DJP-blog

Oroszlánszívű Richárd különös házassága

Oroszlánszívű Richárd különös házassága

I. Richárd

II. Henrik halála után legnagyobb életben maradt fia, Richárd került a trónra, I. Richárd néven. Bár jogilag angol király volt, hatalmas birtokai voltak Franciaországban is, többek között édesanyjától, Aquitániai Eleonórától megkapta Aquitániát, a földrész egyik leggazdagabb tartományát. Richárd összesen tíz évig uralkodott, de talán ha fél évet töltött Angliában, s talán még angolul sem igazán beszélt.

Még apja életében érkezett a hír, hogy a leprás király halála után Jeruzsálem a Szaladin vezette muszlimok kezébe került, így újabb keresztes hadjárat került meghirdetésre. Richárd nem sokat habozott és elkezdte szervezni az utat Jeruzsálem felé, de közben az apja meghalt, s őt sebtiben angol királlyá választották majd meg is koronázták.

Ekkor az édesanyja azt szorgalmazta, hogy nősüljön meg, s bár az apjának korábban más elképzelése volt, Eleonóra már korábban kinézte neki Navarrai Berengáriát. Navarra határos volt Aquitániával, így a birodalom bővítésére is lehetőség nyílt, másrészt a házasság révén kapott hozomány a keresztes háború finanszírozásában is segíthetett.

Ráadásul a Navarrával szomszédos Kasztíliában Richárd nővére, Eleonóra volt a királyné

Egyes források szerint 1185 körül Richárd és Berengária már találkoztak egyszer, s az akkor tizennyolcéves lány és majdnem tíz évvel idősebb férfi között valóban vonzalom alakult ki, s később Aquitániai Eleonóra az eljegyzést is elintézte a fiatalok között. Ezzel csak az volt a baj, hogy Richárd hivatalosan már hosszú évek óta jegyese volt Alysnak, aki II. Fülöp Ágost féltestvére, és így Aquitániai Eleonóra mostohalánya volt. Alys ráadásul régóta angol felségterületen élt, s közben II. Henrik szeretője is lett, s talán még közös gyermekük is született.

Így aztán Richárd 1190-ben Messinában felmondta az eljegyzését Alyssal, többek között arra hivatkozva, hogy “rokonsági kapcsolatban” vannak.

Oroszlánszívű Richárd különös házassága

Az anyja azt is megszervezte, hogy az ifjú arával egy hosszú és fáradtságos uton utolérjék őt, s 1191 elején, a nagyböjt idején érkeztek a szíciliai Messinába, ahol csatlakozott hozzájuk Richárdmásik húga, Johanna, Szicília özvegy királynéja. Innen Berengária és Johanna hajón indultak a Szentföld felé, de a hajójuk zátonyra futott Ciprus partjainál, ahol a sziget uralkodója Isaac Komnenosz megfenyegette őket. Ezt meghallva a már közelben járó angol király Ciprus felé fordult, s elfoglalta a szigetet, s ezzel meg is döntötte Isaac Komnenosz hatalmát.

Miután a sziget ura Oroszlánszívű Richárd lett, 1191. május 12-én a limassoli Szent György-kápolnában feleségül vette Berengáriát, a navarrai királyság királyi hercegnőjét. A házasságkötés után még aznap Anglia királynéjává koronázta Bordeaux érseke, valamint valamint Évreux és Bayonne püspöke.

Az ifjú férj tovább indult a keresztes hadjáratra, az ifjú feleség pedig Franciaországba ment, s La Mans-ban telepedett le, várva a férjét. Elég sokáig, hiszen egész hátralévő életében várta a férjét, miközben az egyháznak szentelte az idejét.

Amikor férjét bebörtönözték, próbált ő is pénzt gyűjteni a kiszabadítására, amikor aztán Richárd visszatért, a királyságára koncentrált, nem a feleségére. A pápa parancsára azonban, aki elrendelte, hogy újra “egyesüljön vele”, engedelmeskedett, s minden héten templomba is vitte a feleségét. Egyes források szerint Berengária valóban szerelmes volt a korszak legnagyobb lovagjaként ismert Richárdba. Richárd azonban valószínűleg csak formálisan kötődött hozzá, amelyben része volt annak is, hogy a király talán homoszexuális vagy biszexuális volt.

Nincs arról adat, hogy Berengária bármikor is Angliában járt volna. Talán a férje halála után egy rövid időre próbálkozott özvegyi jogdíjat kapni, de mivel nem született gyermekük – erre kevés esély volt. Folyamatosan érdeklődött emiatt János királynál, s a kasztíliai királyné is nyomást gyakorolt rá, ahogyan III. Ince pápa is, aki konkrétan megfenyegette. A király végül valamennyit fizetett neki, de még a halálakor is tartozott neki 4000 fontnyi összeggel, amelyet aztán III. Henrik fizetett ki.

Források

Ha tetszett a poszt – oszd meg!

 Források – djp

Kapcsolódó posztok

Exit mobile version