Granada visszafoglalása a móroktól

1492. január 2-án Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd seregei elfoglalták Granada városát, s ezzel szimbólikusan is megszűnt a Granadai Emírség.

A mórok ekkor már évszázadok uralták a Hispániai-félsziget kisebb-nagyobb részét, s csak azért nem nyomultak előre tovább, mert 732-ben Martell Károly seregei megállították őket.

Később aztán a kasztíliai, aragóniai, navarrai és katalóniai uralkodók folyamatosan harcoltak a hódítókkal, de a Granadai Emirátus virágzott.

Az első komolyabb problémák III. Juszuf halálát követően, 1417-ben jelentek meg, s hamarosan igazi polgárháborús helyzet alakult ki. Ekkor aztán elveszítettek több fontos erődöt (pl. Gibraltárt) de a helyzetüket könnyítette, hogy a különböző királyságok (bár sok rokoni szál fűzte össze őket) sokszor harcoltak egymás ellen is.

Az Árpád-házi szálak

A rokoni szálakra nagyon jó példa Izabella és Ferdinánd esete, akik szintén viszonylag közeli rokonok voltak, ráadásul mindketten Jolánta magyar királyi hercegnő, aragóniai királyné leszármazottai voltak, így az Árpád-házhoz tartoztak, nőági örökösödés révén. Jolántára egyébként Aragóniában szentként tekintenek.

Ezzel persze az ő közös leszármazottaik, így Őrült Johanna, V. Károly vagy II. Fülöp is, ahogyan az operában megénekelt Don Juan is.

 

 

Sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a keresztény uralkodók között normalizálódjon a helyzet, de a legnagyobb veszély 1479-től köszöntött az arabokra.

Izabella és Ferdinánd ekkor már tíz éve házasok voltak, sőt már két gyermekük is született, de Izabella csak 1474-től lett Kasztília uralkodója, míg Ferdinánd csak 1479-től lett aragón uralkodó.

Közben némi polgárháborúval is kellett foglalkozniuk, hiszen Izabella bátyjának (feltehetően törvénytelen) lánya is próbált a trónra kerülni.

A házaspár, mint a két királyság törvényes uralkodója 1479. szeptember 4-én megkötötte az Alcáçovasi Szerződést, amely békét hozott Aragónia és Kasztíliai valamint között, így a polgárháborús helyzet tulajdonképpen véget ért.

Granada visszafoglalása

Ekkor fordulhattak az arabok ellen.

Az éppen fennálló fegyverszünetet 1481. december 26-án a mórok támadása törte meg, s váltakozó sikerű harc kezdődött, amely során 1483. április 21-én egy győzelem után fogságba került a Granadát uraló emír, Abu Abdullah vagyis Boabdil is.

Boabdil elfogása lehetővé tette Ferdinánd számára, hogy jobban megismerje az emírt, s rájöjjön, hogy a testvérharcok miatt lehetséges egész Granada elfoglalása. Ennek eredményeképpen Ferdinánd és Boabdil aláírtak egy szerződést, amely alapján a kasztíliaiak segítenek visszafoglalni Granadát, cserébe Boabdil átadja az emírátus azon részét, amely ekkor al-Zagal kezében volt. Bár korábban ez nem volt célja Ferdinándnak, hiszen azt mondta – „Minket nem indított el ebbe a háborúba a birodalmunk bővítésének vágya ”.

Így aztán az emírt három év múlva, 1486. július 7-én komoly területekért cserébe szabadon engedték. A hazatérés után Boabdil és nagybátyja között trónharc tört ki, eközben Ferdinánd és Izabella katonái bevették Malagát. Bár Boabdil segítséget kért Egyiptom mameluk szultánjától, majd az oszmán-török szultántól is, igazi segítséget nem kapott.

Közben elfoglalták Almeriát és körbezárták Granadát a keresztény hadak.

Hosszú harcok után 1491. november 11-én Granada kapitulált, s Boabdil hivatalosan 1492. január 2-án feladta a várost. Bár a keresztények már előző nap bejutottak a városba és átvették a hatalmat, sőt a kulcsot is átadták január 1-én, a másnapi hivatalos kulcsátadás csak színjáték volt. Ez egyébként az Alhambrában a Comares-toronyban történt. Édesanyja úgy korholta, hogy “asszonyként siratod, amit férfiként nem tudtál megvédeni.”

Ezzel a Hispániai-félsziget felszabadult a mór uralom alól, Boabdil pedig Afrikába távozott 1130 követőjével és szolgájával, majd Marokkóban szállt partra, ahol palotát épített Fezben és az 1533-ban bekövetkezett haláláig ott élt. Mindez olyan nagy eredmény volt, hogy néhány évvel később, 1496-ban Rodrigo Borgia, vagyis VI. Sándor pápa a királyi párnak a “Katolikus Királyok”címet adományozta.