Marcus Aurelius utódlása és a szexmániás felesége
Egy jó császár
180. március 17-én hunyt el Marcus Aurelius, az egyik legismertebb római császár, akire úgy emlékszik a történelem, mint az öt jó császár egyikére. (a képen a császár kenyeret oszt)
A filozófus császár maga vetette papírra uralkodásának vezérfonalát, amely szerint “Vigyázz, el ne császárosodj, fel ne vedd a szokásaikat – mert ez könnyedén megesik. Légy csak egyszerű, jó, tiszta, komoly, kendőzetlen, igazságszerető, istenfélő, jóindulatú, szeretetteljes és tántoríthatatlanul kötelességtudó.”
Ő maga igyekezett ezt szem előtt tartani, de vele talán véget is ért Róma aranykora.
A császárnak volt egy túlélő fia, Commodus, aki aztán császárként követte a trónon. Felmerült azonban, hogy lehetséges, hogy nem is Marcus Aurelius volt Commodus biológiai apja. Commodus elég kevéssé hasonlított az apjára, megszállottan küzdött a gladiátorok között, s lehetséges, hogy egy gladiátor volt az apja? (a képen Commodus lelövi a tigrist)
Marcus Aurelius házassága
Marcus Aurelius felesége az ifjabb Faustina (130-175) volt, aki amellett, hogy Antoninus Pius császárnak a lánya volt, egyben Marcus Aurelius unokatestvére is. A házaspárnak három évtizedes házassága alatt legalább 14 gyermeke született, de közülük csak egy fiú és négy lány élte túl az apját. A legtöbben még csecsemőkorban vagy kisgyermekkorban meghaltak, amelynek oka lehet a Faustina és Marcus Aurelius közötti közeli rokonság is.
A házasságot már Faustina nyolcéves korában elhatározták, s tizenötéves lehetett, amikor 145 tavaszán meg is kötötték. Két év múlva megszületett az első gyermekük, aztán sorban következtek a többiek. Két ikerpár is született, s az egyiknek a tagja volt Commodus, aki 161. augusztus 31-én látta meg a napvilágot. Ő is sokat betegeskedett, viszont fiú ikertestvére 165-ben meg is halt. Ezután Marcus Aurelius Commodust, s egy évvel fiatalabb öccsét, Marcus Annius Verust, 166. október 12-én caesarra tette, Verus azonban hamarosan meghalt.
Így egyedül Commodus maradt, mint lehetséges örökös, de az egykori római történetek alapján a szexmániás Faustina rendszeresen megcsalta a férjét, jellemzően katonákkal, gladiátorokkal, tengerészekkel és szenátorokkal.
A könnyűvérű császárné
Ebből talán a gladiátor a legkevésbé meglepő, hiszen abban a korban a gladiátorok afféle “szexszimbólumok” voltak, sőt a rómaiaik azt hitték, hogy a gladiátor vére és verejtéke afrodiziákum. Számos gazdag és befolyásos római nő szerzett gladiátorokat testőröknek, akik aztán sokszor túlságosan közeli testőrök lettek.
A pletykák szerint Faustina teljesen belehabarodott az egyik gladiátorba, s ezt a férje előtt is beismerte. Marcus Aurelius jósokkal konzultálva egy eléggé szokatlan megoldást javasolt a feleségének. (a képen a császári pár rekonstruált képe)
Azt kérte tőle, hogy az ő jelenlétében szeretkezzen a gladiátorral.
Faustina ugyan meglepődött, de teljesítette férje kérését, azonban az aktus közben a császár katonái megtámadták és kivégezték a gladiátort, majd a feleségnek a halott vérében kellett megfürdenie, hogy azután a császárral közösüljön. Mivel az ókori rómaiak azt hitték, hogy a gladiátor vére erős afrodiziákum, s a császár úgy hitte, hogy Faustina szenvedélye a vér hatására visszatér iránta,
Persze ezután a kaland után, Faustina ugyanúgy csalta tovább a császárt, mint korábban, aki azonban a tanácsadóitól minderről természetesen tudott. Sokan csodálkoztak, hogy nem tesz semmit, várták, hogy megöli a feleségét vagy a legújabb szeretőjét, esetleg elválik Faustinától.
Az erre vonatkozó kérdésre azonban Marcus Aurelius csak úgy válaszolt: “Ha elküldöm a feleségemet, a hozományát is meg kell tagadnom.”
Antoninus Pius császár lányaként Faustina hozománya az akkortájt már igazán hatalmas és erős Római Birodalom volt. (a fenti térképen a Birodalom kiterjedése 180 körül)
A Pax Romana vége
Persze volt egy másik ok is, hogy egész életükben közel maradtak egymáshoz. Bár nyilvánosan nem vallotta be, a császár még élete végén is szerette feleségét, ahogyan ezt a naplójában meg is vallotta „ilyen feleségem van, ilyen odaadó, szeretettel teli, ilyen egyszerű.” Ezt mutatja, hogy amikor a császárné 175-ben elhunyt, tovább istenítte, sőt egy várost is elnevezett róla.
Az elhunyt császárné képmásával érméket is kibocsátott, amelyet a római nők évszázadokon keresztül szerencsét hozó talizmánnak tekintettek és ékszerekbe ágyazva hordtak. A felesége emlékét a haláláig megőrizte, s talán bízott abban is, hogy Commodus megembereli magát – ez azonban nem következett be. (a képen a császár utolsó szavai)
Marcus Aureliusra olyan nagy császárként emlékezik a történelem, aki legyőzte a germánokat és próbált rendet tenni a pestis pusztítása után. Az egyetlen igazán komoly hibája talán az volt, hogy azt a Commodust választotta örökösének, akinek regnálása alatt véget ért a Pax Romana.
Ha tetszett a poszt – oszd meg!
Kapcsolódó posztok |
