A kerékgyártó fia, aki majdnem pápa lett – 500 éve halt meg Bakócz Tamás
Bakócz Tamás gyermekkora
Az egyik leghíresebb magyar egyházi személy az 1442-ben született, Szatmár megyei Erdődről származó Bakócz Tamás, akinek édesapja egy egyszerű kerékgyártó volt a Drágffy-birtokon. Öten voltak testvérek, öt fiú, s tulajdonképpen legidősebb bátyjának köszönhet mindent. Bakócz Bálint elnyerte a titeli prépostságot, amely révén komoly segítséget tudott nyújtani a fivérének tanulmányaihoz, akár pénzügyi, akár más vonalon. Így Tamás Szatmárnémetiben, Boroszlóban, Krakkóban, majd Padovában tanulhatott, végül a ferrarai egyetem hallgatója lett. Huszonnyolc évesen, 1470-ben tért vissza Magyarországra, ahol Rangoni Gábor erdélyi püspök támogatásával hamarosan Mátyás udvarába került.
(Persze ehhez némi szerencse is kellett, hiszen korábban testvérbátyját Bálintot, Ország Mihály királyi főudvarmester alkalmazta káplánként, s mikor Ország Mihály nádor lett, Janus Pannoniust kinevezte pécsi püspöknek, így a korábbi tisztségét megkaphatta Bakócz Bálint. Ennek jövedelme évente négyezer aranyforint lehetett.)
Mátyás udvarában
Az első évtizedben a király csak jelentéktelen tisztségeket bízott rá, jegyzői és fogalmazói feladatokat kapott, de már 1474-ben felkeltette a figyelmét egy hadi tanáccsal a sziléziai háború idején.
Egyre inkább a király bizalmasává vált, majd egy évtizeddel később, 1483-ban királyi titkár lett, s ettől kezdve már gyorsan ívelt felfelé a karrierje. Mindebben bizonyosan segített, hogy közel egyidős volt Mátyás királlyal.
A bátyjától megkapta a prépostságot majd győri püspök lett, közben kancellárhelyettes és királyi tanácsos is. Ekkor már a külföldi követeket is úgy küldték a magyar királyi udvarba, hogy keressék Bakócz Tamás pártfogását, s az ajánlólevelek is egyre gyakrabban hozzá szólnak. A győri püspökség a nyolcadik legnagyobb főpapi jövedelmet biztosította, évente 13-14 ezer aranyforint értékben.
Mátyás halála után II. Ulászlót (Jagello Ulászló unokáját) támogatta, s ő találta ki az özvegy királyné és II. Ulászló házasságát is, de közben igyekezett Corvin János támogatását is megtartani. Ez azonban nem igazán sikerült, mert Váradi Péter kalocsai érsek rábírta az elhunyt király törvénytelen fiát, hogy fegyverrel szerezze meg a trónt. A nemesek jórészt Ulászlót támogatták, aki feleségül kérte Beatrix királynét, s ő igent is mondott.
A házasság azonban eléggé rövid életű és botrányos lett, amelyben Bakócznak is fontos szerepe volt, hiszen ő maga vétett fontos hibát a szertartás szövegében – szándékosan. Így a frigy tulajdonképpen nem köttetett meg, végül a pápa 1500. április 3-án fel is bontotta a hibákra való hivatkozással. 1491-ben Bakócz már egri püspök lett, amely közel húszezer aranyforint jövedelmet biztosított számára évente, így anyagi forrásai egyre bővültek, ugyanakkor némi diplomáciai bonyodalmat is okozott a király döntése – a pápa és a király között nem volt egyetértés az egri püspök személyét illetően.
Útban Róma felé
Bakócz Tamás pályája azonban továbbra is felfelé ívelt, hiszen kancellár és koronaőr lett, majd a király támogatását is élvezve 1497-ben esztergomi érsek, s Magyarország prímása lett. Ezzel elérte a Magyarországon megszerezhető legmagasabb egyházi méltóságot, de ő többre vágyott.
Talán nem is véletlenül, hiszen 1500 elején a pápa értesítést küldött Magyarországra, hogy a következő bíborosválasztáson Bakócz is a megválasztottak között lesz.
Ez nem sokkal később be is következett, hiszen 1500 szeptember 20-án a tizenkét új bíboros között ott volt Bakócz Tamás esztergomi érsek is. Bár ez a Borgia családhoz tartozó VI. Sándor idejében sokszor csak pénz kérdése volt, hiszen sokba kerültek a luxuskörülmények és az orgiák. VI. Sándort mindek idők legkorruptabb pápájának tartják, pedig akkortájt erős volt a verseny. Bár a botrányok terén talán nem veheti fel a versenyt az elődje holttestét kiásó VII. Istvánnal, de a paráználkodás közben elhunyt XII. Jánossal sem.
VI. Sándor pápa tehát bíborosi kalappal jutalmazta, utódja, II. Gyula pedig a konstantinápolyi pátriárka címet adományozta neki, amely a második legmagasabb egyházi cím volt a katolikus egyházban.
Így aztán teljesen érthető, hogy amikor a pápa 1513. február 21-én elhunyt, Bakócz Tamás komoly esélyekkel indult. Ekkortájt éppen Rómában volt, mert 1512-ben összehívták az ötödik lateráni zsinatot, amelyen ő is részt vett.
A pápaválasztás
A pápaválasztás alatt két másik bíborossal együtt ő kormányozta a Pápai államot és a katolikus egyházat is – vagyis valóban komoly szerepe volt.
Végül egy olasz, Giovanni Medici lett a kiválasztott, aki X. Leo néven ülhetett a pápai trónra, az olasz bíborosok támogatása miatt.
Bakócz valószínűleg a nemzetisége miatt nem lett pápa, illetve a “választási kampányban” sokszor hangsúlyozta, hogy óriási magánvagyonát is a török ellenei küzdelemre szeretné fordítani – de pápai vagyonból is szeretett volna odajuttatni, amely nem nagyon tetszett a töröktől kevésbé érintett olasz bíborosoknak.
Ellenfele, azonkívül hogy olasz volt, az éppen hatalma csúcsán álló befolyásos Medici család sarja volt, s alig 37 éves, szemben az ő hetven évével. A pápaválasztó bíborosok közül 18 volt olasz és hét más nemzetiségű, amely el is döntötte az ügyet. II. Gyula idejében kezdték el építeni a Szent Péter-bazilikát, amely a művészetkedvelő Medici-családnak is szívügye volt. Így, hiába a próbálkozások, már a szavazások első napján, 1513 március 10-én este kiderült, hogy nem ő nyert. Igaz az első fordulóban még nem volt győztes, de a második fordulóban már nem volt ellenfele a Medicinek, aki úgy lett már tizennégy évesen bíboros, hogy három évig még nem gyakorolhatta a jogait.
Esélyeit az is rontotta, hogy az elhunyt pápa halálos ágyán arra figyelmeztette híveit, hogy ne őt válasszák. Így, hiába osztogatta bőkezűen az aranydukátokat (ahogyan a korban szokás volt). A 18 olasz, 3 spanyol és egy-egy angol, francia, svájci és magyar bíboros az első körben a valenciai bíborost 13, a magyart 8 szavazattal támogatta, de ez kevés volt a győzelemhez, így kis szünet következett be. A szünetben az olaszok összefogtak, s este már nem volt kérdés.
Mindez komoly törést okozott Bakócz életében, ráadásul az új pápa teljhatalmú legátussá nevezte ki és megbízta egy törökellenes keresztes hadjárat megszervezésével. De ennek oka leginkább az volt, hogy eltávolítsa Rómából.
A keresztes hadjáratból parasztfelkelés
Bakócz hazatért és hozzákezdett a keresztes hadjárat megszervezéséhez, azonban nem túl szerencsés kézzel.
1514 márciusában tért haza és a főuraknak bejelentette a pápa szándékát, amelyet a legtöbb főúr támogatott, de sokan nem helyeselték a parasztok felfegyverzését, ahogyan ő tervezte.
Bakócz ezzel nem foglalkozott, s április 9-én kihirdette X. Leo bulláját, vezérnek pedig kijelölte a komoly hadi tapasztalatokkal rendelkező Dózsa György székely lófőt. Az önkéntes jelentkezők létszáma hatalmas volt, legalább 40 ezer, de akár 100 ezer fő is 
érkezhetett a seregbe. Pár héttel később a sereg egy része elkezdett garázdálkodni, s mivel nem nagyon hallgattak a főurakra, a király leállíttatta a hadjáratot. Erre válaszul azonban kitört Dózsa-féle parasztfelkelés, amelyet olyan kegyetlen módon tört le, hogy rendkívül népszerűtlen lett.
Ennek egyik következménye volt, hogy 1514-ben az országgyűlésen egy olyan törvényt is elfogadtak, amely megtiltotta a jobbágyi származású személyeknek a magasabb egyházi posztok (püspök vagy érsek) betöltését.
Az érseket saját egyházkörzetében is egyre inkább negatív jelzőkel illették, hiszen udvara egyre fényűzőbb lett, s egyre többet költött luxuskiadásokra.
A II. Ulászló halála után trónra lépett II. Lajos idejében egyre inkább háttérbe szorult, keveset mozdult ki Esztergomból. Egyre komolyabb betegségei következtében éppen fél évezrede, 1521. június 15-én elhunyt.
A sors furcsa fintora, hogy néhány hónappal később X. Leó is elhunyt, így újabb pápaválasztás következett, amelyen azonban Bakócz Tamás már nem lehetett ott.
Ha tetszett a poszt – oszd meg!