Az egyik első erotikus regényt (a Két szerelmes históriája címűt) egy sieniai fiatalember írta, s a mai szemmel is eléggé élvezetes és érdekes olvasmány. A szerző, egy tizennyolc gyermekes elszegényedett nemesi családba született fiú, aki a legnagyobb volt. Így bőven kijutott számára a ház körüli és mezőgazdasági munkákból, de nagyon sokat tanult és mindig érdeklődött a tudományok iránt is.

Az említett művet vagy Bécsben vagy Bázelben írta. A fogadtatását mutatja, hogy hamarosan a 15. század egyik legbotrányosabb sikerkönyvévé vált. Olyannyira, hogy később az író volt az, aki be is tiltatta..

Igaz akkor már más néven ismerték.

A regény írásakor Enea Silvio de’Piccolomini néven ismerték, azonban a betiltásakor már jóval idősebb volt. Akkor éppen Szent Péter trónusán ült, II. Pius néven.

A történet egy erotikus thriller, amelyben a két szerető (Lucretia és Euryalus) egy temetésen kacér pillantásokkal indítja a kapcsolatot. Bár a nő házas, mégis viszonyuk lesz a sokkal idősebb és nagyon féltékeny férj háta mögött.

A pápa elismerte, hogy a történet részben önéletrajzi ihletésű. A korabeli pletykák alapján éppen a könyv kiadója, Mariano Sozzini lehetett a felszarvazott férj. Mivel a szerelmesek ritkán tudnak

egymással beszélni, jórészt leveleznek, így a regény nagyrészt levélregény.

Pápaként a betiltás mellett megpróbálta összegyűjteni és megsemmisíteni az összes kinyomtatott példányt, de természetesen nem sikerült, mert annyira népszerű volt, hogy szinte minden házban volt egy példány.

Az írói vénája még pápaként is működött, s több fontos művet is írt, így a saját önéletrajzát is, amely egyedülálló a pápaság történetében (persze az is, hogy a pápa erotikus könyvet írt – ráadásul az egyik elsőt a műfajában). A közelmúltban fedezték fel egy komédiáját is, amely elsősorban az erkölcsi botlásokról szól.

Ekkortájt az erotika és a szexuális élet izgalmai már kevésbé foglalkoztatták, szemben számos elődjével vagy utódjával, akik között számos botrányhőst fel lehetne fedezni.

djp