A törökverő Hunyadi János halála
Alig néhány héttel a világraszóló nándorfehérvári győzelem után, 1456 augusztus 11-én hunyt el az egyik leghíresebb magyar hadvezér, a törökverő Hunyadi János.
Az első magyar kormányzó (aki V. László magyar király kiskorúsága alatt, 1446-53 között irányította az országot) származása körül számtalan legenda keringett már a középkorban is. A hivatalos történettudomány szerint apja, Serba fia Vajk volt, míg anyja Morzsinai Erzsébet, akiről Bonfini hol azt írta, hogy görög családból származik, hol pedig a római Valerius nemzetségből. A középkori krónikások, akik igyekeztek minél nemesebb háttért találni a hősöknek és mecénásoknak, azt rebesgették, hogy Luxemburgi Zsigmond törvénytelen fia lehetett, aki 1407 körül született. (A képen Hunyadi János – ismeretlen XVII. századi művész műve)
Ezt a vélekedést erősíti, hogy Zsigmond mindig kiemelten kezelte Hunyadi János életét, s az is, hogy Morzsinai Erzsébet az ágyasa volt.
Mindenesetre a király kedvenc apródja lett, akinek nevelését a kor leghíresebb hadvezérére Ozorai Pipóra bízta, s a fiatal Hunyadi szinte egész Európát bejárta. Ennek következtében a milánói és huszita harcmodort is megismerte, így jó taktikus vált belőle.
A családalapítás
A szolgálat közben feleségül vette Szilágyi Erzsébetet, aki egy tekintélyes család tagja volt, s aki két fiút szült neki, Lászlót és Mátyást. (A képen Szilágyi Erzsébet és Mátyás – Vajda Zsidmond, 1890)
Zsigmond halála után a tiszavirág életű Albert-korszakban is fontos szerepet játszott, hiszen 1439-ben szörényi bán lett. Az Albert halála meginduló trónharcok során Jagelló Ulászló mellé állt, s birtokai, valamint tekintélye és hatalma is jelentősen megnövekedtek. Ekkortájt ütközött meg először a törökökkel is, akiket számos alkalommal legyőzött. Még nem volt igazán kiemelkedő fontosságú személy, hiszen az Ulászlót királlyá választó oklevélen csak a harmincharmadik volt a pecsétje, vagyis sokan álltak még előtte.
Temesi ispán lett, majd erdélyi vajda, amely a nádor és országbíró után már a harmadik legfontosabb tisztség volt.
Ulászló azonban nagyot álmodott, s ki akarta űzni a törököt a Balkánról, a pápa biztatására.
Ennek következménye lett a várnai csata, amely a király halálát és a sereg vereségét hozta.
A kiskorú V. László lett a király, s a tanácsadók hamar belátták, hogy szükség van Hunyadi tekintélyére, s hatalmára, így ő lett a kormányzó. A kiskorú király III. Frigyes udvarában volt “fogságban” a Szent Koronával együtt. Hunyadi számára a legfontosabb a török elleni háború volt.
A rigómezei vereség után azonban Hunyadi is belátta, hogy egymaga nem képes legyőzni a törököket, így csak arra törekedett, hogy a magyar határokat védje. Mindent alávetett ennek a küzdelemnek, s Frigyessel egy “meg nem támadási” szerződést kötött, s kiskorú király nagykorúságát 18 évben határozták meg, a korban szokásos 14-16 éves kor helyett. Addig ő maradt volna a kormányzó. (A képen Hunyadi János képmása – Schäffer Béla)
A cseh és osztrák rendek azonban másképpen gondolták, s 1452-ben kiszabadították a királyt, majd 1453-ban nagykorúsították.
Hunyadi ekkor lemondott a kormányzói posztról és kisebb hadjáratokat vezetett az oszmánok ellen.
Így érkezett el 1456, amikor a törökök Nándorfehérvár ellen vonultak. Önbizalomtól duzzadtak, hiszen pár évvel korábban elesett Konstantinápoly is.
A törökverő
A várat Hunyadi sógora védte, s az egyetlen segítséget (Hunyadi serege mellett) a Kapisztrán János vezette keresztes had jelentette. Az elhúzódó ostromban így végül 1456. július 22-én legyőzték a törököket, s a diadal hosszú időre elvette a törökök kedvét a hadakozástól Magyarországon.
A győzelem után újra felmerült a keresztes hadjárat esélye, hogy a törököket kiverjék Európából. A törökverő támogatta az ötletet, de az élet másképpen alakult.
Az ostrom közben és után pestisjárvány pusztított, s ez a járvány 1456. augusztus 11-én őt is elragadta. (A képen Hunyadi János halála – Tornai Gyula)
A pestis egy hét alatt elvitte Isten bajnokát, ahogyan a korban nevezték.
A győzelem után két héttel, augusztus 5-én betegedett le, s hamarosan teljesen legyengült. Orvosi tanácsra Zimonyba vitték, ahol mellette voltak fiai és mellette volt Kapisztrán János is. Amikor már érezte, hogy itt a vég, átvitette magát a szomszédos templomba, hogy ott vegye magához az oltári szentséget. Ezután a zimonyi kápolnába vitette magát és hanyatt fekve leterítették majd gyertyákat gyújtottak. Halála után testét Erdélybe vitték, ahol Gyulafehérvárott azonos nevű fivére mellé temették. Már jóval korábban megfogalmazta, hogy „mi magunk is az Úr sugallatára ugyanott választjuk ki sírhelyünket”, a gyulafehérvári Szent Mihály templomban.
Bonfini szerint „korra és nemre való tekintet nélkül okkal siratta sokáig mindenki nyilvánosan szerte Magyarországon. Némelyek a bátor harcost gyászolták jajongva, a katonák a győzhetetlen hadvezért, és valamennyien a haza atyját.”
A halála után igazi politikai zűrzavar volt, amelynek eredményeképpen előbb kivégezték nagyobb fiát, majd hirtelen elhunyt V. László és hamarosan trónra került kisebbik fia, Hunyadi Mátyás, a korszak egyik legnagyobb és legbefolyásosabb uralkodója. (A képen Hunyadi László búcsúja – Beczúr Gyula, 1866)
Hadvezéri nagyságát mutatja, hogy amikor az általa megvert II. Mehmed szultán meghallotta a halálhírét, a Thuróczy-krónika szerint „lehorgasztotta fejét, sokáig hallgatott, majd a követnek azt mondotta, hogy ámbár ellensége volt, fájlalja elmúlását, mert soha a világnak kezdetitől fogva ennek mása nem volt még a fejedelmi emberek között”.
Ha tetszett a poszt – oszd meg!
