Janus Pannonius rövid élete és halála
A gyermekkor
Az első név szerint ismert magyar költő, a magyar reneszánsz kiemelkedő képviselője, Kesicén vagy Csezmicén, a Duna-Dráva torkolatvidékén, a mai Horvátország területén született 1434. augusztus 29-én Vitéz Borbála és Csezmiczei János fiaként. Még kisgyermek volt, amikor édesapja meghalt 1440 körül, majd édesanyja Nagyváradra költözött s próbált gondoskodni négy gyermekéről (három fia és egy lánya volt). A kis János nagyon tehetséges fiú volt, így nagybátyja, Vitéz János nagyváradi püspök külföldön taníttatta tovább. A püspök, aki Hunyadi Mátyás nevelője is volt, ekkortájt nem csak az egyházi életben, hanem a politikában is rendkívül befolyásosnak számított.
A kisfiú előbb Guarino Veronese ferrarai magániskolájába tanult, ahol kibontakozhatott tehetsége, s közben nagybátyja kineveztette váradi kanonoknak 1451-ben. Később Padovába került, ahol egyházjogot tanult, s nagyon gyorsan elvégezte, majd a doktori fokozat megszerzése után Rómába utazott, akkor már mint titeli prépost.
Mivel 1458-ban trónra került a vele szinte egyidős Hunyadi Mátyás, a családja hazahívta, mert komoly szerepet szántak neki a királyi udvarban.
A király kancellárja
Ő lett a király feleségének, a fiatal, szinte még gyermek Podjebrád Kunigunda tanítója, s ő nevezte el Katalinnak is. Vezetésével a fiatal lány gyorsan megtanult magyarul és bizonyára nagyon művelt királyné lett volna, de első gyermekének születése után nem sokkal, gyermekágyi lázban elhunyt.
A királyné halála letörte a királyt, ugyanakkor a Szent Korona visszaszerzése és az azzal való megkoronázása örömmel és némi elégtétellel töltötte el. A király elégedett volt Janus tevékenységével, így királyi kancellár lett, miközben nagybátyja már bíboros és esztergomi prímás volt. A hivatalos ügyekben Janus Pannonius lett a király elsődleges segítője, de a politikai ügyekben Vitéz János volt a legfőbb tanácsadója.
Persze az egyházi pályafutását sem hanyagolták el, így Janus már 1459 márciusától pécsi püspök lett, amely jelentős és rendszeres évi bevétellel járt. A hivatalos királyi megerősítést 1459. július 6-án kapta meg, a pápai kinevező bullát pedig november 5-én keltezték. A pápa eleinte vonakodott kinevezni, elsősorban frivol, erotikus jellegű versei miatt, másodsorban a fiatal kora miatt, de végül Mátyás akarata győzött.
Az egyházi és politikai pályafutása mellett nem hanyagolta el kedvenc időtöltését, a költői munkásságát sem, s leginkább az epigramma és elégia műfajában alkotott maradandót. Százszámra írta az epigrammákat, amelyek sokszor gunyorosak, pajzánok és csipkelődőek voltak, miközben az elégiák egy teljesen más arcát mutatták meg.
A betegség
Janust 1466-ban tüdőbaj támadta meg, így egy időre visszább vonult. Közben Mátyás békét kötött a szultánnal, s egyes főurak ezt a Hunyadi-hagyomány elárulásának tartották, másrészt a király számos adót is kivetett, régi hagyományokat is megtörve. Vitéz János és köre, közöttük Janus Pannonius is, szervezkedni kezdtek ellene. Ők a trónra az akkor 13 éves Kázmér lengyel herceget szerették volna jelölni, s Vitéz János a német birodalmi gyűléstől is segítséget kért az ügyben. Ennek a fellépésnek a személyes okaként talán azt jelölhető meg, hogy az egyik vita során Mátyás állítólag tettleg is bántalmazta az esztergomi érseket.
Országgyűlést hívott össze, amelyen 1471. szeptember 18-án 31 törvénycikkel orvosolta a felmerült problémák nagyobb és fontosabb részét. Három nappal később 10 főpap és 36 báró hűséget esküdött neki, így már nyert ügye volt. Kázmér ugyan sereggel indult a magyarok ellen, de Mátyás csak kerülgette, pedig jócskán túlerőben volt. December 19-én a király kiegyezett Vitéz Jánossal, Kázmér pedig egy hét múlva elmenekült.
Janus Pannonius halála
A király pedig nem kegyelmezett, egykori nevelőjét és a szervezkedő főurakat elfogatta, s előbb a visegrádi, majd az esztergomi várba záratta őket. A pápai követ közbenjárására később aztán szabadon engedte a szervezkedőket, de kegyvesztetté váltak. Janus Pannonius azonban nem került börtönbe, mert még időben elmenekült. Mátyás nem tudta merre menekült, így 1472. március 25-én levelet írt Erneszt és Albert szász hercegeknek, amelyben kéri őket a püspök feltartóztatására és elfogására. Janus Pannonius azonban dél felé indult, s előbb Pécs várába vette be magát, majd kincseivel Velence felé indult tovább.
JANUS PANNONIUS MORIENS
Abstulit atra dies una cum corpore nomen;
Sic miseri nobis accumulamus opes.
A HALDOKLÓ JANUS PANNONIUS
Hírnevemet testemmel a gyászos perc elorozta:
Így halmozz nyomorult, kincseket, ócska vagyont!
(Tellér Gyula fordítása)
A Zágráb melletti remetineci kolostorban helyezték nyugalomra, de egy év múlva a pécsi székesegyházba vitték át a holttestét.
Mátyás nem felejtette el régi jó munkatársát, s meglátogatta a még temetetlen holtestét Pécsett. Johann Georg Mansfeld rézmetsző rajzán (a mellékelt képen), amelyet Buck József pécsi rajztanár rajza alapján készített a látogatáskor a király elérzékenyült: „Kigördült a szánás könnye a jó Fejedelem szemeiből.”