Aquitániai Eleonóra

Európa leggazdagabb (s talán a legszebb) asszonya – Aquitániai Eleonóra

Aquitániai EleonóraAquitániai Eleonóra gyermekkora

A kor leggazdagabb, leghatalmasabb és talán legszebb asszonya volt Aquitániai Eleonóra, akinek birtokaira mind a franciák, mind az angolok foga fájt. A francia király abban az időben még csak Párizs környékét birtokolta, míg Eleonóra apja (X. Vilmos Aquitánia hercege) Nyugat-Európa egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb uralkodója volt. A mai Franciaország közel egyharmadát birtokolta, s az ő apja honosította meg Európában a lovagi költészetet és stílust.

A hercegnek öt gyermeke volt, közöttük Eleonóra volt a legidősebb (1122-ben vagy 1124-ben született), s volt egy húga (Petronella) és egy öccse (Vilmos Aigret), valamint két féltestvére William és Joscelin. A herceg elismerte a féltestvéreket fiainak, de kizárta őket az örökségből. Így Vilmos Aigret örökölt volna mindent, ha négyéves korában, 1130 márciusában nem hal meg édesanyjával együtt Talmont-sur-Gironde városában. Így a hatalmas vagyon örököse Eleonóra lett.  (Getty Images Hungary: Aquitániai Eleonóra)

Egy igazi egyéniség

A hercegnő a lehető legjobb oktatásban részesült, anyanyelve a poitevin mellett kitűnően beszélt latinul, ismerte az irodalmat és a zenét (hárfán játszott és énekelt), s járatos volt a lovaglás, solymászat, íjászat és vadászat tudományában is, ugyanakkor a számtan, csillagászat vagy történelem sem volt ismeretlen a számára. Mindezek mellett a háztartási ismeretek is kiemelt fontosságú volt, hiszen a hímzés, varrás, fonás és szövés is tanulmányai közé tartozott. Gondolkodását fejlesztette, hogy a sakk és a backgammon is a tanulmányai közé tartozott.

Erős, élénk és akaratos egyéniség volt, ugyanakkor nagyon intelligens és a leírások szerint kora egyik legszebb nője. A kor szépségideálja alapján szőke és kék szemű lehetett, ugyanakkor talán nagyobb valószínűsége van a vörös hajnak és barna szemnek nagyapja (IX. Vilmos) alapján.

1137-ben apja Bordeaux-ba utazott, majd a lányait ott hagyva (az érsekre bízva) a Szent Jakab-emlékhelyhez indult zarándoklatra, amikor április 9-én (nagypénteken) rosszul lett és hamarosan elhunyt – valószínűleg mérgezés következtében.

Aquitániai EleonóraA francia királyné

A tizenéves lány Európa leggazdagabb hajadonja lett, s a herceg halálos ágyán végrendeletében a VI. Lajos francia királyt nevezte meg gyámjául. A király azonban szintén halálos beteg volt (vérhasban szenvedett) de néhány hét tépelődés után, néhány óra alatt megszervezte, hogy fia feleségül vegye a hercegnőt. A herceg  500 nemes lovag és Suger apát, a párizsi Notre-Dame vezetőjének és néhány főnemesnek a kíséretében Bordeaux-ba indult. A csapat július 11-én érkezett Bordeuax-ba, s 25-én Geoffrey de Lauroux érsek összeadta az ifjú párt (a herceg 17 éves volt) a Szent András-katedrálisban. A lány feltétele az volt, hogy a birtokok nem egyesülhetnek, s ő anyagilag továbbra is független marad.

Augusztus 1-én a király meghalt, s 8-án megkoronázták a fiatal párt Aquitánia hercegévé és hercegnőjévé, majd Párizsba mentek, ahol Eleonórát december 25-én királynévá koronázták.

A király szerelmes volt a fiatal lányba, az udvarban viszont nem szerették a királynét – elsősorban az anyakirályné és Suger apát kritizálta minden lépését. (Anthony Frederick Sandys: Queen Eleanor – 1858)

A király harcokba keveredett egyrészt Eleonóra húga miatt, másrészt a pápával való ellentéte miatt, de végül a három évig tartó harc után Eleonóra közbenjárására a pápa és a király kibékült. A harcok alatt azonban felégette Vitry városát, ahol 1300 ember a templomban keresett menedéket, s ott égett halálra.

Két hercegnő születése

Franciaországban helyreállt a béke, s Eleonóra megszülte első gyermekét Mariat, de a korábban egyházi pályára készülő  királyt bűntudat gyötörte az előző vérengzések miatt. Lajos király keresztes hadjáratot hirdetett, amely 1146 húsvétján meg is kezdődött, azonban Eleonóra, mint hűbéres lovagjaival és  300 udvarhölgyével részt kívánt venni benne. A hadjárat nem aratott komoly sikereket, de Konstantinápolyban a királyt ünnepelték, Eleonórát viszont csodálták. Az egyház is megemlékezett róla, hiszen a következő keresztes hadjáratban már tiltották a nők részvételét.

00henryk1.jpgA keresztes hadjárat egyik eredménye az volt, hogy Eleonóra megismerte a Földközi-tenger vidékén honos tengerészeti szabályokat és egyezményeket. Ezeket később jól tudott alkalmazni. A másik veredmény az volt, hogy a fiatal pár elhidegült egymástól. Ennek következménye volt az is, hogy a hazafelé úton külön hajóval mentek, s hajóikat bizánciak támadták meg, majd egy viharban elsodródtak egymástól. A királyné Észak-Afrikában kötött ki, majd Palermóba hajózott, ahol már halottnak hitték őket.

A válás

A pápához tartottak, hogy bontsa fel a házasságukat, de III. Jenő ezt nem akarta, s arra kényszerítte a királyi párt, hogy háljon együtt – ennek eredményeképpen született meg a második kislányuk, Alíz.

A lánygyermek születése végül a házasság felbontását eredményezte, az alattvalók meggyűlölték, mert nem volt fiú örökös, s a pápa engedélyével 1152. március 11-én Sensi Hugo érsek vezetésével elkezdtek tárgyalni. Március 21-én a jelenlévő négy főpap semmisnek nyilvánította a házasságot, mert a házastársak közeli vérrokonságban álltak (harmadfokú unokatestvérek voltak II. Róbert francia király révén). A gyerekek gyámja a király lett, s Eleonóra visszakapta birtokait. A válásban talán szerepet játszott, hogy a hadjárat során Eleonóra belebonyolódott egy kapcsolatba nagybátyjával Rajmunddal (aki egyébként III. Béla magyar király apósa volt), Antiochiában.

A válást követő hazafelé úton megpróbálták elrabolni, hogy házasságra kényszerítsék, de végül sikeresen elérte Poitierst, s követeket küldött Henrik normandiai hercegnek, hogy azonnal jöjjön és vegye feleségül. (II. Henrik)

Az angol hercegné

A 11 évvel fiatalabb Henrik, akinek édesanyja (Angliai Matilda, illetve az ő nagyanyja, Skóciai Szent Margit révén, aki Szent István unokája volt) ereiben Árpád-házi vér is folyt. Henrik nem habozott, s 1152. május 18-án (pünkösdvasárnap) feleségül vette – bár közöttük sokkal közelebbi vérrokonság volt, ezért nem vette el Henrik korábban Eleonóra lányát, Máriát. A fent említett Matilda volt az első angol uralkodónő!

A következő tizenhárom évben (amellett, hogy 1154 október 25-én Henrik angol király, Eleonóra pedig angol királyné lett) nyolc gyermek született a házasságban – öt fiú és három lány. Henrik eközben rendszeresen megcsalta feleségét, de Eleonórát látszólag ez nem zavarta – az egyik törvénytelen gyermek pl. a királyné felügyelet alatt nevelkedett a westminsteri királyi palotában. Hogy még érdekesebb legyen, Henrik nevű fiúkat Lajos francia király Margit nevű lányához adták férjül.

Az utolsó gyermek megszületése után a királyi pár elhidegült egymástól, s miután 1167-ben Matilda nevű lányuk feleségül ment III. Oroszlán Henrik szász herceghez, Eleonóra Poitiers-be költözött minden ingóságával – a férje tudtával. Ebben minden bizonnyal szerepet játszott Rosamunda Cliffort megjelenése, aki férje szeretője lett. A király egyáltalán nem hallgatott szemérmesen – a pletykák szerint a királyné megmérgeztette. (John William Waterhouse: Rosamund)

Harcok Henrik ellen

Eleonóra távollétében 1170. december 27-én Henrik lovagjai megölték Becket Tamás canterbury érseket, akit a felesége nagyon tisztelt, s akit az egyház három év múlva szentté avatott. 1173 márciusában Henrik nevű fiúk felkelést indított apja ellen, majd apósához menekült Párizsba, ahonnan Aquitániába utazott. Két testvére (Richárd és Geoffrey) csatlakozott hozzá, s Eleonóra is nyíltan támogatta a lázadókat.

richard_i_the_lionheart_king_of_england.jpgŐ is elindult Párizsba előző férje, fia apósa támogatását megszerezni, de útközben az angol király emberei elfogták és börtönbe zárták. 1174. július-án Henrik visszahajózott Angliába Eleonórával együtt, ahol a Winchester kastélyba záratta. A királyné összesen 16 évet töltött fogságban, egészen férje haláláig. Időnként rövid időre, felügyelet alatt kiengedték, de alig találkozhatott valakivel.

Pár év múlva, 1183-ban Henrik nevű fia újabb felkelést indított apja ellen, de egy csatában, 1183. június 11-én vérhasban életét vesztette. Ezek után a királyné valamelyest nagyobb szabadságot élvezett, de mindig felügyelet állt. (Csak érdekesség, hogy Henrik özvegye a korábban már említett III. Béla magyar király második felesége lett 1186-ban.)

Eleonóra számára a szabadságot Henrik király 1189. július 6-i halála jelentette, amikor egy párbaj következtében szerzett sérüléseibe halt bele.

Oroszlánszívű Richárd

Utódja, legidősebb élő fia, Richárd lett, akit Oroszlánszívű Richárdként ismer a történelem, aki azonnal üzent, hogy édesanyját engedjék szabadon. (Merry-Joseph Blondel: Richard I the Lionheart)

Az anya Londonba utazott, s Richárd nevében régensként uralkodott, de leveleit úgy írta alá, hogy “Eleonóra, Isten kegyelméből Anglia királynője“. Pár hét múlva a király is megérkezett, de nemsokára kereszteshadjáratra indult, s közben édesanyja maradt a régens. Személyesen utazott Németországba, hogy a fia váltságdíjáról tárgyaljon, s végül az ő kezei között halt meg 1199. április 6-án az egyik legismertebb angol király.

Richárdot öccse János követte a trónon, aki arra kérte anyját utazzon Kasztíliába és válasszon egy megfelelő feleséget a francia király fia számára. Eleonóra 1200 januárjában érkezett Toledoba, s végül a két eladósorban lévő leány közül Blanche-t választotta, akivel visszaindult 1200 márciusában. Húsvétkor megálltak Bordeaux városában, ahol megtámadták őket, s a királyné a lányt Bordeaux érsekére bízta ő maga pedig betegsége miatt Fontevrault apátságába vonult vissza.

Aquitániai Eleonóra ott apácafogadalmat tett és 1204. április 1-én ott halt meg, s a Fontevarult apátságban férje, valamint Richárd fia mellé temették.

djp

 

Hogy tetszett a poszt?

Kattins a megfelelő csillagra!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.