Zoé, a férjfaló bizánci császárnő
Zoé (vagy Zoë) Porphyrogenita a Bizánci Birodalom császárnője, VIII. Konsztantinosz idősebb lánya volt, s egyben III. Rómanosz, IV. Mikhael, V. Mikhael, Theodóra és IX. Konsztantinosz társuralkodója.
Zóé 978 körül született császári hercegnőként, hiszen apja már 962-től, kétéves korától társcsászár volt, bátyja II. Baszileiosz mellett. Mivel Baszileiosznak az volt a véleménye, hogy az unokahúgai ne menjenek férjhez bizánci nemeshez, mert a férjek igényt tarthatnak a trónra, így sok évig pártában maradt a császári palotában.
996-ban felmerült az ötlet, hogy III. Ottó német-római császár felesége lesz, amikor Arnulf, Milánó érseke meglátogatta Konstantint, hogy feleséget válasszon Ottónak a bizánci társcsászár három lánya közül. A legidősebb Eudocia volt, akit azonban a himlő elcsúfított, a legfiatalabb, Theodóra pedig nagyon akaratos volt, így a rendkívül vonzó, 23 éves Zoé lett a kiválasztott, aki 1002 januárjában elkísérte Arnulfot Itáliába, de mire Bariba értek, Ottó császár meghalt, így Zoé hazatért.
Évtizedekig nem történt semmi fontos az életében, s már 47 éves volt, amikor nagybátyja, II. Baszileiosz, 1025. december 15-én elhunyt, s apja egyedül maradt a trónon. Mivel Zoénak fiútestvére nem volt, a császár mindenáron feleségül akarta adni, de erre csak három év múlva kerülhetett sor.
1028-ban újra követek érkeztek Német-Római Birodalomból, újra házassági javaslattal. Az új férjjelölt azonban II. Konrád alig tízesztendős fia lett volna, a közel ötven éves Zoé számára. Ő és az apja természetesen visszautasította az ajánlatot.
A következő jelölt Konstantin Dalassenos volt, aki azonban túlságosan népszerű volt Bizáncban, így a császár nem akarta vejének. A következő jelölt Romanos Argyros, Konstantinápoly városi prefektusa volt, aki mindenkinek megfelelt. Igaz, először Theodóra férje lett volna, de a lány elutasította.
Zoé, a férjfaló
Így aztán 1028. november 10-én, Zóé ment férjhez Romanoszhoz, s a házasságkötés után kevéssel, már másnap elhunyt a császár. Így szinte azonnal társuralkodóként jelentek meg, de a férj egyedül igyekezett uralkodni. Zoé mindenáron teherbe akart esni és mindent megpróbált a varázsitaltól az amulettig. A teherbeesés azonban nem sikerült, így a férj lassan már nem is közeledett hozzá. A házasság boldogtalan volt, s a férj igyekezett a feleség rendelkezésére álló pénzösszegeket csökkenteni.
Talán emiatt lett a szeretője (sok más szerető után) Mikhael, aki aztán Romanosz 1034. április 11-én bekövetkezett halála után IV. Mikhael néven lett uralkodó. A császárt holtan találták a fürdőszobában, s természetesen többféle ok is felmerült. Romanosz talán mérgezés áldozata volt, amely azért is valószínű, mert már a halála napján megtörtént a házasság Zóé és Mikhael között, majd másnap császárrá koronázták. Az a hír is elterjedt, hogy hosszú ideig a víz alá nyomták a fejét, s így vízbe fojtották.
Az új császár azonban nem sokat törődött a feleségével, s az eunuch Jóannész szigorú felügyeletére bízta.
Mikhael, 1041-ben örökbe fogadtatta Zoéval unokaöccsét, aki aztán nagybátyja 1041. december 10-i halála után V. Mikhael néven császár lett. Császárként azonban megpróbálta Zóét kolostorba zárni, bár ígéretet tett arra, hogy tiszteletben tartja a függetlenségét.
Zóé kolostorba küldése azonban lázadáshoz vezetett, így a klérus és a hivatali adminisztráció 1042. április 19-én megbuktatta Mikhaelt és visszahívta Zóét, ugyanakkor a húgát, Theodórát is császárnővé választotta két nappal később, míg Mikhael egy kolostorba menekült.
Zoé nem is nagyon akart dönteni, de húgát sem igazán akarta engedni dönteni, így az udvar is kettészakadt a két testvér között. Két hónap sem telt el, s a tehetetlenség miatt Zoé újra megházasodott. Az első választottja az a Konsztantinosz Dalassenos lett volna, aki majdnem az első férje lett, de végül most sem nyerte el a tetszését. A következő Konstatin Atroklines volt, egy udvari tisztviselő, akivel korábban talán viszonya is volt Zoénak, de aztán hirtelen elhunyt. Így jutott el Kónsztantinosz Monomakhoszhoz, aki korábban szintén a szeretője volt. A házasságkötés 1042. június 11-én megtörtént, s a férj másnap trónra is lépett.
Vele egy kicsit jobban járt Zoé, hiszen bár a férje szintén tartott szeretőt, azonban nem háborgatta felesége nyugalmát, így Zoé elfogadta a helyzetet. A férje egyszerűen magával vitte egy régi szeretőjét (Maria Skleraina-t) a császári palotába. A már 64 éves Zoé nem ellenkezett, így Maria a harmadik legfontosabb nő lett a császárságban. Ez a nyugalmas helyzet egészen 1050-ig, Zoé haláláig tartott.
A források szerint Zoé gyönyörű nő volt, s egész kozmetikai laboratóriumot működtetett a szépsége megőrzésére, így még a hatvanas éveiben is nagyon fiatalos volt az arca.
