Nika-lázadás – Amikor a kora középkori drukkerek felkelést robbantottak ki
Az előzmények
Egy sportverseny miatt tört ki felkelés 532. januárjában Bizáncban, amely aztán egy, az I. Jusztinianusz császár ellen irányuló politikai felkeléssé alakult. A felkelés neve a cirkuszban vagy sportversenyen kiabált Nika! vagyis Győzz! feliáltással van összefüggésben, s az alatt a néhány nap alatt, amíg lezajlott, Konstantinápoly közel felét felégették vagy elpusztították.
A kocsiversenyeken már akkor is voltak szurkolói csoportok, amelyek a különböző csapatokat támogatták, s amelyeket színekkel különböztettek meg egymástól: kékek (Veneti), a zöldek (Prasini), a vörösök (Russati) és a fehérek (Albati). A bizánci korszakban főleg az első két csapat volt jelentős. Ezek aztán nem csak a szurkolásban, hanem politikai vagy teológiai kérdésekben is gyakran egyetértettek és próbáltak nyomást gyakorolni a császárra. Néhány módosabb arisztokrata család tagjai eközben azt is gondolták, hogy jogosabb igényük van a trónra, mint az éppen uralkodó Jusztinianusznak.
Egy korábbi (531-ben lezajlott) kocsiverseny alkalmával történt néhány gyilkosság a szembenálló szurkolók csapatai között, amelyet elsősorban a “kékek” és “zöldek” számlájára írtak. Jusztinianusz, aki magánemberként a “kékek” oldalán állt, mindkét csapatot megbüntette, s a gyilkosok közül többet ki is végeztetett.
Néhányan azonban még a börtönben voltak, s ketten közülük (egy kék és egy zöld szimpatizáns) meg is szöktek 532. január 10-én, majd egy templomban kerestek menedéket.
A császár éppen a perzsákkal tárgyalt és nem akart elégedetlenséget a városban, ezért úgy döntött, hogy a két férfi halálos ítéletét visszavonja, csak szabadságvesztésre ítéli őket. A tömeg azonban a szabadon bocsátásukat követelte.
A Nika-lázadás
532. január 11-én (más források szerint 13-án) a zöldek méltatlankodni kezdtek a császár jelenlétében a Hippodromban (pontosabban a császár a palotájából nézte a versenyeket, ahonnan rálátása volt a pályára), s közben felhánytorgatták Kappadókiai Joannész prefektus néhány gyilkosságát, amelyet a zöldek számlájára írtak. Szópárbaj kezdődött a kékek és zöldek között, amely aztán egy összetűzésbe torkollott. Az összecsapás után azonban a két oldal kiegyezett és a császár valamint néhány főember távozását kezdték követelni. A 22. versenyszám után a két tábor a palota ellen fordult. A Hippodromból kitörve kiszabadították bebörtönzött társaikat és gyújtogatni kezdtek. A palota ostroma öt napig tartott, s részben elpusztult a Hagia Sophia is a támadások miatt.
A felkelők közben császárrá koronázták Hüpatioszt, egy korábbi császár, I. Anasztasziosz unokaöccsét és politikai követeléssekkel léptek fel, valamint elbarikádozták magukat a Hippodromban a frissen kikiáltott császárral együtt. A városi szenátusban az új császár mellett mondott beszédet Origenesz szenátor és sok más szenátor is a Jusztinianusszal való leszámolást támogatta.
Jusztiniánusz azonban leváltotta Tribonianuszt és Joannészt, helyükre Phókaszt állítva, de közben már a város elhagyásán gondolkodott. A felesége, Theodóra császárné hatására és rábeszélésére azonban mégis maradt, s bevárta Beliszariosz és Mundus hadvezéreket. Ők valóban rendet is tettek.
A lázadás leverése
Először megosztották a lázadókat, emlékeztetve, hogy a császár maga is “kék”, így a kékek némi pénzösszeg fejében elálltak a lázadástól. A császár egyik hadvezére, Narses, a népszerű eunuch, egy zsák arannyal kereste meg a kékeket. Narses miután emlékeztette a kékeket, hogy a császár is kék szimpatizáns, arra is felhívta a figyelmet, hogy az új császár viszont zöld. Emiatt az új császár koronázásakor, amelyet a Hippodromban tartottak, a kékek jórészt kivonultak, s helyettük katonák érkeztek. Január 18-án könyörtelenül leölték az egyedül maradt zöldeket. A hírek szerint akár 30-40 ezer halálos áldozat is lehetett.
A frissen kikiáltott császár kivégzésre került, az őt támogató szenátorokat pedig száműzték. A Nika-lázadás elbukott.
|
Kapcsolódó Minden idők leggazdagabb sportolója – Diocles |
