Egy szokatlan királyi házasság bonyodalmai – Elizabeth Woodville esküvője

IV. Edvárd házassági tervei

Elizabeth Woodville és IV. Edvárd angol király házassága igazi kuriózum volt az angol királyság történetében. Első ízben vett feleségül egy angol uralkodó egy “közembert” úgy, hogy még nem volt korábban házas.

A királyok ugyanis nem házasodhattak csak úgy, ahogyan nekik tetszett, sok esetben köttettek politikai alkuk, amelyeknek a házasság egy törvényszerű része volt. Az uralkodó házasságának az országa javára kellett válnia, azt erősíteni kellett. Jól mutatta ezt a középkor egyik leghatalmasabb uralkodónőjének, Aquitániai Eleonórának a házassága előbb a francia, majd a (leendő) angol királlyal. Ráadásul, ahogyan Eleonóra is, Elizabeth is idősebb volt a férjétől.

Nos, IV. Edvárd házasságkötése minden volt, csak szokványos nem, s nem igazán illet bele a fenti képbe. Főként igaz ez, ha számba vesszük, hogy éppen a Rózsák háborúját vívta az ország, s éppen két (önmagát törvényesnek tartó) uralkodó is volt.

Edvárd az első olyan király volt, aki a York-házból elnyerte a királyi koronát, s a jó megjelenésű, magas és szőke fiú, alig húszévesen lett az országa uralkodója. S hogy teljes legyen a kép Elizabeth családja az ellenlábas Lancaster-családot támogatta a Rózsák háborújában.

Elizabeth Woodville

Mivel a király nagyon fiatal volt, rászorult az idősebbek és tapasztaltabbak tanácsára, s ebben oroszlánrésze volt Warwick grófjának, aki az egyik főtanácsadója, s nem mellesleg az unokatestvére volt.

Warwick azt találta volna kívánatosnak, ha francia feleséget választ, s így szövetséget kötöttek volna Franciaországgal. Elsősorban azért, hogy ne támogassák az éppen háttérbe szorult Lancaster-házat.

edward_iv_and_elizabeth_woodville.jpg

Persze Warwick elképzelése nem számolt azzal a gyönyörű nővel, aki a Whittlebury-i erdőben került az éppen vadászgató király elé a két kisgyermekével. Az ifjú özvegy éppen egy petíciót akart átadni a királynak, hogy adják vissza halott férje földjeit. Ekkor a király, aki elbűvölt a szépsége, s megszokta, hogy mindent megkap, erőszakoskodni kezdett vele. Ekkor Elizabeth azzal fenyegetőzött, hogy egy tőrrel öngyilkos lesz, s ettől Edvárd meghátrált.

Persze Elizabeth sem azzal a szándékkal kereste, pontosabban várta meg a királyt, hogy a felesége legyen, hiszen csak a közelmúltban özvegyült meg és a sógorai is méltatlanul bántak vele, s ő csak a király segítségét szerette volna kérni.

A fiatal és gyönyörű kétgyermekes özvegy azonban teljesen elvarázsolta a királyt, aki nem zavart, hogy a nőnek sem vagyona, sem politikai befolyása nincs, sőt az sem, hogy idősebb és van két gyermeke.

A királyi frigy

Így aztán körülbelül az összes szabályt felrúgta, s feleslegessé tette a külföldi házassági tárgyalásokat. Eldöntötte, hogy feleségül veszi Elizabeth Grayt vagyis leánykori nevén Elizabeth Woodville-t. Elizabeth persze nem volt teljesen “közember”, hiszen az édesanyja Bedford hercegnéje volt, amíg nem ment feleségül a második férjéhez, Elizabeth apjához.

A házasságkötésre egy kis northamptonshire-i falu, Grafton Regis templomában került sor, azon a települése, ahol Elizabeth felnőtt. Az esküvőn nagyon kevesen vettek részt, de ott volt a menyasszony édesanyja, Jacquetta of Luxembourg.

A neves eseményre általánosan elfogadottan 1464. május 1-én került sor, s egyáltalán nem követte a szokásokat. Teljesen titokban történt, de teljesen szabályosan. A királynak arra is volt gondja, hogy egészen szeptember közepéig titokban tartsa a házasságot. Csak akkor mutatta be a feleségét a readingi tanácskozáson. Ha a tanács tagjai meg is lepődtek a király döntésén, az ott megjelenő gyönyörű, szinte földre omló aranyszínű hajkoronájú ifjú feleség láttán a szavuk is elakadhatott.

Persze az, hogy megértették a király döntését, még nem jelentette azt, hogy el is fogadták. Különösen Warwick grófja volt az, aki igazán sértettnek érezhette magát, hiszen rengeteg energiát ölt abba, hogy a király számára egy francia feleséget szerezzen. Így ő kissé bolondnak tünhetett a francia királyi udvarban, hiszen még akkor is feleséget keresett a királynak, amikor már régen nős volt. Emellett az is rosszul esett neki, hogy az unokatestvére titkozott előtte, így az eddigi támogató ellene fordult, s lázadást szőtt a királya ellen.

A fentiekből is látszik, hogy egy királyi házasság, olykor nem várt bonyoldalmakkal is járhat.

Két magyar királylányForrások

Ha tetszett a poszt – oszd meg!

 Források – djp

Kapcsolódó posztok

Hogy tetszett a poszt?

Kattins a megfelelő csillagra!

Vélemény, hozzászólás?