Amikor Krisztina svéd királynő lemondott a trónról és a hitéről
Krisztina gyermekkora
Krisztina svéd királynő, az édesanyja legnagyobb bánatára lánynak született 1626. december 18-án, de szemben előző három testvérével, ő legalább életben maradt. Szülei már hat éve házasok voltak és eddig két halvaszületés mellett egy kislányuk született (szintén Krisztina), aki azonban pár hónapos korában elhunyt.
A megszületett kisbaba erős, rekedtes hangon sírt fel, s mindenki azt hitte, hogy fiú, de aztán rá kellett jönniük, hogy egy kislány érkezett. Az anya, Maria Eleonóra teljesen kétségbeesett, míg az apa, aki a kor egyik legnagyobb hadvezére volt európai viszonylatban is, a kezdeti csalódottság után csak annyit mondott: „Okos lesz és bolonddá tesz mindannyiunkat!”
A sokak szerint őrültnek tartott anyja ezzel szemben csak annyit mondott hogy „Fiú helyett egy lányt kaptam, sötét és csúnya, nagy orral és fekete szemekkel. Vegyétek el tőlem, nem lesz ilyen szörnyetegem!”
Ez a két megjegyzés aztán meg is határozta a kislány további sorsát. A király fiúként nevelte, s Krisztina már kétévesen ujjongva tapsikolt az ágyúlövés hallatán, majd később a vívás és vadászat voltak a kedvenc időtöltései.
Az anyja viszont mindent megtett, hogy ne nőjön fel, s a kislányt számtalan megmagyarázhatatlannak tűnő baleset érte. Többször leejtették a lépcsőn, s feltehetően ez okozta azt a deformitást, amelyet később egész életében magán viselt.
Krisztina a svéd királynő
Közben azonban édesapja 1632-ben elesett a lützeni csatában, így a hatéves kislány az ország uralkodója lett, legalábbis névleg. Az anyja közben szinte megőrült a gyásztól, s másfél éven keresztül nem engedte férje holttestét eltemettetni, a király szívét pedig a kislány ágya fölé függesztette fel.
A király is számított az anya állapotára, így halála előtt meghagyta, hogy Krisztinát a nagynénje, Katalin nevelje fel. Így aztán a kislány még tízéves sem volt, amikor már elvesztette az apját és tulajdonképpen az anyját is.
Krisztina a tanulás felé fordult, s a tudományok mellett összesen nyolc nyelven tanult meg beszélni, s példaképnek tekintette I. Erzsébet angol királynőt, valamint kijelentette, hogy ő sem megy férjhez. Az udvar kétségbeesett, de a közemberek nem lepődtek meg, hiszen „mint egy férfi, úgy ült és lovagolt, mint egy férfi, úgy tudott enni és káromkodni, mint a legdurvább katonák”. Annyira lefoglalta a tanulás, hogy sokszor csak napi négy órát aludt, s az udvar megnyugtatása érdekében kijelölte örökösének Károly Gusztávot, az egyik unokatestvérét.
Persze folyamatosan próbálták a házasságra rávenni, de legtöbbször csak azt a választ kapták: “Nem áll szándékomban megindokolni, egyszerűen nem vagyok alkalmas a házasságra.”
A fiatal királynő nagyon kemény is tudott lenni, s még a legügyesebb miniszterei sem nagyon tudták becsapni, miközben óriási vagyonokat költött festményekre, szobrokra, kastély-átalakításokra és tudományra egyaránt.
A lemondás
Mindezek miatt Messenius, a birodalmi történetíró egy szatírában alkalmatlannak nevezte a királynőt, aki ezért őt és 17 éves fiát kivégeztette. Ez jelentősen rontotta a népszerűségét, s a fiatal lány ekkor vélhetően idegösszeomlást kapott. Azt javasolták neki, hogy a napi 10 órától kevesebbet dolgozzon és többet pihenjen.
Krisztina pihenésképpen sokat beszélgetett egy portugál követségi titkárral a tudományról, s közben rájött, hogy katolikus akar lenni.
1654. június 16-án aztán egy ünnepélyes szertartás keretében lemondott a trónról Károly Gusztáv javára. A lemondás alatt a királyi ékszereket szépen lassan eltávolították róla, de Per Brahe nem bírta megtenni, hogy a királynője fejéről levegye a koronát. Krisztina várt egy ideig, majd maga vette le. Per Brahe később azt mondta, hogy „olyan szépen állt ott, mint egy angyal”.
A lemondott királynő végül férfiruhában hagyta el az országot és Dohna grófként lovagolt át az ellenséges Dánián. Útja során meglátogatta III. Frigyest, Holstein-Gottorp hercegét, akinek lányait beajánlotta az új királynak feleségül, s Károly Gusztáv meg is fogadta tanácsát.
Krisztina utazgatott és szórta a pénzt, majd 1654. december 24-én Lipót Vilmos osztrák főherceg brüsszeli palotájában áttért a katolikus hitre.
