Hunyadi Mátyás – amikor a Duna jegén választottak királyt

Hunyadi Mátyás – amikor a Duna jegén választottak királyt

Mátyás származása

Mátyás király vitathatatlanul az egyik legismertebb uralkodó a magyar történelemben, ismertségben talán Szent István és Ferenc József veheti fel vele a versenyt. Hunyadi Mátyás azonban sok tekintetben más volt, mint uralkodótársai. Ő az utolsó olyan magyar származású király, aki a teljes országon uralkodott.

Hunyadi Mátyás 1443. február 23-án született Kolozsvárott (amely akkoriban Magyarországhoz tartozott) Hunyadi János erdélyi vajda, majd magyar kormányzó és Szilágyi Erzsébet másodszülött fiaként. (Mátyás szülőháza a képen)

Édesanyja egy tekintélyes szilágysági családból származott, aki Szilágyi Bernolt László és Bellyei (vagy Balyeni) Katalin hat ismert gyermekéből talán első lányaként született.

Édesapja, az Európa-hírű törökverő hős, Hunyadi János (a lenti képen), akinek apja Serbe fia Vajk, a Thuróczi-krónika és Bonfini szerint a Havasalföldről jött Luxemburgi Zsigmond udvarába 1395 körül. Hunyadi János édesanyja, Morzsinai Erzsébet, Bonfini szerint előkelő görög családból származott, máskor pedig ugyanő azt állítja, hogy a Corvinusok a római Valeriusoktól származnak.

A nem hivatalos verziók szerint azonban Hunyadi János apja nem volt más, mint Luxemburgi Zsigmond, akinek Morzsinai Erzsébet az ágyasa volt. Erre utal, hogy Zsigmond minden különösebb előzmény nélkül kiemelte a családját és magát Hunyadi Jánost is. Ugyancsak ezt támasztja alá, hogy a fiatal János nevelését, a kor leghíresebb vitézére, Ozorai Pipóra bízta. Mindezek mellett az is, hogy Jánosnak volt egy ugyancsak János nevű testvére, s akkortájt ez olyan esetben volt szokás, ha más volt az apa.

Ha ezek a fenti elméletek igazak, akkor Mátyás nagyapja Luxemburgi Zsigmond (a lenti képen) volt, amely talán azt is megmagyarázza, hogy miért is kerülgette olyan nagyon a német-római császári koronát.

Végtére is mindegy, hiszen Petőfi Sándor a legjobb bizonyíték arra, hogy magyar az, aki magyarnak tartja magát, Hunyadi Mátyás pedig magyarnak tartotta magát.

Mátyás gyermekkora

Mátyás neveltetéséről elsősorban az édesanyja gondoskodott, hiszen apját a születésekor a politikai harcok és a háborúk foglalták le. Szilágyi Erzsébetnek pontosan elegendő feladat volt a fiúk nevelése mellett a hatalmas Hunyadi-birtokot is igazgatni.

A várnai csatavesztéskor meghalt Ulászló király, s Habsburg Albert fia és örököse, az utószülött V. László került a trónra, alig négyévesen.

A cseperedő Mátyás mellé apja is hazatért, kevesebbet háborúskodott, s igyekezett fiainak mindent megadni, amelyet a külföldi útjain megfigyelt a művelt, nagyúri családok esetében.

Ennek következtében Mátyás hamar jártasságot szerzett a hadművészetekben és fizikailag is kiválóan felkészített volt, ugyanakkor a műveltség megszerzésére is nagy hangsúlyt fektettek. A korban szokatlanul széleskörű ismereteket szerzett az egyházi jog és államjog területén, de kiválóan beszélt latinul, németül és csehül, de valószínűleg románul is tudott.

Nagyon szeretett olvasni, elsősorban a klasszikus szerzőket, kedvelte a latin nyelvű Nagy Sándor vagy Hannibal történeteket. A tudomány mellett azonban nagyon szerette a művészetet és nagyon sokat beszélgetett a kor kiváló humanista tudósaival.

Házassági tervek

Tízéves volt, amikor az apja megegyezett a korszak másik nagyhatalmú urával, Cillei Ulrikkal, hogy Mátyás feleségül veszi Cillei Erzsébetet, a hatalmas Cillei-vagyon egyedüli örökösét. A lánynak volt ugyan két bátyja, akik azonban már korábban elhunytak, s feltehetően volt egy ikertestvére is, aki szintén elhunyt. Így ő volt az utolsó szóba jöhető örökös, aki még azt is vállalta, hogy a házasság kedvéért áttér a katolikus hitre (egyes források szerint ortodox vallású volt).

Ezzel Mátyás rokonságba került volna a nádorral (Cillei Garai László) és Brankovics György szerb uralkodóval, de még magával II. Murád szultánnal is, akinek kedvenc felesége a kislány nagynénje volt.

Már az esküvő időpontját is kitűzték (1453. december 6.) amikor a nádor kiesett a király kegyeiből, így Hunyadi János az események miatt kilépett az egyezségből. Persze ennek előzménye volt az is, hogy 1448-ban már volt egy egyezség, amely a nagyobbik fiú, László és a kislány közötti házasságról szólt, de akkor a Cillei-család lépett vissza. Most viszont, mivel Erzsébetnek már nem voltak testvérei és várhatóan már nem is születhettek, a Cillei-családnak volt sürgős a frigy. (a lenti képen a király és Cillei Ulrik)

Bő egy év múlva a király újra a kegyeibe fogadta a nádort, így 1455 augusztusában újra előkerült az ügy. A frigy megpecsételéseként Cillei Erzsébet a Hunyadi-családhoz költözött, míg Mátyás a királyi udvarba került királyi kamarásként, de valójában afféle biztosítékként, túszként. Három hónappal később azonban a kislány súlyosan megbetegedett és még Kapisztrán János is nyilvános imákat szervezett a gyógyulásáért, de végül 1455 decemberében meghalt a Hunyadi-udvarban.

A lány halála után Mátyás elhagyta a királyi udvart, s valószínűleg Váradra ment Vitéz János udvarába.

1456-ban azonban felgyorsultak az események.

Hunyadi László halála

Az év első felében a nándorfehérvári csata előkészületei zajlottak, ahová ígéretük ellenére nem igazán adott komoly támogatást szinte egyetlen európai uralkodó sem. Hunyadi János ettől függetlenül az évszázad győzelmét aratta a törökök felett. A csata után néhány héttel azonban, az ország legnagyobb hatalmú nemese és egyben kormányzója, Hunyadi János, az életét vesztette és nagyobbik fia állt a helyére. László, a hagyomány jogán magának követelte mindazon címeket, amelyeket apja viselt és ezzel súlyos konfliktusba keveredett a királlyal.

A vita, a Hunyadi és Cillei családok között, végül komolyabb összecsapásba torkollott, ahol László megölte vagy megölette Cillei Ulrikot és megeskette a királyt, hogy nem bosszulja meg a halálát.

V. László persze mindenre megesküdött, de néhány hónap múlva csapdát állított a Hunyadi-fiúknak.

Rábírták Lászlót, hogy ő és öccse látogassák meg a királyt, s bár apjuk korábban határozottan megtiltotta, hogy együtt menjenek a királyi udvarba, ezt feledve odautaztak. Az édesanyjuk is ellenezte az utazást, de László megmakacsolta magát, Mátyás pedig engedelmeskedett a családfőnek.

A király 1457. március 14-én letartóztatta a két Hunyadi-testvért és a híveiket, majd 1457. március 16-án Lászlót kivégezték Cillei Ulrik halála miatt.

Fogságban

Mátyást, aki nem vett részt az összecsapásban, először a bécsi udvarba küldték, majd Prágába került, fogságba.

A király ezzel elintézetnek vélte az ügyet, de Szilágyi Erzsébet és bátyja, Szilágyi Mihály, hatalmas haderőt mozgósítva elfoglalták szinte egész Erdélyt, s a hatalmuktól félve V. László hajlott a fegyverszünetre és békekötésre.

Közben azonban a 17 éves király, egy néhány napos gyors lefolyású betegségben, 1457. november 23-án váratlanul elhunyt Prágában.

Persze a fiatal uralkodó nem halt meg örökös nélkül, hiszen nővérei közül Anna, III. Vilmos szász herceg felesége volt, Erzsébet pedig IV. Kázmér lengyel királyé, akinek elődje ráadásul, I. Ulászló néven már ült a magyar trónon. A német-római császár pedig azért jelentkezett be, mert birtokolta a Szent Koronát, amelyet V. László anyja, Luxemburgi Erzsébet adott át neki. Bejelentkezett még VII. Károly francia király is azon a címen, hogy egyik lánya volt V. László jegyese, s szívesen küldte volna egyik fiát magyar királynak, de nem volt rá igazi igény.

Szóba jöhetett volna még Garai László nádor és Ujlaki Miklós erdélyi vajda is, akik azonban a főurak nagyobb részét magukra haragították a Hunyadi László-kivégzésben betöltött szerepükkel. A magyar főurak jelöltje így egyértelműen Hunyadi Mátyás volt, akit könnyen irányíthatónak véltek a kora miatt. Másrészt azért is volt jó választás, mert őt támogatta II. Kallixtusz pápa is, aki nagy tisztelője volt Hunyadi Jánosnak, s bízott a fiában.

Mátyás eközben eljegyezte a cseh kormányzó, Podjebrád György lányát, akinek rokona volt Ujlaki Miklós, s aki így könnyen támogathatta, másrészt a felvidéket uraló cseh kapitányok (mint pl. Griska) is hallgattak rá.

Hunyadi Mátyás, a király

A királyválasztó országgyűlést 1458. január 1-re hirdették meg, de több hetet késett. Szilágyi Mihály és Garai László, a két legtekintélyesebb főúr, 1458. január 12-én megállapodtak, hogy a Szilágyiak megbocsátanak a Hunyadi László kivégzésében szerepet játszó Garainak, aki viszont támogatja a Podjebrád György őrizetében lévő Mátyás királlyá választását. A Szilágyiak ígéretet tettek arra is, hogy Mátyás feleségül veszi Garai leányát. Ennek azonban egyéb kitételei is voltak, amelyek végül nem teljesültek, így a házasság később elmaradt.

Szilágyi Mihály persze nem bízta a véletlenre, hiszen azután, hogy biztosította az urakat, hogy Mátyás nem fog bosszút állni, hatalmas sereget vezényelt le a Duna partjára. Így biztosítva, hogy ne akadályozza semmi meg Mátyás királlyá választását, aki egyébként sokáig semmit nem tudott a tervekről.

Carvajal bíboros, pápai követ, 1458. január 23-án fényes misét celebrált, amely után nagy lakoma volt, s ott az eddigi ellenségek kezet fogtak, barátságot kötöttek.

Másnap, hosszú órákon keresztül semmilyen komoly hír nem volt a tanácskozás eredményéről, így a köznemesség és a katonaság a hirtelen hidegtől keményre fagyott Duna jegére tódult s ott várták az eredményt. Mivel még ezután is hosszú időt kellett várni a kemény hidegben, egyre gyakrabban hangzott fel a tömegből a “Mátyás” majd kisvártatva az “Éljen Mátyás király”.

Ezt hallva a főurak sietve megállapodtak a további részletekről és kihirdették, hogy Hunyadi Mátyást ajánlják királynak. A közel negyvenezres tömeg pedig hangosan éljenezve elfogadta ezt.

Így aztán 1458. január 24-én királlyá kiáltották ki Hunyadi Mátyást a Duna jegén. Rögtön mellé választották azonban Szilágyi Mihályt, mint kormányzót. Öt évre, amíg a gyerekkirály fel nem nő.

Ami azonban ezután következett, azon még Szilágyi Mihály is meglepődött.

 

 

djp