Lord Byron élete III. – A szabadságharcos költő (1811-1824)
A szegény fiú, aki báróvá lett (1788-98)
A versek és a szeretők (1798-1811)
Byron házassága
A számos szerelmi kaland mellett, 1815 januárjában feleségül vette a kitűnő matematikust, Anna Isabelle Millbanke-et, aki hamarosan teherbe is esett, s születendő lányuk, Ada Lovelace, később a programozás úttörője lett. Közben azonban felesége hűtlenségen kapta (újra a féltestvérével), így beadta a válókeresetet, sőt vérfertőzés vádjával fel is jelentette. Augusta Leigh Medora nevű lánya feltehetően Byron törvénytelen gyermeke volt.
Byron újra elhagyta Angliát és újra a kontinensre ment. Előbb meglátogatta Waterloo híres csataterét, majd Svájcba utazott és a Genfi-tó partján álló Villa Diodatiban lakott Mary és Percy Bysshe Shelley-vel, akik szintén elhagyták Angliát.
Ez volt a híres “nyár nélküli év“, így egymás szórakoztatására gótikus történeket írtak, majd 1816. júniusában egy háromnapos vihar alatt afféle modern Dekamaronként rémtörténeteket írtak. Ekkor készült el Mary Shelley világhírűvé vált műve, a Frankenstein avagy a modern Prometheusz. Egy másik társuk is írt egy vámpíros művet, ő volt John William Polidori, aki a The Vampyre című művét alkotta meg. A “nyár nélküli évet” egy vulkánkitörés okozta.
Caroline Lamb
Eközben 1816-ban megjelent Lady Caroline Lamb, Glenarvon című regénye, amelyben a főszereplő egyértelműen Byron volt, s egyáltalán nem hízelgő módon. A nő Byront “őrültnek, rossznak és veszélyesnek” nevezte. Persze ennek előzménye volt, hogy a nőnek viszonya volt korábban Byronnal, aki azonban szakítani akart vele, de Caroline soha nem tudott ezen túllépni. Olykor még álruhában is követte őt, mert vissza akarta kapni. Annyira lefogyott, hogy a költő azzal viccelődött, hogy egy “kísértet” követi. Egy ízben, amikor a nő üzenetet hagyott az íróasztalán “Emlékezz rám“, Byron egy gúnyolódó verset írt, melynek a címe “Emlékezem rád! Emlékezem rád” volt.
Byron ezután Velencébe ment, ahol befejezte a Haroldot, s közben megismerkedett Teresa Guiccioli grófnővel, az utolsó nagy szerelmével. Ezután Margarita Cogni volt a szerelme, akivel azonban olyan heves volt a kapcsolata, hogy Byron gyakran a gondolájában aludt, hogy megszabaduljon tőle. A 22 éves, házas, de analfabéta nő, amikor rájött, hogy Byron elhagyta belevetette magát Velence egyik csatornájában, amelybe bele is fulladt.
1821-ben Pisában telepedett le, ahol Leigh Hunttal a “The Liberal” című folyóiratot adta ki, majd megismerkedett az olasz forradalmárok szervezkedésével.
A Harold befejező, negyedik énekében Harold felismeri, hogy akkor értelmes a lét, ha előtte cél, így Byron is így akarta az életét teljessé tenni.
A szabadságharcos költő
1823-ban elindult a szabadságért harcolni, miután a Londoni Görög Bizottság felvette vele kapcsolatot, az oszmánok elleni függetlenségi háborúval kapcsolatban. Közel 4000 (mai pénzben 200 000 fontnyi) összeget áldozott arra, hogy a görög flotta felmentse Missolonghit, majd a 1824-ben a saját pénzén felszerelt csapatával partraszállt Nyugat-Görögországban, ahol részt vett a szabadságharcban a görögök oldalán a törökök ellen.
A pénzéből felszerelt egy hajót és Albániába hajózott, azonban hajótörést szenvedett. Itt szkipetár banditákkal ismerkedett meg, akik közül több százat fogadott a zsoldjába, de ez majdnem az majdnem életébe került. A banditák nem igazán akartak harcolni, inkább őt kifosztani.
Byron februárban megbetegedett és 1824. április 19-én mocsárlázban (vagy esetleg a kezelés során használt nem steril eszközök miatt kialakult vérmérgezésben) halt meg, napra pontosan két évvel egyik törvénytelen lánya, Allegra után, akinek édesanyja Claire Clairmont volt.
Végakarata ellenére testét bebalzsamozták, Angliába szállították, ahol két napig leróhatták tiszteletüket az angolok, majd a hucknali Mária Magdolna-templomban temették el. A belső szerveit egy kőurnában a meszelongi Szent Szpiridon-templomban helyezték örök nyugalomra.
Állítólag az utolsó szavai olaszul hangzottak – “Oh questa è una bella scena” amely azt jelenti: „Ó, ez egy gyönyörű jelenet”.
