A feleség, aki túlélte VIII. Henriket – Cleve-i Anna
VIII. Henrik talán legszerencsésebb felesége volt Cleve-i Anna, hiszen alig fél évig voltak házasok, nem fejeztette le, sőt saját udvartartása volt és túl is élte Henriket.
Anna 1515. szeptember 22-én született Düsseldorfban a La Marck nemesi család gyermekeként. Apja a Schmalkaldic Liga tagja volt, amely a pápa tekintélye ellen szövetkezett hercegeket egyesítette. Ebben a tekintetben akár szövetségese is lehett volna az angol királynak, aki szintén a pápa ellenfele volt.
A helyzetet némileg bonyolította, hogy bár a család protestáns volt, Anna szorosan kötődik katolikus édesanyjához.
Az angol király, miután elvált Aragóniai Katalintól, lefejeztette Boleyn Annát és eltemette a szülés következtében elhunyt Jane Seymourt, újra házasodni készült.
Holbein el is ment, s csak egyetlen nehézségbe ütközött, amely azonban nagyon komoly volt. Anna és Amália, a kor német szokásának megfelelően fátyollal takarta az arcát, s komoly munkájába tellett, mire elnyerte bizalmukat, hogy fátyol nélkül lefesthesse őket.
A feleség
Visszatérése után az angol király megnézte a két portrét és Annát választotta. Nem feltétlenül azért, mert szebb volt, hanem mert idősebb lányként több örökösödési joga volt.
Amikor azonban Anna megérkezett, az angol király rögtön panaszkodni kezdett a külsejére, s elbizonytalanodott Holbeinben.
Végül azonban Thomas Cromwell volt aki kizökkentette nyugalmából. Cromwell folyamatosan sürgette, hogy vegye feleségül Annát, s a király végül 1540. január 6-án feleségül vette a királyi palotában. Az esküvő napján a király egy gyűrűt adott új feleségének, amelybe bele volt vésve: „Isten küldött, hogy tartsalak meg:”
A király persze másban látta a problémát, szerinte felesége konkrétan csúnya volt és furcsa szagot árasztott, s valószínűleg már nem volt ártatlan. Bizonyítani persze nem bizonyította. A királynak a fülébe jutott, hogy Annát 11 évesen egy rövid időre eljegyezték egy másik férfival (Lotharingiai Ferenccel), így már nem is lehetett volna Henrik felesége – legalábbis a király szerint.
A válás
A király tárgyalást akart a válása miatt, s szerinte sem teljesedett be a házasság, de persze nem az ő hibájából, hiszen ő nem impotens. Egy orvos bizonyította, hogy a királynak két „éjszakai szennyeződése” is volt a kérdéses időszakban, vagyis nem lehetett impotens.
Hat hónap házasság után, 1540. július 9-én megsemmisítették a házasságukat. Anna bizonyára örült, hogy a feje a nyakán maradt.
Persze felmerülhet a kérés, hogy miért vette el egyáltalán. Henrik nem akarta megsérteni a németeket, így nem mondta le az esküvőt. Anna tökéletes európai hercegnő volt, ráadásul okos is, aki nagyon gyorsan megtanult angolul is. A konzervatív család miatt azonban nem foglalkozott a zenével, tánccal és énekléssel.
Az elvált feleség
Persze volt oka a válásnak, s ezt az okot Howard Katalinnak hívták, de az egy másik történet.
Egy évvel később Anna egy-egy lovat ajándékozott a királynak és új feleségének, sőt gyakran vendégeskedett az udvarban. Olyan sokat, hogy egyes hírek szerint 1541 novemberében egy gyermeket is szült titokban. Olyan nagy port kavart a hír, hogy a király nyomozást indított, s végül két embert le is tartóztattak, mert az állították, hogy Henrik felesége Anna – lehetséges, hogy nem bírták követni a változásokat 🙂
Anna túlélte a királytól való válását, azonban Thomas Cromwell feje a porba hullt, éppen azon a napon, amikor az ötödik feleségét elvette a király, 1540. július 28-án – akit aztán szintén lefejezetett később.
Anna ellenben sok mindent kapott, uradalmakat, birtokokat és ezzel komoly jövedelmet. Henrik úgy döntött, hogy a király felesége és lányai után a legmagasabb rangú hölgy Anna lesz. A király mintegy húgának fogadta. A német hercegnő nagyon jól kijött a király gyermekeivel – mindhárommal.
Az utókor szerint Anna beceneve a „Flandriai kanca” volt, amelyet azonban nem Henriktől kapott, hanem csak a 17. század végén jelent meg.
Anna további élete
Anna egy idő után távolabb maradt az udvartól, s a korabeli források szerint, udvarias, szelíd és nagylelkű volt a személyzettel. Henrik miatt áttért az anglikán vallásra is, de ez is kevés volt. Igaz azonban Mária uralkodása alatt visszatért a katolikus valláshoz.
A német hercegnő egyébként nagyon távoli rokona volt Henriknek, hiszen ő is I. Edward angol király leszármazottja volt. Amikor alig 42 évesen vélhetően rákos betegségben elhunyt 1557. július 16-án, már Henrik és a másik öt felesége is elhunyt.
I. Mária parancsára a király feleségei közül egyedüliként a Westminster-apátságban temették el és sírján az áll, hogy „Anglia királynéja„.
Egyes történészek szerint 1540. január 1-én, amikor Anna megérkezett Rochesterbe, megpihent egy időre a fogadóban. Hirtelen egy termetes idegen jelent meg, aki próbálta magára felhívni a lány figyelmét. Megtapogatta és meg akarta csókolni, amit a lány érthetően nehezen viselt. Mivel az idegen nem volt más, mint VIII. Henrik, Anna sorsa akkor el is dőlt.
