Puskin az orosz cár aranykalitkájában

Puskin

Alekszandr Szergejevics Puskin, a legnagyobbnak tartott orosz költő, 1799. június 6-án született egy tekintélyes orosz családban, s már kisgyermekkorától beszélte az orosz nyelvet. (a képen Puskin)

Mindez ma már talán szokatlannak tűnhet, de a hasonló társadalmi pozíciójú családokban a francia volt az elfogadott és használt nyelv. Ennek a következménye, hogy az egyik legnagyobb író, Tolsztoj is csak 18 éves korában tanult meg oroszul.

Persze Puskint az is segíthette az orosz nyelv tanulásában, hogy a falusi birtokukon parasztasszonyok voltak a dajkái, akik természetesen csak oroszul beszéltek.

Szergej Puskin, az apa, szintén verselő ember volt, aki (a kor szokása szerint) franciául írogatott és „szűk körben költőnek is tekintették.” – vagyis nem volt különösebben tehetséges. (a képen Puskin 1815. január 8-án Carszkoje Szeloban)

A rendkívül tehetséges és éles eszű kisfiú a családi gondoskodásnak köszönhetően már kisgyermekkorában beszélt oroszul, franciául, németül és latinul is. Költői tehetségét egyik nagybátyja, az ismert és elismert író, Vaszilij Puskin fedezte fel, aki egyébként rendhagyó módon, szintén oroszul írt.

A dekabrista felkelés

A napóleoni háborúk alatt és után az orosz kultúra és társadalom érdekes helyzetbe került, hiszen sokan kerültek be az orosz társadalomba a felvilágosodás követői közül, akik kényszerből hagyták el Franciaországot. Ez a liberalizmus azonban veszélyt jelentett a cári hatalomra. (a képen a dekabrista felkelés egy mozzanata)

Az 1825 decemberében kitört dekabrista forradalom jól mutatta ennek a veszélynek a valósságát, hiszen az összeesküvést az orosz hadsereg tisztjei készítették elő, de sok civil is részt vett benne, akik tervezték a cár meggyilkolását is.

A forradalom kitörése előtt azonban, 1825. december 1-én, a leendő Viktória királynő keresztapja, I. Sándor cár meghalt, s új cár, a gyengeelméjűnek vagy őrültnek gondolt I. Pál cár kisebbik fia került a trónra, I. Miklós, az elhunyt cár testvéröccse.

A dekabristák pár órával a trónra lépése után kirobbantották a felkelést, amelyet azonban az új cár erős kézzel levert. Puskin barátai közül sokan dekabristák voltak, s kivégezték őket vagy Szibériába kerültek kényszermunkára, esetleg száműzetésbe.

Puskin azonban nem volt közöttük, mert őt már korábban figyelték, ezért folyamatosan utazgatott, így nem tudott tevékeny szerepet játszani az eseményekben.

Mindezek mellett védte arisztokrata családja befolyása, költői hírneve és egyébként magával ragadó személyisége is. Nagyapja, aki egy Nagy Péter (a fenti képen) cár által rendkívül módon kedvelt katonatiszt volt, szintén adott neki egyfajta tiszteletet.

Miklós cár, aki maga is ismerte és elismerte Puskin tehetségét, úgy gondolta, hogy nem szabad bántania, de ugyanakkor saját magát (s a cári hatalmat) is meg kell védenie. Magához rendelte és közölte vele, hogy a következőkben minden művet meg kell mutatnia neki a megjelenés előtt, cserébe nyugodtan élheti az életét. (a képen az alkotó Puskin)

Puskin tehát aranykalitkába került, ahol a börtönőr (vagyis a cenzor) maga az orosz cár volt.

Vonakodva, de elfogadta az ajánlatot, s így látszólag gondtalan életet élhetett, de a bánat és gyötrődés egyre jobban megjelent a költészetében – ehhez az időszakhoz kötődik talán leghíresebb műve, az Anyegin is.

Tizenegy évig élt az aranykalitkában, míg egy párbaj során halálos sebet nem kapott.