Az egyetlen kínai császárnő – Wu Zetian
Wu Zetian fiatalkora
Az egyetlen hivatalosan elismert kínai császárnő a Tang-dinasztinához tartozó Vu Cö-tien (vagy Wu Zetian) volt, aki 624. február 17-én született. Apja jómódú fakereskedő volt, anyja pedig a tekintélyes Jang családból származott. Már gyermekkorában is saját szolgái voltak, így nem kellett a házimunkával foglalkoznia. Édesapja fontosnak tartotta, hogy tanuljon, amely akkortájt nem volt mindennapi a lányos apák esetében.
Persze nem csak olvasott is tanult, hanem alig 14 évesen Taj-cung császár ágyasaként megkezdte udvari pályafutását is a százfős háremben.
Hivatalos udvarhölgy lett, s egyből az ötös fokozaton kezdte a kilenc fokozatú udvarhölgyi életpályát. Anyja nem akarta, hogy udvarhölgy legyen, de ő már ekkor komoly célokkal rendelkezett, s egy ízben síró anyjától így búcsúzott: „Anyám, honnan tudod, hogy nem épp a szerencsém, hogy találkozhatok a Menny Fiával?”
Ez nem teljesen sikerült, mert a hírek szerint csak egyetlen alkalommal létesített szexuális kapcsolatot a császárral (a fenti képen).
649-ben, azonban, az uralkodó halálakor már intim viszonyban volt a Li-Csi koronaherceggel, Taj-cung 9. fiával, aki Kao-cung néven császár lett. A hagyomány szerint azokat az udvarhölgyeket, akik nem szültek gyereket az elhunyt császárnak egy templomba száműzték, így Vu Cö-tien is a Ganye-templomba került, ahol buddhista papnőként kellett volna élnie. Ő azonban megszökött, majd az új császár saját ágyasként visszavitte a palotába. Valószínűleg nem véletlenül, mert a háremben a beceneve “gyönyörű lány” volt.
A császárné
A ranglétrán is előrébb lépett, hiszen Csaoji lett, amely a második legmagasabb fokozat volt. Lassacskán növelte a befolyását a császár felett, s végül már ő döntött számos kérdésben. Kegyetlen törtető volt, egyes hírek szerint még saját lányát is megölte a hatalomért.
A császár húszévesen került a trónra, de folyamatosan betegeskedett, s nem igazán foglalkozott az uralkodói munkával, csak az utódnemzéssel. Ekkortájt a kedvence egy Hsziao nevű udvarhölgy volt, de az özvegy császárné segített Vu-nak a nőt a császár kegyeiből kiejteni.
Hamarosan Vu lett az első számú kedvenc, s 652-ben megszületett Li Hong, majd 653-ban Li Hszien. A két fiú után egy kislány is született, de ő hamarosan meghalt.
Elterjedt a pletyka, hogy az anyja ölte meg, hogy az özvegy császárnéra foghassa. Vu meg is vádolta, per is volt, de azért ez nem volt olyan egyszerű. Vu ekkor boszorkánysággal vádolta meg az özvegyet, így 655 őszén börtönbe vetették Vang császárnét és Vu-t nevezték ki az új császárnénak, aki hamarosan meg is gyilkoltatta Vangot, mert a császár elgondolkodott a szabadon bocsátásán. De nem is egyszerűen meggyilkoltatta, hanem végtagjait levágatta és hagyta elvérezni. Miután meghalt, a holttestet borba dobatta.
Ekkor, 655-ben lett Vu hivatalosan Kao-cung huanghouja, vagyis “feleséga” vagy “kormányzó császárnéja“.
A császárnő
Ezzel jelentős befolyást szerzett, amelyet nem volt rest használni is. A szerencse is a kezére játszott, hiszen 660-ban az uralkodó stroke-ot kapott, így Vu Cö-tien régenscsászárnő lett, amely a császári ranggal egyenértékű volt. 664-ben a császár el akarta mozdítani, de már nem volt hozzá ereje, így továbbra is döntési helyzetben volt.
Az ügyekben hivatalosan a császár, gyakorlatban Vu döntött. Férje megkapta a “Hian Huang” (mennyország császára), ő pedig “Tian Hou” (mennyei császárné) címet, de leggyakrabban a “két szent” néven ismerték őket. Vu fényűző sárga ruhában kezdett járni, amely a császár előjoga volt.
675-ben a császár állapota még rosszabb lett, így Vu hivatalosan is régens lett, majd Li Hong, a fia, váratlanul meghalt. A rossz nyelvek és a korabeli történetírók szerint ő mérgezte meg saját fiát a hatalomért. A császár végül 683-ban halt meg, s Li Csen lett az új császár Csung-cung néven.
Az új császár mellett azonban ott volt Vu régensként, Kao-cung végakarataként, vagyis tulajdonképpen Vu uralkodott.
Hat héttel később már ez sem volt elég, így Vu elűzte a császárt, s legkisebb fiát Li Tan-kót, Jü herceget ültette a trónra, Zsuj-cung néven, aki helyett természetesen ő uralkodott. Néhány év múlva Zsuj-cung kiáltotta ki édesanyját császárnőnek, így 690-től már hivatalosan is ő uralkodott, s megalakult a Csou-dinasztia.
Uralkodását a Kínai Birodalom folyamatos terjeszkedése jellemezte, hiszen egészen Közép-Ázsiáig tolta ki a határokat. Folyamatosan háborút viselt a Koreiai-félszigeten is, előbb Silla szövetségesenként Kogurjo ellen, majd Kogurjo szövetségeseként Silla ellen.
Jelentős hatással volt a birodalom kulturális életére is, hiszen támogatta az oktatás és az irodalmat, s a taizmust és a buddhizmust is. Számos hagyománnyal szakított, így uralkodása alatta a nők szabadon férjhez mehettek és elválhattak, s a férfiak és nők egyenlő jogokat kaptak. Még egy női miniszterelnököt is kinevezett.
686-ban saját titkosrendőrséget hozott létre, s nem hanyagolta el egyéb uralkodói kötelességeit sem, hiszen négy fiú édesanyja lett, akik közül három császár lett (bár egyikük csak posztomusz címként kapta), s az ő unokája volt a híres Tang Szu-cung császár.
Ő maga végül 705. december 16-hunyt el, 81 évesen.
Ha tetszett a poszt – oszd meg!
Kapcsolódó posztok |
