Amikor II. János francia király fizetett váltságdíjat az angoloknak
II. János francia király származása
II. János francia király a Valois-ház második királya (aki apai ágon ükunokája volt Jolánta aragóniai királynénak, II. András magyar király lányának), VI. Fülöp és Burgundiai (Sánta) Johanna fiaként született 1319. április 19-én és apja halála után, 1350. augusztus 22-én került a trónra. Az igazi lovagi nevelést kapó fiú szerette a pazarló vigasságokat és a szórakozás számtalan formáját. (a képen a francia király, II. János)
1349-ben egy pestisjárványban elhunyt a felesége Luxemburgi Bona, így egy évvel később feleségül vette Auvergne-i Johannát. Bona halálát már nem érhette meg apósa, a vak Luxemburgi János cseh király, aki a vesztes crécyi csatában vesztette életét sok más lovaggal együtt. A királyt fütötte a bizonyítási vágy az angolok ellen, de balszerencséjére a korszak két kimagasló egyénisége, (a szintén Árpád-házi felmenőkkel rendelkező) III. Edvárd angol király és fia, a fekete herceg volt az ellenfele. (a képen a fekete herceg)
Ez persze nem zavarta, s a francia rendektől pénzt kért a háború folytatására. A rendek (bizonyos kikötésekkel) meg is szavazták a rendkivüli hadiadót, de az adó beszedése komoly problémákba ütközött.
II. Károly navarrai király, aki X. Lajos unokája volt (s így szintén leszármazottja Jolánta magyar királyi hercegnőnek), trónkövetőként lépett fel, s bár a francia király próbált vele egyezkedni, sőt lányát is feleségül adta hozzá, a navarrai király kapcsolatba lépett a fekete herceggel.
A francia király végül rátört a vejére egy mulatság alatt, s Károlyt bebörtönöztette, bizalmasait pedig lefejeztette. Ekkor azonban angol sereg szállt partra Normandiában és Aquitániában, amelyek a Loire-tól északra akartak egyesülni. (a képen II. Károly navarrai király, amint élve elégetik – véletlenül – az ágyában)
A harcok
A fekete herceg nem talált jó átkelőhelyet, s végül menekülnie kellett a franciák elől, János pedig üldözni kezdte.
A herceg békét ajánlott, de a francia király nem fogadta el és 1356. szeptember 19-én Poitiers mellett rohamra indult. A magukat elsáncoló angolok visszaverték a támadást, majd lóra szállva a francia gyalogságot is megfutamították. Összesen kétezer foglyot ejtettek, számos nemest és előkelőséget, magát János királyt is. (a lenti képen a poitiers-i csata egy jelenete)
Az angolok nem akartak fosztogatni, hanem visszavonultak Bordeaux-ba, ahonnan a királyt 1357 áprilisában Londonba szálították.
Az angolok királyi bánásmódban részesítették, otthon pedig közben a trónörökös volt a régens. János apanázst kapott a királytól, lovakat és házi kedveceket tartott, szabadon gyarapíthatta a ruhatárát, udvari zenekara, sőt egy saját asztrológusa is volt. (a fekete herceg kiszolgálja a fogoly királyt)
A dauphin eközben összehívta a rendi gyűlést, de nem sok sikerrel járt, mert közben a navarrai király is kiszabadult a fogságból, s párizsi kereskedők is fellázadtak. Az angolokkal kötött fegyverszünet után pedig az elbocsátott zsoldosok is Párizsba mentek bajt keverni. Károly navarrai király betört a dauphin palotájába, ahol több hívét megölte, s a trónörököst meg is alázta. Károly herceg, a trónörökös vidékre menekült, a párizsi nép pedig lassan megunta a navarrai király és hívei kegyetlenkedését és elűzték a városból.
János eközben komoly tárgyalásokat folytatott az angol királlyal, aki Franciaország felét (a korábbi Angevin Birodalom francia részét) kérte tőle. A francia rendi gyűlés azonban ezt megakadályozta, mire az angol király partra szállt Calais-ban és Reimsben francia királlyá akarta magát koronáztatni (hiszen édesanyja Szép Fülöp francia király lánya volt). (a képen Szép Fülöp)
Reims azonban hónapokig ellenállt, s egy hatalmas vihar megtizedelte az angol sereget – a felek így békét kötöttek.
A váltságdíj – II. János
A békekötésre 1360. május 9-én került sor Brétegny-ben, s ez lehetővé tette János király hazatérését 3 millió écu vagyis 11.64 tonna arany fejében. Persze ez hatalmas összeg volt, amely nem állt azonnal a rendelkezésre, így a király saját maga helyett két fiát, Berry és Anjou hercegeit kínálta túszul, amíg az összeget meg nem szerzi.
A király kiváltására külön pénzt verettek, a lovas frankot, amely a frank első megjelenése a francia történelemben. A pénzérme 3,88 gram aranyból készült, s értéke azonos volt 1 tours-i livre-vel vagy 20 soul-lal. (a lenti képen)
A váltságdíj kifizetése azonban hosszú ideig tartott, s közben az egyik herceg megunta a semmitevést Londonban, s megszökött. Nem bántották őt sem, s Louis, Anjou hercege elégedett volt a bánásmóddal, de hiányzott neki a felesége, így fittyet hányva apja ígéretének angolosan vagy franciásan távozott. Amikor János ezt megtudta, jogosnak érezve az angolok felháborodását és önként az angolok kezére adta magát 1364 elején – miután a régensi feladatokat újra a dauphinra hagyta. (a francia és angol területek 1356-63)
Nem sokkal később, 1364. április 8-én hunyt el az angolok fogságában, s a trónon a dauphin követte, akit Bölcs Károlynak nevezett el az utókor. Másik zálogban hagyott fia, Berry hercege, csak 1367-ben térhetett haza a fogságból. II. János király testét a Saint-Denis-székesegyházban helyezték nyugalomra, de 1793-ben az ő sírját is felforgatta a csőcselék.
Ha tetszett a poszt – oszd meg!
Kapcsolódó posztok |