Richárd – az Oroszlánszívű lovagkirály
1199 április 6-án hunyt el I. Richárd, akit Oroszlánszívű Richárdként ismert meg a világ. A több, mint ezer éves angol királyság történetében I. Richárd alig egy évtizedig volt király. Így is a legnagyobb angol uralkodók közé sorolják, pedig azért ez nem is ennyire egyszerű. Az apja egyébként az egyik leghosszabban uralkodó angol király, II. Henrik volt volt.
A család és származás
Az bizonyos, hogy nem hétköznapi családba született 1157. szeptember 8-án, hiszen édesanyja a harcos Aquitániai Eleonóra a kor talán legszebb, leggazdagabb és legbefolyásosabb asszonya volt, aki először francia királyné, majd angol királyné volt.
Apai nagyanyja pedig a szintén nagyon harcias Matilda volt, aki már kislány korában német-római császárné volt, majd az első uralkodónő lett Angliában. Nem mellesleg a nagymama a szent életű Skóciai Matilda angol királyné lánya és a Skóciai Szent Margit skót királyné unokája volt. Ennek révén pedig Szent István leszármazottja is. Így Richárd az angol, a skót és a magyar királyi udvarok leszármazottja is volt.
Richárd nemcsak Anglia királya, hanem (többek között) Aquitánia hercege, Normadia hercege és Anjou grófja is volt. A családban csak harmadik fiúként született, de két bátyja, még apja, II. Henrik életében elhunyt, így a korona rászállt.
A lovagkirály
Az nyilvánvaló, hogy kora egyik legkiválóbb harcosa volt, akit egyaránt tisztelt legfontosabb szövetségese Barbarossa Frigyes német-római császár és legnagyobb ellenfele, Szaladin egyiptomi szultán is.
Harcosnak tehát kiváló volt, de uralkodónak valójában igazán szörnyű. Uralkodása egy évtizede alatt alig néhány hónapot töltött Angliában és sokkal jobban érdekelték a keresztes hadjáratok, mint az angol események. Inkább normann hercegnek tartotta magát, mint angol királynak, s valószínűleg még angolul sem nagyon tudott.
Az angol gazdaságot pedig szinte megrokkantotta, amikor a hatalmas mértékű váltságdíjat kifizették érte.
A kortársai, akik közül sokan személyesen is ismerték, szinte istenteleneknek írták le, akit még a pápa is nyilvánosan felszólított, hogy kevesebb foglyot ölessen meg. Élete során “igen-nem” néven ismerték, mert szerette a határozott és gyors döntéseket.
Miközben ő a keresztes hadjáratban harcolt, II. Fülöp francia király megszállta Normandiát. Öccse, a későbbi Földnélküli János megpróbálta uralma hajtani Angliát, mert Richárd ráadásul hazafelé börtönbe került.
Miután kifizették az irdatlan összegű váltságdíjat, amely majdnem csődbe vitte Angliát, egy teljes évet töltött azzal, hogy megpróbálta visszaszerezni az elveszett földbirtokokat – nem sikerült teljesen. A váltságdíj 100 ezer (más források szerint 150 ezer) márka volt. Ezt jórészt különadókkal szedtek össze és még a templomok arany- és ezüstkelyheit is beolvasztották. A pénz gyűjtése közben anyja mindent megtett, hogy a “Richárd, a jó király” kép kialakuljon kedvenc fiáról, s ez olyan jól sikerült, hogy a mai napig így van.
Milyen volt Oroszlánszívű Richárd?
Keveset foglalkozott a nőkkel, de gyerekkorában (9 évesen) eljegyezték mostohatestvérével, a francia király (Alix, Alys vagy Alais nevű) lányával. Alix aztán 25 évig II. Henrik foglya volt, s közben a szeretője is lett. Richard 1192. május 12-én vette feleségül Navarrai Berengariát Ciprus szigetén, aki egyedülló abban a tekintetben, hogy „az egyetlen angol királynőként ismerik, aki soha nem tette be lábát az országba”. Pontosabban – Richárd halála után valószínűleg járt ott, de életében nem.
Gyerekük nem született, s mivel Richárd általában sem sokat foglalkozott a nőkkel, így egyes történészek azt gyanítják, hogy homoszexuális vagy talán biszexuális volt. Az egyetlen nő, aki fontos szerepet játszott az életében – az édesanyja volt.
William Stubbs szerint “Rossz király volt: nagyszerű tettei, katonai készségei, pompája és pazarlása, költői ízlése, kalandvágya nem pótolták a népe iránti rokonszenv, vagy akár megfontolás hiányát. “
