Jávor, a színinövendék – egy különleges dunai hajós
II. A színinövendék
A két világháború közötti korszak egyik bálványa, a sármos Jávor Pali, az első igazi magyar sztár akinek pályája korán megbicsaklott, s ehhez némi köze volt Verne egyik művének, A dunai hajósnak is.
A Jávor 1959. augusztus 14-én hunyt el – 57 évesen.
Az élete eléggé mozgalmas volt, s az életrajzok sokszor az ő általa sokkal később elmondott, nem mindig pontos adatokat tartalmazzák, amelyeket más helyeken megcáfolnak vagy pontosítanak, így lehetnek bizonyos eltérések.
(a lenti képen a három testvér, a jobbszélen Pali)
Az első munkahely
Évtizedekkel később azt mondta Jávor a felvételiről: “A döntést a ‘délelőtti úr’ közölte velem. Ezt az urat Pethes Imrének hívták. Ma is úgy érzem, hogy fogja a kezemet, és vezet a pályámon”.
Soha nem beszélt arról, miért zárták ki az Akadémiáról, bár mindig konok és önfejű volt, amely azonban talán szükséges is volt a pályán. Tanárai mindig elégedetten nyilatkoztak róla, akár Pethes Imre és Szacsvay László. Pethes azonban nagyon figyelt rá, s gyakorta figyelmeztette: “Ha sokat tanulsz és olvasol, fiam, jó színész lesz belőled.”
Miután kiesett az Akadémiáról, Pethes Imre továbbra is támogatta szakmailag, Csortos Gyula pedig állást szerzett neki egy színházban, a Várszínházban statisztálhatott. Ez arra volt jó, hogy rendszeresen egy kisebb összeghez hozzájuthasson, a minimális létfenntartásához.
1922 nyarán Az arany ember színpadi változatának vizsgaelőadásában döntötte el Csortos, hogy magával viszi az akkor szerveződő Renaissance Színházba. Ez a Nagymező utcában volt, a mai Thália helyén, s új fajta színházélményt kínált az embereknek a kései (tízórás) előadáskezdésekkel és egyéb programokkal. (a lenti képen a színinövendék Jávor)
Nagyon jó társulat gyűlt össze, de egyértelműen Csortos Gyula volt a sztár. A színház legnagyobb része fiatalokból állt, vagyis nem volt kialakult hierarchia, nem voltak klikkek, így Pali joggal számíthatott arra, hogy lesz kiugrási lehetőség.
Az első szerepek
Elég későn, 1922. december 7-én lépett először színpadra, mert ekkor volt az évadnyitó, ekkor már hivatásos színészként és Jávor néven, s ekkortájt nagyon elégedett volt.
“Hirtelen jobbra fordult a sorsom, havi fix fizetést kaptam. Azonnal kivettem egy ágyat a Krisztina körút 111. számú házban, Kulcsár néninél, akinek férje egy öregedő, édes vasúti bakter volt. A szobában egyik ágyon Kulcsár néni aludt a férjével, a másikon két tűzoltó felváltva, a díványon egy szabó, és az ablak mellett a művész úr: én. Gyönyörű szoba volt. Ablakai teli muskátlival.”
Az első darab, amelyben színpadra lépett, Leonyid Andrejev orosz író Aki a pofonokat kapja című négyfelvonásosa volt, amelyben Jávornak egy Polly nevű zenebohóc kicsiny, de hálás szerepe jutott. Maga Csortos rendezte a darabot, aki szintén játszott a darabban, s az a Márkus László tervezte a díszleteket és jelmezeket, aki később az Operaházban főrendezője lett.
Jávor mellett egy másik tehetséges fiatal színész is ekkor kezdte a pályáját, Makláry Zoltán.
A darab azonban nem érte el a kívánt sikert, hiszen már két nappal az ünnepélyes évadnyitó után nagyon gyenge 
bevételt hozott, amely azonnali változást követelt. Csortos nagyon jó színész volt, de nem biztos, hogy jó vállalkozó.
Az új vezetés
Az új vállalkozó hozta magával a saját munkatársait, s a művészeti vezető az a Bárdos Artur lett, aki ezt megelőzően a Belvárosi Színház alapításában szerzett elévülhetetlen érdemeket.
Bárdosnak egyébként jól jött a lehetőség, hiszen éppen összekülönbözött Beöthy Lészlóval, a fővárosi színházak trösztszervezetének a vezetőjével, így előző munkahelyéről mindenféleképpen távoznia kellett. Persze egyébként is szerette a kihívásokat, s jó szeme volt a fiatal tehetségek kiválasztásához.
Jávor tehát reménykedhetett, de hiába.
A színház vezetése tehát megváltozott, de az első évadban már alig kapott szerepet (három bemutatóban jelenhetett meg), a másodikban pedig egyetlen viszonylag fontos szerepe van, amelyről a kritika annyit ír: korrekt.
Ez a belga Fernand Crommelynck tragikomédiájában A csodaszarvasban volt, ahol egy viszonylag fontos és terjedelmes szövegkönyvű szerepet kapott 1923 szeptemberében. A darabot Karinthy Frigyes fordította, a bemutató estéjén pedig Kosztolányi Dezső lépett a bársonyfüggöny elé a darabot felvezetni. Az előadás nagy feltűnést keltett, de Törzs Jenő és Tőkés Anna elvitte a prímet az olyan fiatal, pályakezdő színészek elől, mint Makláry Zoltán, Somló István vagy Jávor Pál. (a képen Jávor Pál, Törzs Jenő és Tőkés Anna)
A lélektani drámában Jávor a keménykötésű, jóképű amorozó szerepét kapta, akinek a kezében volt a darab egy drámai helyzetének a kulcsa, s akire akkor minden szempár szegeződött. A kritikák azonban csak az utolsó sorban írtak róla, mert Tőkés Anna csodálatos alakítása és Törzs Jenő érett játéka mellett nem volt esélye. Bár Makláry Zoltán egy néma írnok szerepében is nagyszerűen alakított, így őt is ünnepelték.
Móricz kritikája
Jávor – nem minden ok nélkül – úgy érezte mellőzik, s az egyre kevesebb bevételéből egyre nehezebben élt. Már a létfenntartás is gondot okozott a számára. Kénytelen volt régi kapcsolatait igénybe venni.
“Apám pesti ismerőse hét jó barátjához ajánlott be, felváltva ebédeltem náluk. Néha Budafokról a Visegrádi utcáig gyalogoltam egy ebédért. Egyszer ettem naponta.”
Majdnem két év után, az 1923/24-es évad egyik előadásában kapott ismét fontosabb szerepet. 1924. január 19-én Móricz Zsigmond Búzakalász című darabjában jelenik meg pármondatos szereppel. Így Tiba Pista alakításával jelent meg ismét, de továbbra is alig futja ételre is a béréből. Milyen érdekes, hogy maga a szerző vette észre a pármondatos színészt:
“Jávor Pál egy egészen fiatal színész, aki maximum egy percig van a színpadon, s csak annyi szava van, amennyi egy percből pauzákkal telik: s behozza az egész mai modern falut, a virágos kertet, s a gazdag paraszt minden hetyke és tisztességes önérzetét, erejét, érzelmesség nélküli arisztokrata nagyságát, s teljesen megadja azt az alaphangot, amit a nagy magyar parasztság a mai magyar úri élettel szemben jelent.” – írja a Színházi Életben, ahol egy külön cikket ír a fiatal tehetséges színészről, amely nem volt túlságosan gyakori esemény.
Az első komolyabb botrány
Mindezt akár dicséretként is vehetné, de ő igazi főszerepekre vágyik, nagyot akar alkotni, hogy minden róla szóljon. Más kezdő színészek – Makláry Zoltán, Tőkés Anna vagy Somogyi Erzsi már kezdtek valamelyest befutni, de ő lemaradt a versenyben.
Jávor többre vágyott, de egy tettlegesség után (megverte a színház titkárát) kirúgták. Jegyet kért volna az ebédeltetőjének, de a titkár azt mondta nincs potyajegye, s a telefon után nyúlt, nem foglalkozva Jávorral. Ő azonban a telefonkagylóval kezdte verni a fejét.
Egyre inkább rászorult az ingyenebédekre, s ez lett a veszte.
“Meg akartam hálálni a jó kosztot az egyik szakácsnőnek, és a színház főtitkárától jegyet kértem, aki valami olyasfélét mondott, hogy nem ér rá mindenféle alakokkal és potyajegyesekkel törődni. Letéptem a telefonkagylót, és azzal ütögettem a fejét. Másnap már nem voltam a színház tagja.”
folytatás egy hét múlva
