Amikor a Vaskancellár is megfutamodott — a kolbászpárbaj
Bismarck
Otto von Bismarck a 19. század második felének egyik leghíresebb német hadvezére és politikusa volt, aki előbb Poroszország miniszterelnöke volt majdnem tíz évig, aztán közel húsz évig a Német Birodalom kancellárja.
Vezetésével az ország gazdaságilag és katonailag erőssé vált, igazi nagyhatalom lett, s felzárkózott az akkori világhatalom, az Egyesült Királyság után, bár Viktória királynő országa természetesen (ekkor még) erősebb volt.
Apró érdekesség, hogy első diplomáciai útja még 1852-ben, Ferenc József osztrák császárhoz vezetett, aki éppen Budán volt, s a Szép Juhászné vendéglőben költöttek el egy vacsorát, majd Szolnokot és Kecskemétet is meglátogatták.
Jó kapcsolatot épített ki az orosz cárral, majd III. Napóleon császárral is.
1862. szeptember 22-én kinevezték miniszterelnöknek, majd külügyminiszternek is. Azt akarta, hogy Ausztria helyett Poroszország vezesse a német államokat, de ehhez rendet kellett tennie, amelyhez hozzá is kezdett.
Ekkortájt került azonban a porosz képviselőházba Rudolf Virchow német orvos és társadalomtudós.
Virchow a kor egyik legismertebb német orvosa volt, aki sokat foglalkozott a közegészségügyi állapotokat és nyíltan kritizálta Bismarck politikáját, mert túlságosan katonai volt a költségvetés, s a pénz átcsoportosítását szorgalmazta.
Bismarck természetesen kiállt a “vér és vas” politikája mellett, s nem hallgatott Virchow bírálatával.
A kolbászpárbaj
1863-ban kolerajárvány tört ki Németországban, s Rudolf Virchow keményen bírálta a köztisztasági állapotokat, különösen a vágóhídakon. Az ott készült sertéskolbászok elfogyasztása után nagyon sokan meghaltak, mert fertőzöttek voltak a Trichinella fonálféreggel.
A helyzet annyira elmérgesedett, hogy Bismarck 1865-ben párbajra hívta ki, de kihívottként Virchow választhatta meg a fegyvernemet. A német orvos a kolbászt választotta fegyveréül.
Bismarck ezt eleinte nem nagyon értette, de aztán kiderült a Virchow-párbaj módszere.
Két kolbász készült volna, amelyből az egyik biztonságos és egészséges volt, a másik azonban a Trichinella fonalféreg lárváival fertőzött lett volna. A párbajozók véletlenszerűen választottak volna.
Bismarck nem vállalta a párbajt ilyen feltételekkel.
Ps: a történet vélhetően csak a városi legendák része, de bizonyosan van alapja