A hajónapló – minden rejtélyek tudója

A hajónapló – minden rejtélyek tudója

A hajónapló

Évszázadokon keresztül, a hajónapló volt a hajózás legfontosabb dokumentuma, amelynek pontos eredete a régi idők homályába vész. A legújabb kutatások szerint már az ókori egyiptomiak is készítettek bizonyos feljegyzéseket a hajózás során, amelyeket a későbbi utakon felhasználtak.

Az első ismert (angol) hajónapló Baffin 1615-ös sarkvidéki útjához kapcsolódik, de ezután még több mint egy évszázadon keresztül csak opcionális volt a használata. Végül, az angol kormány 1731-ben kötelező tette a hajónapló vezetését, s nem sokkal később más európai országok is így tettek. (William Hodgson kapitány hajónaplórészlete 1820-ból)

Az Admiralitás a következőt kérte a kapitányoktól:
‘He [ the officer] is, from the Time of his going on board, to keep a Journal … and be careful to note therein all Occurrences, viz. Place where the Ship is at Noon: Changes of Wind and Weather…remarks on unknown Places; and in general, every Circumstance that concerns the Ship…he is to send a Copy of his journal for the said time, to the Secretary of the Admiralty.’ … vagyis hozzávetőlegesen …
“ön a fedélzetre lépésétől kezdve vezessen naplót … és ügyeljen arra, hogy minden fontos dolgot feljegyezzen benne: a helyet, ahol a hajó délben van: a szél és az időjárás változásait … megjelölve az ismeretlen helyeket; és általában minden olyan körülményt, amely a hajóra vonatkozik … el kell küldenie az említett időtartamra szóló naplójának egy példányát az Admiralitás titkárságára.”

Az információk

Mindez, bizonyára közrejátszott abban, hogy Anglia a világ vezető tengeri nagyhatalmává vált és ezt a pozíciót hosszú ideig meg is tudta tartani. Ekkortájt (ahogyan a fenti utasításból is látszik) a hajónaplóban elsősorban a hajózás körülményeivel, a legfontosabb időjárási adatokkal foglalkoztak, hiszen az akkori vitorlás hajókon életbevágóan fontos volt a napsütés, szélsebesség és a tenger állapotának vizsgálata, amelyre legalább 4 óránként sor is került. (Nicholas Popock: Regatta – 1800 körül)

Szintén idekerült a hajó helyzete (hosszúsági és szélességi fokok), valamint a hajóút legfontosabb eseményeinek rövid leírása. Ezek alapján a kapitány a hazaérkezés után el tudott számolni a tulajdonos felé a hajóval, rakománnyal és legénységgel.

A legnagyobb problémát az okozta, hogy a fenti adatokat csak hozzávetőlegesen tudták megállapítani, hiszen eleinte még nem léteztek megfelelő műszerek és egyezményes jelölések. Csak a szélsebességet, 73 különböző módon fogalmazták meg az angol hajónaplókban 1685-1700 között. Jó néhány évtizednek el kellett telnie, amíg Francis Beaufort 1805-ben kidolgozta a a saját (később a haditengerészetben és kereskedelmi hajózásban általánosan elfogadott) rendszerét.

A helyzetet tovább bonyolította, hogy 1752-ig az angoloknál a naptári év március 25-én kezdődött, s csak 1752 szeptemberében álltak át a korrigált Gergely-naptárra.(Ez azt is jelentette, hogy naptári szempontból az angol történelem legzűrösebb éve volt 1752!). A helyzetet még tovább bonyolította, hogy ekkortájt a hajózási nap még délben kezdődött. Csak 1805-től álltak át az éjféli kezdésre. (Ez egyébként teljesen természetes volt, hiszen a delet általában viszonylag nagy pontossággal és biztonsággal meg tudták állapítani kronométer nélkül is. Ezzel szemben az éjfél “kiszámítása” sokkal problémásabb volt. Ezen persze sokat segített később Harrison kronométere!)

Egyéb információk

A hajónaplóba a legszükségesebb adatokon kívül a kapitányok műveltségétől és legkiismeretességétől függően rengeteg egyéb adat is bekerült. Ezek jórészt a hajózás körülményeivel foglalkoztak. Nicholas Popock hajóskapitány 1766-76 között szinte művészi rajzokat készített a hajónaplókba, igaz ő később festőművészként folytatta életét, mint fentebb is kiderült. (Nicholas Popock egy hajónaplórészlete 1770-ből)

Később a hajók mellett a tengeralattjárók, repülők és űrhajók mindennapjainak része is lett a “hajónapló”, mint fogalom. A talán legolvasottabb hajónapló Pierre Aronnax professzor munkája. Ebben Nemo kapitány csodálatos hajójának, a Nautilusnak fedélzetén történt kalandos eseményeket írja le a Jules Verne Húszezer mérföld a tenger alatt című regényben.

A mai kor tudósának a megmaradt és kutatható hajónaplók tízezrei rengeteget segítenek az akkori kor világának megértésében. Számtalan érdekességet rejtenek, amelyeket egy-egy grafomán kapitány írásaiban megtalálhatnak. Persze nem csak a korszakok mindennapi életét ismerhetjük meg, hanem érdekes meteorológiai, időjárási, földrajzi, biológiai … megfigyeléseket is találhatunk. Számtalan rejtélyt oldhat meg egy-egy előkerült hajónapló.  Számtalan hajótörés, rejtélyes sziget és kincs helye került a hajónaplókba és az ehhez kapcsolódó térképekre. Ezek valóságtartalma olykor megkérdőjelezhető volt, s persze a hajónaplók is sokszor leírtak mesés dolgokat, a képzelet szüleményeit, de ezek is a korrajz részei.