája volt I. Jakab aragón király, akinek felesége II. András leánya, Jolánta magyar királyi hercegnő volt. Jolántától aztán királyok, hercegek és egyéb főnemesek egész sora származott.