Egy angol miniszterelnök meggyilkolása
Egy angol miniszterelnök
Spencer Perceval, aki mindig az ifjabb William Pitt barátjaként jellemezte magát, az egyetlen brit miniszterelnök, akit meggyilkoltak. Egy angol-ír gróf fiaként született 1762. november 1-én, aki a Cambridge-i Harrows School-ban majd a Trinity College-ban tanult. (a képen Spencer Perceval)
Jogot tanult, majd ügyvédként dolgozott, s 33 évesen kezdődött a politikai karrierje, amikor parlamenti képviselő lett. Ellenezte a katolikus emancipációt és a parlament reformját, de támogatta a Napóleon elleni háborút és az atlanti-óceáni rabszolgakereskedelem felszámolását.
Bőkezű adományozó volt és szívesen töltötte az idejét 13 gyermekével, valamint ellenezte a vadászatot és a szerencsejátékot, de a házasságtörést is. A politikai pályán gyorsan jutott előre, hamar kinevezték főügyésznek, aztán pénzügyminiszter, végül 1809-ben miniszterelnök lett.
A tory Perceval nem volt jóban a walesi herceggel, aki a whig-pártot támogatta, s mivel az aranyjubileumára készülő III. György király éppen újra az őrültség jeleit mutatta, ez nem volt jó előjel az új miniszterelnök számára.
A régens mégis úgy döntött, hogy támogatja Percevalt és minisztereit.
A politikai helyzet ekkortájt nem volt a legjobb, hiszen Európában Napóleon foglalta el a fél kontinenst, Amerikával éppen viharos volt Anglia viszonya, otthon pedig a munkanélküliség okozott komoly problémákat, amelyért őt, a miniszterelnököt hibáztatták.
A merénylet előzménye
1812. május 11-én 17 óra tájban éppen úton volt, hogy részt vegyen egy bizottsági ülésen. Aznap 16:30-kor lett volna egy megbeszélése, amelyre nem érkezett meg időben, s ez Henry Brougham-et nagyon bosszantotta. Ez nem volt Perceval szokása, egy leendő miniszterelnök Lord Liverpool úgy írt róla egy másik leendő miniszterelnöknek, Wellington hercegnek, hogy “Emlékeim szerint minden minisztert meghaladó tekintélyre tett szert, kivéve Mr. Pitt-et”. Mások szerint pedig „Az ország soha nem kerülhet becsületesebb és erényesebb ember irányítása alá”. (a képen ifj. William Pitt)
A késés oka feltehetően az volt, hogy a miniszterelnök elbocsátotta a hintaját, s gyalog tette meg az utat a Downing Street 10-től a Westminster-palotáig. Talán át akarta még egyszer gondolni a francia kereskedelemre bevezetendő embargót. Az is igaz persze, hogy az alsóházban ekkor alig hatvan ember volt jelen a 658-ból.
A képviselők mellett azonban helyet foglalt az előcsarnokban a kandalló mellett egy vékony, szögletes arcú férfi, aki az elmúlt hetekben gyakran látogatta az Alsóház üléseit, így most már nem is tűnt fel senkinek. Senki sem sejthette, hogy a felöltője bal belső részén egy speciálisan kialakított, 9 hüvelyk mély zseb volt, amelyben egy töltött pisztoly volt elrejtve. Ezen kívül ráadásul egy másik pisztoly is volt nála.
Közben a miniszterelnök elé ment egy hírnök, aki jelezte Perceval-nak, hogy Henry Brougham mérges a késése miatt, így meggyorsította lépteit. 17 óra 15 perckor érkezett az épülethez, majd belépett a Parlamentbe és az Alsóház felé sétált a folyosón. Átadta a kabátját egy ott őrt álló tisztnek, s kedvesen üdvözölte a belépni készülő William Jerdan újságírót, aki udvariasan félreállt a miniszterelnök elől. Amikor belépett az előcsarnokba, ott többen is voltak, akik felé néztek. (a rajz a lövésről)
A merénylet
Senki nem vette észre, hogy az éppen belépő miniszterelnök érkezésekor a kandalló mellett üldögélő férfi előrelépett, pisztolyt rántott és közvetlen közelről mellkason lőtte Percevalt. A hangos dörrenés, a puskaporszag és a fényes villanás mindenkit megdöbbentett. A miniszterelnök előre tántorodott, majd a padlóra zuhant, miközben valamit mormogott, amelyet egyesek “gyilkosság”-nak, mások “úristen”-nek hallottak. (a merénylet után)
William Smith, Norwich képviselője, aki nem látta belépni a miniszterelnököt, a lövés hallatán megfordult, de nem ismerte fel, ki esett a padlóra, csak akkor, amikor Francis Phillips segítségével (a Manchester melletti Longsight Hallból) a hátára fordították az áldozatot.
Perceval többet nem szólalt meg, hiszen mire bevitték a szomszédos szobába, már eszméletlen volt. Ekkor még volt pulzusa, bár már nagyon gyenge. Pár perccel később azonban, amikor megérkezett William Lynn sebész, ő már csak a halál beálltát tudta megállapítani. A negyedik borda fölött hatolt be egy nagy kaliberű golyó a testbe, legalább 3 hüvelyk mélyen. A merénylet mindenkit megdöbbentett.
A büntetés
Bár a politikusok egy felkelés kezdetének tartották, de hamarosan kiderült, hogy tévedtek. A gyilkos egy kereskedő volt, aki úgy vélte, hogy igazságtalanul börtönözték be Oroszországban, ezért kártérítésre jogosult. A kormány minden petícióját elutasította, ezért John Bellingham bosszút esküdött.
A miniszterelnök holttestét a szalonban lévő kanapéra fektették le, majd másnap hajnalban vitték át a Downing Street 10. szám alatti rezidenciára.
A miniszterelnök egy özvegyet és tizenkét gyermeket hagyott hátra, de a halálakor alig 106 fontnyi bankbetétje volt. Érezve az ügy jelentőségét a parlament néhány nappal később 50 ezer fontnyi támogatást szavazott meg az elhunyt családjának.
A miniszterelnököt 1812. május 16-án temették el a londoni Charltonban, a St. Luke’s Church Egmont-boltozatában. Özvegye kérésére magántemetés volt. (a képen a síremléke)
Az alacsony, vézna és mindig sápadt férfit sokan gyászolták, sőt Sir James Mansfeld főbíró el is sírta magát az esküdtszék előtt a tárgyaláson.
A temetés előtti napon Bellinghamet bíróság elé állították, a temetés utáni napon pedig már fel is akasztották.
