A korántsem szent életű bizánci császárnő – Szent Eiréné (2)
A lázadók és Eiréné
Eirénének (a fenti képen) később azonban más ötlete támadt, 787-ben úgy látta, hogy Nagy Károly (a lent képen) kissé veszít a hatalmából, ezért felmondta ez eljegyzést.
Azzal a lelkesedéssel, hogyan felmondta, ki is választotta a következő menyasszonyt Amnia Mária személyében.
A fia kötelességtudóan feleségül vette a lányt, de közben bosszút forralt az anyja ellen. Ahogyan kissé idősebb lett, ez már nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is megvalósult. A 700-as évek végén egy kicsi, de erőteljes lázadást vezetett az anyja ellen, hogy át tudja venni az irányítást, az egyébként neki jogosan járó trónon. Az anyja válasza azonban eléggé véresre sikerült.
Amikor Eiréné leverte a lázadást, s keményen megbüntette mindazokat, akik a fia mellé álltak, s azt követelte a palota minden lakójától, hogy esküdjenek neki hűséget és csak neki.
Ez azért volt arculcsapás Kónsztantinoszra, hiszen az anyja csak régens volt, s ő lett volna az uralkodó. Eiréné azonban még tovább ment, hiszen engedélyezte a nép számára, hogy szabadon megjelenítsék Jézus képmását, vagyis hagyta, sőt erősítette az ikonok terjedését.
790-ben már a katonák is fegyvert fogtak Eiréné ellen, s valódi lázadás indult ellene, s Konstantint császárnak, Eirénét pedig lázadónak kiáltották ki. A régensnő egy évtizednyi korlátlan hatalom után elbukta a címeit és a hatalmát is. Ekkor mindenki azt hitte, hogy itt a vége az Eiréné-korszaknak, de ez még korántsem volt így.
A fia, VI. Kónsztantinosz korántsem volt olyan tehetséges az uralkodásban, mint az anyja, így hamarosan látványos kudarcok érték, s egyre több harcba kezdett a rokonaival. Eiréné pedig a partvonalról figyelte egyre elégedettebben, hogy mi történik.
Eiréné visszatér
792-ben a fia azzal kereste meg, hogy térjen vissza a hatalomba és szinte könyörgött, hogy segítsen neki rendet tenni. Hogy még kedvesebbé tegye a hatalmat, még a “császárnő” címet is felajánlotta a számára. (a képen a két uralkodó). Eiréné nagy kegyesen elfogadta a felkérést,,s egy ideig együtt uralkodtak társuralkodóként.
Eiréné azonban soha nem felejtette el, hogy a fia mit követetett el ellene, így szörnyű bosszút tervezett. Nem akart vele látványosan szembeszállni, de azért számos apró dologgal látványosan gyengítette a hatalmát és befolyását.
A császárnő nagyon segítőkészen azt javasolta a fiatal császárnak, hogy a legkevésbé sikeres katonáinak az arcára tetoválják az “áruló” szót, így ösztönözve őket a harcosabb fellépésre. Természetesen mindez nemcsak annál az 1000 katonánál csökkentette a császár népszerűségét, akik elszenvedni voltak a tetoválást, hanem szinte mindenki másnál is visszatetszést keltett.
Közben a fiatal császár házassága teljesen boldogtalan volt, s a felesége helyett inkább szeretőjével, Theodotéval töltötte az időt. Ez szintén felháborodást okozott a birodalomban és a császárnő azonnal meglátta a lehetőséget. Az előző öt év alatt szépen csendesen gyűjtögette maga mellé a szövetségeseket, s most érzékelve a császár gyengeségét, hirtelen rászabadította az őt támogatókat.
Eiréné, a császárnő
Kónsztantinosz ugyan elmenekült, de Eiréné támogatói már várták és elkapták. Személyes fogolyként került a császárnő kezébe, s a Boszporusz partjaitól egészen Konstatinnápolyig hurcolták anyja nem túl szerető karjaiba.
Az anya most már eldöntötte, hogy keményen megbünteti a fiát, így 797. augusztus 19-én megvakíttatta a saját fiát, így alkalmatlanná téve az uralkodásra.
Kónsztantinosz túlélte a büntetését, de az anyja szigorú zár alatt tartotta, majd néhány évnyi rabság után meghalt. A császár így kikerült a hatalomból, Eiréné egyedül kormányozta tovább a birodalmat császárnőként.
Mivel azonban nő volt, a Nyugat-Római Birodalom és a pápa kezdte rossz szemmel nézni a történéseket, s az általuk “üresnek talált” bizánci trónt szerették volna megtölteni. (az ‘egyesített’ birodalom térképe)
800-ban a korábbi szövetségese, Nagy Károly az egységes Római Birodalom császárának kiáltotta ki magát, ezzel csökkentve Eiréné befolyását.
A császár és császárnő
Ekkor Eiréné újra megpróbált cselszövést kezdeni, s Nagy Károlyra már kezdett nem úgy tekinteni, mint fiának valamikori apósjelöltjére, hanem úgy, mint saját vőlegényére. (a lenti képen Eiréné és Nagy Károly)
Erre főként azért volt szüksége, mert ekkortájt Nagy Károly volt a legerősebb uralkodó egész Európában.
Persze más trükkökhöz is folyamodott, hiszen “basileus”-nak, vagyis császárnak nevezte magát, nem pedig “basilissának” vagyis császárnőnek. (a lenti képen a császárnő)
Félt attól, hogy az első bizánci császárné sorsára jut, hiszen Martina orrát levágták, nyelvét felvágták és száműzték.
A próbálkozásai azonban nem tartottak örökké, hiszen 802-ben egy lázadó csoport felkelést szított ellene és végül sikerült is leváltaniuk a pénzügyminiszter vezetésével. Ő lett aztán I. Nikeforosz császár. (a lenti képen)
Eirénét így 802 október 31-én leváltották és mivel senki nem látta szívesen a palotában, egy távoli szigetre száműzték. Ott, Leszbosz szigetén élt szegényen, gyapjúfonásból tengetve az életét. (a térképen Leszbosz)
Mindez nem tartott sokáig, hiszen 803. augusztus 9-én elhunyt.
Sztudita Szent Theodórosz javaslatára szentként tisztelik a képrombolások megfékezése miatt.
Ha tetszett a poszt – oszd meg!
Kapcsolódó posztok |
