III. Edvárd, II. András ükunokája és a ‘fekete herceg’ apja

III. Edvárd

Hatszázötven évvel ezelőtt hunyt el III. Edvárd angol király, aki kiváló hadvezérként vonult be az angol történelembe, sok angol történész szerint egyenesen a legjobb volt. A Plantagenet-ház uralkodója fél évszázadig ült az angol trónon, s szinte folyamatosan hadakozott. (a képen III. Edvárd)

Matilda, a Plantagenet-ház ősanyja révén Árpád-házi leszármazott volt, ugyanakkor ez kétszeresen is igaz, hiszen édesanyja dédunokája volt az aragóniai királynénak, aki Jolánta néven II. András magyar király leánya volt, s így (többek között) IV. Béla testvére is.

Edvárd tizennégy évesen került a trónra, amikor édesanyja Roger Mortimerrel leváltatta a férjét és fiát kiáltatta ki királlyá, hogy aztán férje, II. Edvárd különösen kegyetlen halált haljon.

Egy évvel később a fiú feleségül vette másodunokatestvérét, Hainault-i Filippá-t (akinek egyébként szintén vannak Árpád-házi felmenői). Néhány év múlva a fiatal fiú kezébe vette az irányítást, s közben megszületett fia (szintén Edvárd), a rettegett ‘fekete herceg’ is, aki édesapja hosszú uralkodása miatt nem válhatott királlyá. (a képen a fekete herceg)

III. Edvárd helyreállította a korona tekintélyét és maga mellé állította a főnemességet is.

A százéves háború

Uralkodása alatt kezdődött a százéves háború, amelynek kezdeti szakaszában jelentős győzelmeket aratott, a francia hajóhadat tulajdonképpen megsemmisítette, Crécy-nél tönkreverte a jelentős túlerőben lévő francia sereget, majd elfoglalta Calais-t, amely sokáig fontos bázisuk maradt.

A király hatalma csúcspontját volt, s IV. Lajos német-római császár halála után a császári koronát is felajánlották neki, de végül visszautasította.

1348-ban azonban pestisjárvány tört ki, amely rengeteg emberéletet követelt, s jelentős többletköltségekkel járt, de ennek elcsitulása után is komoly hadisikereket aratott. Ezekben a harcokban a király sokszor személyesen is részt vett, vagy legnagyobb fiát, a ‘fekete herceg’-et küldte oda harcolni, aki komoly hírnevet szerzett.

A százéves háború egyik mellékhatása volt, hogy erősödött az angol-francia szembenállás miatt az angol öntudat, s az angol nyelv használatát a király is szorgalmazta, 1362-ben törvénybe iktatták, hogy a bíróságokon az angol nyelvet kell használni (ha nem is azonnal). Mindez azért is volt komoly dolog az angol királytól, mert az édesanyja (a lenti képen) is francia volt, valamint a felesége is – s ő maga a napi ügyekben rendszerint franciául beszélt.

Az ő nevéhez fűződik az egyik leghíresebb lovagrend, a Térdszalagrend alapítása, amelynek mindig tagja az aktuális uralkodó és walesi herceg, valamint 24 egyéb lovag.

A király emlékezete

III. Edvárd már életében is rendkívül népszerű volt, még időskorának sikertelenségei miatt sem őt hibáztatták, ahogyan a flamand Jean Froissart írta róla “Artúr király napjai óta nem volt párja”. Kora elvárásainak kiválóan megfelelt, s minden tettében érezhető volt a kor szelleme, amelyben élt. Temperamentumos és impulzív volt, amely sok esetben eredményezett konfliktust, ugyanakkor rendkívül könyörületes is tudott lenni, hiszen az általa gyűlölt Mortimer unokáját a Térdszalagrendbe is felvette, amely megkülönböztetett kitüntetés volt.

Nagyon családcentrikus volt, hiszen őszintén szerette a feleségét (a fenti képen), s összesen 13 (más források szerint 14) gyermekük született, s a felnőttkort megért fiai közül egy sem fordult ellene, hogy a trónt megszerezze, pedig kiváló hadvezéreket is nevelt közöttük.

A király népszerűségének egyik fontos oka volt a felesége kedvessége és az a mód, ahogyan hatni tudott a sokszor kíméletlennek mutatkozó férjére.

Philippa azonban 1369-ben elhunyt, s a király a királyné udvartartásához tartozó Alice Perrers segítségével vigasztalta magát (bár már korábban is volt kapcsolatuk), aki kíméletlenül kihasználta az idősödő királyt.

Ötven évnyi uralkodás után végül agyvérzésben hunyt el 1377. június 21-én, s mivel legnagyobb fia már elhunyt, tízéves unokája követte a trónon, II. Richárd néven.